Jessica Williams és párja, aki nem akarta névvel vállalni a történetüket, nem volt képes feldolgozni a lövöldözés okozta traumát, nem tudtak segíteni egymásnak, hogy túllépjenek a tragédián, és végül úgy döntöttek, jobb, ha külön próbálnak boldogulni.

Jessica és kedvese egy évvel korábban fizetett be a tunéziai­ nyaralásra, amelyet nagyon vártak. Úgy tervezték, igazi előnászút lesz ez, hiszen az őszre már ki volt tűzve az esküvőjük, kinézték leendő közös otthonukat is, és gyermekeket terveztek. Június 20-án érkeztek Szúszába, ahol a Marhaba Hotel melletti szállodában szálltak meg. 26-án, a támadás napján a strandon pihentek, Jessica a parton napozott, párja pedig a tengerben fürdött, amikor Sei­feddine Rezgui automata fegyveréből tüzet nyitott a külföldi turistákra.

– Az első lövések hangjára eszméltem, a zaj felé néztem, és láttam, hogy két-három ággyal mellettem homok száll a magasba a lövedékek nyomán, és többen véresen fekszenek – emlékezett Jessica. – Azonnal felugrottam, és a páromat kerestem, de ő a vízben volt. Tudtam, hogy nem tehetek érte semmit, pánikba estem, és rohantam a szállodába.

Jessica a szállodába érve már biztonságban volt, de vőlegénye csak háromnegyed óra múlva került elő.

– Életem leghosszabb negyvenöt perce volt, iszonyatos volt ott ülni, azt sem tudva, hogy él-e még – mondta Jessica. – Amikor megláttam belépni az ajtón, szinte elájultam a megkönnyebbüléstől.

A pár az utazási iroda jóvoltából még aznap este elhagyhatta Tunéziát, és visszatért Angliába, de hiába élték túl sértetlenül a vérfürdőt, a trauma következtében egyre távolabb kerültek egymástól, míg végül úgy döntöttek, külön talán hamarabb feldolgozzák, ami velük történt. Seifeddine Rezgui aznap 39 emberi életet oltott ki.

Forrás: PinkPencil