Az országhatárt képző Kőrös-ér mentén húzódó terület, közvetlenül a Süveg-Magyari erdővel határos. Egykori térképek az ér mentén széles sávban mocsarakat jelölnek. Ennek következménye a változó szélességű, helyenként 5-10 méter vastag tőzegréteg, amelyet az 1960-as években kezdtek el kitermelni. Ezáltal a természetes nyílt vízfelületek területe a bányatavakkal tovább nőtt, ugyanakkor felszabdalt egy errefelé ritka élőhelyet, a buckaközi lápot. A bányászati tevékenység felhagyásával a természet lassan ismét visszahódítja az egykori területeket. Meglepő, de 20-25 év alatt szinte érintetlennek tűnő láprétek és fűzlápok alakultak ki.
A területből a lápok, mocsarak az 1996-os természetvédelmi törvény következtében lettek védettek, külön védetté nyilvánítási határozat nélkül, úgynevezett ex lege területként. A már védett részeket körülölelő mesterségesen telepített kultúrerdők és homokpuszták együtt alkotnák a tervezett tájvédelmi körzet egyik mozaikját, amelynek összes területe 118 hektárra nőne. A tőzegbánya mai állapotában a Dél-Alföldön egyedülálló élőhely, amelyre a nyílt vízfelületekkel tarkított mocsarak és lápok a jellemzőek, melyek közül a fűzlápok kiterjedése a legnagyobb.
A Kőrös-ér egykor meglehetősen kanyargó vízfolyás volt. A szabályozás után erre utaló jel alig maradt. Ezek egyike a „Csikófej”, amely a vízfolyás által körülhatárolt terület formájára utal.
Geológiai érdekesség az a 15-20 méter széles, mintegy 2 km hosszú sávszerű gyepvasérctelep, amely egészen a megyehatárig húzódik.
A bányagödrökben a tündérrózsa, partjain a mocsári nőszirom és a virágkáka pompás virágaiban gyönyörködhetünk. A homokpusztai részek jellemező kora tavaszi növényei az egyhajúvirág és a tarka sáfrány. A kékperjés foltokban ősszel az enciánkék kornistárnics virágzik.
A változatos növényvilág mellett rendkívül gazdag, sokszínű állatvilág alakulhatott ki, amelyet még kevésbé tártak fel. A kivételek közé tartoznak a bogarak, melyek közül Gaskó Béla 394 faj jelenlétét mutatta ki. A szinte háborítatlannak tűnő élővilág fennmaradását az országhatár közelsége segítette elő. Az állandó vizű bányagödrökben a compó mellett előfordul a védett lápi póc és a réti csík is. A gazdag halállomány szinte vonzza a gémféléket, így a szürke és a vörös gém mellett a bakcsókat is, amelyekkel szinte mindig találkozhatunk. A vizes élőhelyek lakói a pettyes és a dunai gőte, a vízi sikló, a tavi béka és a mocsári teknős. Ez utóbbiból Ásotthalom külterületén itt él a legtöbb. Madárvilága rendkívül változatos. A jellegzetes nádi énekesek mellett költ a fokozottan védett cigányréce és a barna rétihéja. A nyílt vízfelületek vonzzák a vízi madarakat. Vonuláskor számtalan ritkább fajuk figyelhető meg, többek között a bütykös hattyú. Az emlősök közül a vidrát érdemes kiemelni, amely fokozottan védett.

Cím: Ásotthalom Külterület
Tel:
E-mail:
Web: www.asotthalom.hu