A ketamin fontos szerepet játszott a thaiföldi barlangban rekedt gyerekek és edzőjük kimentésében 2018-ban – számolt be róla a mentés orvosi vezetője, Richard Harris ausztrál aneszteziológus és barlangi búvár.
Harris és thaiföldi kollégái a New England Journal of Medicine folyóiratban ismertették a mentés orvosi körülményeit.
Mint emlékeztettek rá, a 12 fiú és edzőjük kimentésével sietni kellett a barlangcsökkenő oxigénszintje és a monszun okozta áradás veszélye miatt. A fiúkat a hidegvízben nem rájuk illő búvárruhában kellett kijuttatni a barlangból. A mentésüknél pozitív nyomású, teljes arcos maszkot adtak rájuk 80 százalékos oxigénellátással és ketaminalapú fájdalomcsillapítót adtak be nekik – írták a publikációban.
A thai ifjúsági focicsapat 11 és 16 év közötti tagjai és 25 éves edzőjük tavaly nyáron a hirtelen jött áradás miatt rekedtek a Bangkoktól 1000 kilométerre északra fekvő barlangrendszerben, s 18 nappal később sikerült kimenteni a őket föld alól. A legnagyobb veszélyt a mentés közben a kihűlés jelentette, ezért úgy határoztak, hogy az illegális partidrogként is ismert, erős fájdalomcsillapító és általános érzéstelenítő hatású ketamint adják a gyerekeknek és edzőjüknek, mivel érszűkítő hatása ellensúlyozta ezt. Fontos volt emellett, hogy a ketamin sokkal kevésbé csökkenti a légzésfunkciót, mint a legtöbb általános érzéstelenítőszer. A gyerekekközül csak egy hűlt ki veszélyesen, az ő testhőmérséklete 34,5 fokra csökkent, mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani.
Harris és barátja, Craig Challen tapasztalt barlangi búvár megosztva kapták meg idén Az év ausztrálja kitüntetést a mentésben való részvételükért.
A mentőakció, melyet szinte az egész világ figyelemmel követett, sok veszélyt rejtett: a csapat tartózkodási helyének megközelítése még a gyakorlott búvároknak is rendkívül megterhelő volt, oda-vissza csaknem tizenegy órát vett igénybe egy-egy búvár számára. További problémát okozott, hogy a különböző akadályokkal, sziklákkal, törmelékkel terhes úton a felszín alatti áramlatok is nehezíthették az előrejutást. Ráadásul a zavaros vízben nehéz volt a tájékozódás, egyes helyeken szinte semmit sem lehetett látni a víz alatt, és a barlangban rekedt gyerekek közül többen eleve nem jó úszók. A mentés előkészítése közben életét vesztette egy tapasztalt búvár, a thaiföldi haditengerészet elitalakulatának egykori tagja.
A mentést irányító stáb ezért azt az ötletet is vizsgálta, hogy 600 méteres mélységbe lefúrnának a barlangrendszert rejtő hegy magaslatáról, így érnék el a barlang tetejét, és onnan emelnék ki a csoport tagjait. Több mint száz próbafúrást el is végeztek, de nem sikerült meghatározni a csoport pontos helyzetét. Végül a búvárok segítségével végrehajtott mentés mellett döntöttek, mert a száraz időjárásmiatt akkorra már sokat apadt a víz szintje, és a hatóságok nem akartak tovább várni azt kockáztatva, hogy egy újabb monszuneső esetleg teljesen romba döntse a mentési terveket, és rontsa a fiúk kijutási esélyeit.
