Velencei-tó

A Velencei-tó 1974-ben lett a horgászok tava, ettől az időponttól kezdődöen a halászati jog hasznosítója a Magyar Országos Horgász Szövetség.

A Velencei- tó horgászatáról

A Velencei-tó jellemzése

A vízterületét tekintve (2.300 hektár) a Velencei-tó a Balaton után Magyarország második legnagyobb természetes tava. A tó hossza 10 km, legnagyobb szélessége 3,5 km, míg átlagos vízmélysége 1,6 méter, partvonalának hossza 28,5 km.

A tó korát 10-12 ezer évre becsülik. Sík fekvése és viszonylag kis vízgyűjtő területe (602,4 km2) miatt az évszázadok során a vízállás erősen ingadozott, sőt az Európát sújtó nagy aszályok idején ki is száradt. 1880-ban létrehozott vízkormányzó műtárggyal szabályozhatóvá vált a tó vízszintje.

Az aránylag sekély vizű, vadregényes nádasokkal borított tó a 70-es évekre erősen eutrofizálódott. A természetes öregedési folyamatokat tórekonstrukciós munkákkal igyekeztek megállítani. Húsz év alatt több mint 15 millió m3 iszapot távolítottak el a mederből és a nádas-állományok egy részének eltávolításával nagy nyílt vízi területek is létrejöttek. Ma a tó 23 km2-es területből 10 km2-t borítanak nádasok.

A vízkészlet kiegyensúlyozottabbá tétele érdekében egyik tápláló vízfolyására megépítették a Zámolyi és a Pátkai víztározót, melyek megfelelő csapadékviszonyok között a Velencei-tó vízkészletének mintegy 30 %-át képesek tárolni, és segítségükkel a nyári időszakban bizonyos mértékig szabályozható, pótolható a tó vízmennyisége. Sajnos a 90-es évek elején és az utóbbi években is a kívánatosnál alacsonyabban alakult a tó vízszintje a csapadékhiányos időszakok miatt.

A tó halairól, a halgazdálkodásról

A tó természetes halprodukciója gazdagabb, mint a Balatoné. Ennek következtében rövid időn belül jó horgászvízzé vált, amikor 1974-ben a korábbi halászati hasznosítás megszűnt, és a tó hasznosítói a horgászok lettek. Azóta a Magyar Országos Horgász Szövetség horgászszervezeteivel együtt végzi a halgazdálkodási, halvédelmi és horgászat szervezési feladatokat.

A hasznosítóként kiemelt figyelmet fordított és fordít a tó őshonos halfajai állományának fenntartására, fejlesztésére. A rendszeres haltelepítések következtében jó halállomány és megfelelő halfaj-szerkezet alakult ki. A Velencei-tóban élő halfajok ugyan száma kevesebb, mint a hazai folyóinkké, vagy a Balatoné, de horgászatileg jelentőséggel bíró valamennyi halfaj előfordul.

Miután a magyar horgászok nagyobb hányada elsősorban pontyra horgászik, és a tó adottságai is kedveznek ennek a halfajnak, így évente 25.000 kg kétnyaras és 25.000 kg háromnyaras, méretes ponty kerül többek között kihelyezésre a tóba. A halak – melyek meghatározóan pikkelyes fajták – a hasznosító szövetség saját közeli halastavaiból kerülnek telepítésre. A kétnyaras növendék pontyok telepítése zömmel ősszel, míg a méretes, fogásra érett pontyok kihelyezése tavasztól késő őszig több tételben elosztva történik.

A szövetség halkeltetőjéből évente több mint 80 ezer csuka, 120 ezer süllő és 3,5 millió előnevelt ponty is gyarapítja a halállományt. Külön hangsúlyt fektet a hasznosító az őshonos Velencei-tavi nyurgaponty és a compó állományok fenntartására.

