A termékbemutató-fronton a helyzet változatlan.​ ​Hiába a jogszabályok decemberi szigorítása, a​ ​forgalmazók ügyeskednek, az átejtett vásárlók meg a fejüket fogják.

Az egészben az a legelképesztőbb, hogy a rémtörténetekben kevés az új elem. A kedves kuncsaftot ma is ugyanazokkal a módszerekkel ​akarják ​​becsapni, mint régen – mert a kedves kuncsaft nem tanul. Rászedhető. Elhiszi a sima modorú telefonos kisasszony sablonszövegét, hogy rámosolygott a szerencse, nyert egy ajándékot, ám azt kizárólag személyesen veheti át egy röpke árubemutató keretében, tessék befáradni stb. No, itt már vége.

Aki elmegy, már a markukban is van. Máskor​ ​– teszem azt –​ ​ingyenes egészségfelmérést ígérhetnek a páciensnek, aki ​általában ​csak ott ébred rá, valójában méregdrága, esetleg valami exportból visszamaradt masszázsfotelt, vérnyomásmérőt, illetőleg sérvkötőt akarnak rásózni… És néha rá is sózzák.

Addig kapkodja a fejét, addig győzködik, szuggerálják, míg azon veszi észre magát, már le is szerződött a rafinált kalmárral, övé a „csak itt és csak most” árleszállított cucc. (Ami nemritkán használhatatlan, esetleg fél áron beszerezhető másutt. Visszakozni legtöbbször, az eladó „sajnálatára”, már nem lehet​, legalábbis ezt próbálják elhitetni a vevővel​.)

Az egészben az a legaljasabb, hogy a felek – vevő, eladó – nincsenek egy súlycsoportban. A vevő többnyire olcsó árut kereső, idős ember, míg az eladó sima​ ​modorú, hétpróbás marketingbetyár. Utóbbi akkor mutatja meg igazi arcát, amikor kiderül, hogy a kuncsaft nem akar vásárolni. Ilyenkor hipp-hopp, megváltozik a hangnem.

Előfordult már, hogy az illetőt (aki akkor már nem „kedves vendég”) – kitessékelték a helyiségből. Jogászok figyelmeztetnek, semmit se írjunk alá meggondolatlanul, mert aztán futhatunk a pénzünk után. (Esetleg még azt sem tudjuk, hová fussunk, merthogy a cég megszűnt, elköltözött, felszívódott…) Bár a Gazdasági Versenyhivatal is sorra hozza a komolyabbnál komolyabb, néha több millió forintos bírságokat, az ügyeskedőket ez nem tántorítja el – nekik nyilván így is megéri. Igaza lehet a sokat tapasztalt fogyasztóvédelmi vezérnek, aki jó múltkor úgy nyilatkozott, csak
a termékbemutatók teljes betiltása lehet a megoldás.

Egy ízben kis híján engem is rászedtek. Valami ágynemű-bemutató kellős közepén ébredtem rá, hová csöppentem. Amikor távozni akartam, elém állt az egyik kalmár: „Ohó, azt nem lehet! Majd a végén.” Akkor épp száz kiló voltam, meg egy kicsit ideges. Ez hatott.

De mit tegyen az ötvenkilós nyugdíjas, ha megvilágosodik?

Forrás: metropol