A liberális Süddeutsche Zeitung szerint  az uniós tagországok a válság nyomása alatt „hajlékonnyá” váltak, és „azt szeretnék, hogy a törökök nagyon szolidárisan megoldják helyettük a menekültproblémát”. Ezért még a pénztárcájukat is hajlandóak kinyitni, vízumkönnyítésekkel kecsegtetik Ankarát, megígérik, hogy új lendületet adnak a csatlakozási tárgyalásoknak és „mit sem törődnek a sajtószabadsággal és a független igazságszolgáltatással”.

Az EU és Törökország „valójában az álnokság paktumát kötötte meg” Brüsszelben, és ennek „semmi köze az igazi partnerséghez” – írta a Süddeutsche Zeitung.

A szintén liberális berlini Der Tagesspiegel kommentárjában felidézte, hogy az Angela Merkel vezette jobbközép CDU és bajor testvérpártja, a CSU mindig is ellenezte Törökország uniós csatlakozását és a tagság helyett az úgynevezett privilegizált, kiemelt partneri kapcsolat kialakítását tartotta megfelelően.

A berlini lap hangsúlyozta: ez a fogalom „teljesen új értelmet nyer” a brüsszeli megállapodás fényében, és míg korábban a CDU/CSU „nem győzött elég nagy távolságot tartani” Ankarától, most Angela Merkel „szinte udvarol” Recep Tayyip Erdogan elnöknek, akinek háza táját „óvatosan fogalmazva nincs minden rendben”, például ami a kritikus újságírókkal való bánásmódot illeti.

A konzervatív Die Welt szerint Angela Merkel jobban tenné, ha nem csak a „török kártyát” próbálná megjátszani, hiszen nem tudni, hogy mennyire megbízható Erdogan, „a kiszámíthatatlan boszporuszi önkényúr”. A lap szerint a török elnök „kényére-kedvére irányíthatja a menekülthullámot”, és nem fog megilletődni, ha Brüsszel azzal fenyeget, hogy szükség esetén csökkenti a beígért pénzügyi támogatást, „amely még sokkal nagyobb lesz a (Törökország által) követelt hárommilliárd eurónál”.

Azzal kapcsolatban, hogy Németország és további hét uniós tagállam hajlandó 400 ezer menekültet átvenni Törökországtól, a Die Welt megjegyezte, hogy ez „kétségbe vonható” stratégia, mert egyoldalúan osztja meg a terheket és „grandiózus siker” mindazon tagállamoknak, amelyek az uniós „partnerek kárára” kivonják magukat a terhek viselése alól.

Ráadásul ez a vállalás teljesíthetetlen várakozásokat ébreszt, hiszen a kontingens csak meghatározott számú szabályozott áttelepítésére vonatkozik, és ettől függetlenül „természetesen továbbra is korlátlan számú menekült érkezhet” Németországba.

Az ugyancsak konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung viszont azt emelte ki kommentárjában, hogy a brüsszeli megállapodás csak „első látásra tűnik „az EU kapitulációjának egy egyre inkább autoriter játékos előtt”, és valójában hosszabb távon Törökországnak szüksége van az EU-ra, az EU pedig a saját érdekeiből adódóan nem veheti semmibe Törökországot.