Forrás: http://www.mohosz.hu/velencei_to.html

A Velencét újra telepítő Meszleny család Velencén
Meszlenyi János (1659-1736), a család birtokainak megalapozója. 1701-1725-ig töltötte be Fejér megyében az alispáni tisztet. Meszlenyi 1694-ben elvette első feleségét, tolnai Festetich Máriát, Komáromy István özvegyét, akinek második házasságakor 18 000 forint hozománya volt. „Házassága révén Győr vármegyében is birtokossá vált és megyei szerepkörhöz jutott”. Gyakran mindkét vármegye országgyűlési követe volt. Élete folyamán házasság (háromszor nősült) és birtokvásárlás útján bravúros ügyességgel növelte birtokait. Velencét Meszlenyi János telepíttette be. 1714-ben egy okmánylajstrom említi, hogy Meszlenyi János, Vincze György nevű jobbágyának engedélyt adott a velencei puszta benépesítésére. A donátiós levél Velencét „oppidum desertum”-ként, elhagyott helyként említi. Első feleségétől, Festetich Máriától egy fia, Meszleny Pál és öt lánya született. Végrendeletében nyilatkozott: „Meszlény Pál fiamnak hagyom és legálom, az Ingó Jókat is, ingatlanokat hagyom fiamnak. Ellenben Meszleny Pál fiam tartozik mindenik lányomnak két-két Ezer forintokat adni…”. Velence földesuraként ő volt a velencei templom kegyura. Meszleny Pál 51 éves volt, amikor első gyermeke, János (1743-1794) megszületett. Meszleny János végrendeletileg meghagyja, hogy …fia, Pál örökölje az ingatlant, /bona immobilia/ akár öröklés, akár szerzés általi eredetűek. Ezt később Pál mindkét nemű leszármazottai örököljék. Ezt a végrendeletet a törvényszék jóváhagyja. Az okirat Meszleny Pál birtokait Fejér, Tolna, Veszprém és Győr megyében nevezi meg, ezen javakban tehát a leányág is örökössé válik. Meszleny Páltól örökölt ingó és ingatlan vagyont az öt életben levő utód között felosztják. Az öt utód: János, Antal, Pál, Rozália és Anna. A legidősebb fiútestvér, Meszleny János (1743-1794) is részt vesz a Fejér megyei közéletben. Fia Meszlenyi Ferenc (1768-1854) a velencei közbirtokosság jussainak fenntartója volt. Velencén hatodrész birtokkal rendelkezett. A megyei közéletben 1828-tól főbírói tisztet töltött be. Fia Meszleny Károly (1797 – 1878) velencei földbirtokos és megyei bizottsági tag volt. 1839-ben a nemesi birtokösszeírást végző küldöttség tagjává nevezték ki. Meszleny Mór (1829-1915) rendőrtanácsos, 1848-ban testvéreihez hasonlóan őt is tiszteletbeli esküdtnek választották a megyében. A filoxérapusztítás után egyike volt azoknak a velencei szőlőbirtokosoknak, akik külföldről hozattak vadvesszőt a szőlőrekonstrukció megkezdéséhez. Meszleny Ignác(1781 – 1826) egyetlen fia Meszleny Lajos (1804-1868) volt 4 leánygyermeke mellett. Lajos az 1840-es években a kőszegi táblánál teljesített ülnöki szolgálatot. Ekkoriban vette feleségül a kőszegi neves Chernel családból, csernelházi Chernel Rozáliát, akinek biztatására hazaköltöztek Velencére. Meszleny Lajos sokat utazott, műgyűjtőként festményeket vásárolt Bécsben. Egyszer 1859-ben villám csapott a kocsijuk mellé, a lovak megbokrosodtak és felborították a kocsit, de a bent ülőknek nem történt bajuk. Hálából az esemény helyszínén, a Nyék felé kanyarodó út mellett, Meszleny Lajos és felesége, Chernel Rozália feszületet emeltettek az út mentén. Meszleny Lajost 1868-ban temették el a velencei családi temetőben. Fiai: Lajos (1851-1901), Benedek (1855-1909), Pál (1856-1939). Mindhárman a pesti jogi egyetemen végeztek. Meszleny Benedek rajongója volt a Velencei-tónak, nagy vadászatokat rendezett tavasszal, amelyben fivére, Pál is szívesen részt vett. Ilyen vadászaton „vendégei voltak József Ágost és László királyi hercegek is”. 1889-1895 között 100 forint ellenében vette bérbe a „gárdonyi szárazi közös vadászterületet”. A Velencei tavi Halászati Társulat 1890. jún. 29-én jött létre, igazgatója Meszleny Benedek lett. Meszleny Pál kúriája Velencén a mai Gárdonyi út mellett állt. A 18 szobás ház a hozzátartozó parkkal 1945-ig a családé volt. 1945-ben a kultuszminisztériumnak adták bérbe. 1948-tól állami tulajdonba került. 20 évig gyógypedagógiai intézet működött benne. Ez után a kezelői jog a Velence-tó környéki Vörösmarty Termelőszövetkezeté lett. 1968-tól itt működött a tsz konyhája. Majd a Fejér megyei Vízügyi Igazgatóságé a kezelői jog. 1990-ben a házat -amely romosan, betört ablakokkal üresen állt és a hozzátartozó 4,5 kat. holdnyi területet 30-40 millió Ft értékben árusították. Ma felújításra vár, magántulajdonban van. Meszleny Pál nevéhez fűződik, Velencén a családi sírkert megalapítása. Amikor a századforduló idején betelt ez a temető, ezt a szabad területet elcserélte a köztemető egy részével, ahol a családnak már számos tagja volt eltemetve. 1945-ben elvették a családi temetőt, de a család továbbra is gondozta azt. 1965-ben tényleges birtoklás alapján, Meszleny Pál (1889-1975) és Meszleny Ignác (1925-) visszaemlékezései, földnyilvántartás szerint is visszakerült örököse, Meszleny Pál (1889-1975) nevére. Ma a sírkert Meszleny Pál (1856-1939) unokája, Meszleny Ignác (1925-) kertészmérnök tulajdonát képezi, aki az elmúlt években kitartó munkával rendezte a temetőt. A szanaszét hányódó, pusztuló sírköveket generációs és rokonsági szempontok szerint helyezte el. Kihasználva kertészmérnöki tudását, olyan virágokat ültetett az újra elhelyezett sírkövek mellé, hogy azok mindig egymás után nyíljanak, így tavasztól őszig, végig pompás látványt nyújt a temető. 1968 óta az Ország úti Meszleny családi sírkertet műemlék jellegűvé nyilvánították. A családi temetőben 54, köztük több művészi faragású síremlék található. A XVIII. századtól kezdve eltemetett 37 Meszleny családtag közül 29 a férfi és 10 a született Meszleny lány. Nyolcan közülük még gyermekként haltak meg. Itt van eltemetve báró Eötvös Ignác (1786-1851), az író Eötvös József (1813-1871) édesapja is.”

Cím: –
Tel:
E-mail:
Web: www.velence.hu