forrás: BZI/hirado.hu

Mint ahogy az első részben megírtuk, amikor törlünk, akkor valójában semmilyen tényleges törlés nem játszódik le, minden marad ugyanúgy. Csupáncsak a rendszer felülírhatóként jelöli meg a „törölt” állományt, és amíg nem következik újraírás az adott szektorban, addig az adatok többsége különösebb szakértelem nélkül visszaállítható.

Nem riogatás, érdemes emlékezni: még tavaly készített Amerikában egy felmérést azAvast. A biztonsági cég megvizsgálta, hogy találomra megvásárolt 20 okostelefonról mennyire lehet különleges eljárások nélkül helyreállítani az eladók személyes fájljait. Kiderült, hogy könnyedén elérhető volt róluk

– 40 000 fotó,
– köztük több mint 1500 családi fotó,
– 750 többé-kevésbé meztelen embereket ábrázoló kép,
– 250 aggályos szelfi.
Volt rajtuk
– 1000-nél több Google-keresés,
– 750 e-mail és SMS,
– 250 névjegy, és így tovább…

Látható, az egyszerű törlés nem igazán elegendő. Természetesen a mikro SD kártyáról szintén hiába kukázzuk ki az adatokat: formázás után erről is vissza lehet fejteni fájlokat.

Ami a mobil belső tárhelyét illeti, vagy felülírjuk a „Gyári visszaállítás” után töméntelen mennyiségű adattal, például filmekkel – ez hosszadalmas, bizonytalan kimenetelű és igen macerás művelet –, vagy inkább telepítünk egy biztonságosan törlő szoftvert, amelyik többször egymás után véletlenszerű adatok tömeges írásával teszi olvashatatlanná az eredeti fájlokat.

Tökéletes munkát ezek sem végeznek, de eléggé megbízható hírben áll közülük aSecure delete, melynek azonban csak a fizetős Pro változata semmisíti meg a képeken kívül az összes fájlt és könyvtárat. Nagyjából megteszi a Secure Wipe, jobb az Andro Shredder, ami katonai algoritmusok használatát ígéri az adatmegsemmisítésre.

Ezzel nagyjából biztonságban is tudhatjuk a személyes szféránkat… Kivéve, ha ellopják a mobilt, hiszen akkor nincs időnk mindent lepusztítani róla.

A III. részben – holnap reggel – megírjuk, hogyan védhetjük tolvajok elől az adatainkat.