Indokolt esetben – akár egy 12 éves gyereket is őrizetbe vehetnek a rendőrök.

Az a felnőtt viszont büntetlen maradhat, aki csőre töltött pisztollyal várja a lakásába éjjel, csoportosan érkező rablókat. Jogászok szerint az új büntetőtörvények könyörtelenül szigorúak. 

Önvédelem: éjjel akár fegyverrel

Jogosnak számít az önvédelem akkor, ha valakit a saját laká­sában éjjel, fegyveresen vagy csoportosan támadnak meg, vagy már akár a kertjébe fegyveresen behatolnak. Ez annyit jelent, hogy büntetlen marad, akit megtámadtak, bármilyen módon is védi meg önmagát és a vagyonát.

Börtönbe a 12 éves rablóval!

Eddig a 14 év alatti gyerekek nem voltak büntethetők. Hétfőtől a 12 éven felüliek felelősségre vonhatók nemcsak az olyan különösen súlyos bűncselekmények miatt, mint az emberölés vagy a halált okozó testi sértés, de rablás és kifosztás miatt is, ha azt jelentős értékre, csoportosan vagy bűnszövetségben követik el.

Miért nem a szülő felel?

A 12 éves gyerekek büntethetőségével feltehetőleg azokra a családokra akarnak hatni, amelyekben a szülők nem szabnak határt a gyereknek. A család erkölcsi normájában nincsenek meg az alapvető értékek, például hogy másoktól semmit nem vehetünk el – nyilatkozta Molnár Gabriella klinikai szakpszichológus.

– A gond csak az, hogy a gyerek a büntetése letöltése után ugyanabba a családba kerül vissza. Ez pedig több kérdést felvet. Eszerint a családdal is foglalkoznia kéne a jogalkotónak. Tény, a tizenéves gyerek érzi, ha bűncselekményre bírják rá, hogy valami nem stimmel.

A legnagyobb kérdés az, hogy mi lesz azután ezzel a gyerekkel, hogy megbüntették. Komoly kétségeim vannak afelől, hogy az a kamasz, akit kiszakítanak a családjából, és akár több évre elzárnak, később épp a büntetés miatt megváltozhat-e.

Védik a zsarukat

Szigorúbb büntetés vár a hivatalos személyek vagy közfeladatot ellátók elleni erőszakért. Három helyett a jövőben egytől öt évig szabható ki büntetés. Ha azonban az erőszakot csoportosan vagy fegyveresen követik el, 2-8 évet kaphatnak a mostani 5 év helyett.

Kitiltják a fékezhetetlen drukkereket

Kifejezetten a meccseken általános jelenséggé váló huliganizmus ellen akarnak fellépni a sportrendezvény látogatásától való eltiltás jogintézményével. Akár évekre is kitilthat valakit egy vagy több stadionból a bíróság. Ugyanakkor nagy kérdés, beléptetőrendszer nélkül hogyan ellenőrzik majd az elítélt drukkereket.

Egy kalap alá veszik a visszaesőt a büntetlennel

Az új büntető törvénykönyv (Btk.) kidolgozói nem vették figyelembe, hogy nem a büntetés mértéke, hanem annak elkerülhetetlensége tartja vissza a bűnözőket – nyilatkozta lapunknak Jován László ügyvéd, aki az ELTE Jogi Karának oktatója. Mint mondta, egyetért Tóth Mihály egyetemi professzorral, aki a bűnügyi védők konferenciáján egyenesen azt mondta, hogy ebben a Btk-ban ami új, az nem jó, ami jó, az pedig nem új.

– A bírók keze is jobban meg lesz kötve, miután kötelezően a középmértékből kell kiindulniuk – fejtette ki Jován László. – Mit jelent ez? Mindegy lesz, hogy egy visszaeső bűnöző vagy egy büntetlen előéletű ember ül majd az adott ügy­ben a vádlottak padján. Ha a büntetés mértéke 1-től 5 évig szabható ki, 3 évnél kevesebbet nem kaphat majd a vádlott.

A jogász egyenesen katasztrófának tartja, hogy 12 éves korra vitték le a büntethetőséget.
– Hogyan tartja vissza azt a gyereket egy büntetési tétel a bűnözéstől, akit a szülei küldenek rabolni, ha nem engedelmeskedik, akkor pedig meg­verik? – kérdezte, majd hozzátette: büntetőtörvényekkel nem lehet társadalmi, szociális és egészségügyi problémákat megoldani. Az, hogy gyerekek csoportosan bűncselekményeket követnek el, vagy hogy valaki kábítószerfüggővé válik, elsősorban nem büntetőjogi kérdés.

A háromcsapás törvényt 2010-ben vezették be. Ez a többszörösen visszaeső, erőszakos bűnözőket sújtó büntetések felső határát a kétszeresére emelte, ha pedig a megduplázott tétel meghaladja a 20 évet, életfogytiglani fegyházzal sújtja. A jogász szerint az ilyen súlyos bűncselekmények ennek hatására sem szorultak vissza, sőt emelkedett a számuk, ami önmagáért beszél.

Életvélelem

Keményebben védhetik életüket, javaikat a megtámadottak, ám az új szabályok is számos vitás esetet produkálnak majd.

