forrás: Kossuth Rádió/Napközben

Felmérések szerint sok nőt bántalmaz a házastársa. A bántalmazottak megsegítésére hozott létre új programot a Magyar Vöröskereszt és hasonló feladatot vállalt az Ökumenikus Segélyszervezet is. Az önkéntesek igyekeznek segíteni ott, ahol már a hatóságok nem tudnak.

A tettlegesség után a családban jönnek a valóságot eltakaró hazugságok. Napszemüveg a kék foltok eltakarására vagy a kisírt szemekre, leestem a lépcsőn, beütöttem a karom, elestem – mondják ilyenkor az áldozatok, de utána a négy fal között újra és újra kiszolgáltatottak lesznek. Kérdés, hogy miért tűrnek sokan évekig?

Két nő, két történet – az emlékek még ma is kísértik őket

„Sokszor összerugdosott a férjem, sok mindenen mentem keresztül. Az első verésemet – amikor a nyaki gerincem eltört, és az arccsontom is megsérült – azzal érdemeltem ki, hogy nem akartam aláírni a hitelpapírokat. Kék-zöld voltam, a mellem is összerugdosta. Közben dolgoztam a megyei kórházban, ott szégyelltem magam az orvosok előtt, szégyelltem, hogy ilyen helyzetbe kerültem” – mondta könnyeivel küszködve egy középkorú asszony a Kossuth Rádióban.

A bántalmazások 98 százaléka a nőket érinti.

„Ez az ember nem segített csak megalázott, úgy, mint embert, és úgy, mint nőt is. Volt, hogy kikötözött, volt, hogy a falba verte a fejemet, mindenféle radikális dolgot tett. Az is baj volt, hogy tányér van az asztalon, az is, ha nem. Én mindig csak kaptam” – mesélte a nő.

Egy másik asszony arról mesélt, hogy a férje nemcsak őt verte, hanem a gyereket is. „Amikor ivott, mindig agresszív volt, engem is vert és a gyerekeket felpofozta. Amikor tudtuk, hogy a kocsmába megy, már menekültünk otthonról. Később, mikor kijózanodott mindig bocsánatot kért” – mondta.

Az asszony 20 évig várt a válással, mert reménykedett, hátha valami csoda folytán minden szép lesz. „Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor kést tett a nyakamhoz és azt mondta, hogy elvágja a torkom. Volt, hogy a rendőrséghez fordultam, kijöttek, elvitték, kihallgatták, aztán elengedték.”

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ezek a nők miért nem léptek ki még az elején a kapcsolatukból. A helyzet, azonban nem ilyen egyszerű, fekete vagy fehér. A bántalmazott nőknek ugyanis leépül az önbizalmuk, és ahhoz, hogy valaki lépni merjen, erőre van szükség.

Ezért nem lépnek ki a kapcsolatból a bántalmazott nők

„A bántalmazott nők azért nem lépnek ki a kapcsolatból, mert egyrészt szégyellik, hogy őket bántalmazzák, másrészt úgy gondolják, hogy nincs elég önbizalmuk ahhoz, hogy ezt képesek legyenek megtenni” – mondta a Kossuth Rádió Napközben című műsorában Dávid Zsuzsanna, a Magyar Vöröskereszt projektmenedzsere.

A bántalmazott nőknek és gyermekeiknek nyújt segítséget az Abigél program, amelynek lényege, hogy egy folyamatos közösségi program során megerősítik a hölgyek önbizalmát. „Ezt úgy kell elképzelni, hogy a bántalmazott nők kéthetente találkoznak egymással és az önkéntesekkel, ekkor szabadidős programok segítségével az a célunk, hogy a nők önbizalmát megerősítsük annyira, hogy legyen erejük kilépni a bántalmazott kapcsolatból. Napi szinten kérnek segítséget a hölgyek” – ismertette Dávid Zsuzsanna, a Magyar Vöröskereszt projektmenedzsere.

Ha a hölgyek kiléptek a kapcsolatból, de nincs hol lakniuk, akkor az egyik lehetőség, amit igénybe vehetnek az a családok átmeneti otthona. Ilyen intézménytípusból több mint 120 van Magyarországon.

„A családok átmeneti otthona, elsősorban az átmenetileg lakhatással küzdő családokat fogadja, akik szociális és más egyéb életvezetési problémákból adódóan kerülnek olyan helyzetbe, hogy otthontalanná válnak. A jelentkezők jelentős része, legalább egyszer már bántalmazás áldozata volt” – erről már Nagy Judit, a Magyar Vöröskereszt munkatársa beszélt, aki azt is elmondta, hogy rengeteg esettel találkozott már, és sajnos a nyugati és a magyar statisztikák is azt mutatják, hogy minden harmadik nő átesett már élete során bántalmazáson.

Abigél program munkatársaival a [email protected] oldalon tudják felvenni a kapcsolatot a hölgyek.