Ősinek mondható,  római jogihoz közelítő megoldást választott a parlament a jogos védelem kiterjesztéséhez. A  XII táblás törvény szerint „ha éjszaka követ el valaki tolvajlást, ha a tulajdonos az illetőt megöli, tekintessék joggal megöltnek”. Ha nem is ilyen kemény megfogalmazásban, de az új Btk. is hasonló elvet követ (lásd Védelmi variációk című írásunkat).

Mindez alapvető fordulat a magyar büntetőjogban. A jogos védelmet (ami nem azonos az önvédelemmel, hisz más életének, javainak védelmére is kiterjed) előbb a bírói gyakorlat tágítgatta, majd 2009-ben törvénymódosítás terjesztette ki, ám ilyen egyértelmű „utasítást” jogszabály eddig nem adott. Egészen három évvel ezelőttig szinte elvárás volt például a kitérés (hozzátartozóknál pedig kifejezetten az), vagyis hogy a megtámadott próbáljon elmenekülni az agresszor elől, s még a saját lakásában álmából felvert áldozattól is számon kérték, ha nem mérlegelte alaposan a védekezés szükséges mértékét. A kilencvenes évek elején még vádat emeltek egy 72 éves nyugalmazott könyvtáros ellen, aki a saját lakásában késsel leszúrta a fenyegetően fellépő, nála 26 évvel fiatalabb, de fegyvertelen behatolót. A végeredmény felmentés lett, ahogy abban az esetben is, amikor valaki a saját lakásában éjszaka lelőtte a támadóját, akinek a kezében nem fegyver, hanem mobiltelefon volt.

Az ilyen eljárások végkimenetele szinte kiszámíthatatlan, s még akkor is megalázó procedúrának teszi ki a megtámadottat, ha a végén felmentés születik. Arról nem is beszélve, hogy esetleg éveket lehet ártatlanul rács mögött tölteni. Így járt például az a panziós, aki a Fekete Seregnek nevezett bűnbanda rátámadó tagjaira lőtt 2001-ben, de csak idén áprilisban mentették fel – megismételt eljárásban. Az egykori szigorra jellemző, hogy első fokon 2002-ben 13 év fegyházat kapott, s mostani „rehabilitálásáig” 6 év 9 hónapot ült is.

Védelmi variációk

1878: Jogos védelem az, mely akár a megtámadottnak, akár másnak a személye vagy vagyona ellen intézett vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásának elhárítására szükséges. A jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből vagy megzavarodottságból származott túlhágása nem büntettetik.

1950: A jogtalan támadást vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetést – akár a köz ellen, akár egyesek személye vagy javai ellen irányul – a megtámadott vagy bárki más elháríthatja. Az elhárításhoz szükséges cselekmény – jogos védelem – nem büntethető. Nem büntethető a cselekmény akkor sem, ha az elkövető a védelem szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.

1961: Jogos védelemben az cselekszik, akinek cselekménye a közérdek vagy a saját, illetőleg mások személye vagy javai ellen intézett vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból felismerni képtelen volt.

1978: Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni.

2009: Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi. A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

2013: Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha: azt személy ellen, éjjel; fegyveresen; felfegyverkezve; csoportosan követik el, illetve az jogtalan behatolás a lakásba: éjjel; fegyveresen; felfegyverkezve; csoportosan, illetve az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás. Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

A sokat vitatott  mostani törvénymódosítás részint arra szolgál, hogy megelőzze ezeket a büntetőeljárásokat. Ha ugyanis nyilvánvaló, hogy valakinek a lakásába éjjel törnek be, akkor ezt a jogszabály erejénél fogva úgy kell tekinteni, mintha az életére törtek volna – vagyis akár le is lőhető a behatoló, elvileg tehát nem jut túl az ügy a nyomozati szakaszon. Kétségtelen persze, hogy számos részlet csak a bírói gyakorlatban kristályosodik ki. Mikor kezdődik például az éjszaka? Az időponttól függ, vagy a látási viszonyoktól? Mindezekre a törvény nem adott, nem is adhatott választ.

Ezek az úgynevezett megdönthetetlen  vélelmek számos vitatott esetet produkálnak majd, miközben a kritikusok szerint túlságosan megkötik a bírók kezét. Az ügyvédek egyik jellemző példája az, hogy az új szabályok alapján egy diszkós összeszólalkozásnál könnyen kialakulhat az a szituáció, hogy a védekezés miatt durvul el a helyzet, mert mondjuk a csoportos pofozkodásra lövés a válasz.

Ugyanakkor a kormányzat többször hangsúlyozta: a jogtalan támadás következményeit az agresszornak kell viselnie. Az ilyen törvénymódosítás pedig mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, hogy az éjszakai besurranó tolvaj élete is jogszerűen kioltható (más kérdés, hogy ma még nem tudható, milyen visszatartó ereje lesz mindennek).

Sokak szerint ez elfogadhatatlan, közéjük tartozik például Tóth Mihály professzor, aki a Büntetőjogi Szemlében ír erről.

Fotók: R. Kovács Attila és Fazekas István

borsonline, hvg, ujbtk, Hirmagazin.eu