Nyár van, embert próbáló hőség. Ha nem tudunk a „fagyis bödön” közelébe menni, akkor olvassuk el a történetét.  A nézelődésnek van egy órási előnye, mégpedig az, hogy nem hizlal.

A fagylalt tejből vagy tejporból, cukorból, különféle ízesítőkből (gyümölcsök vagy mesterséges ízesítőanyagok) és adalékanyagokból készült hideg édesség. Házilag is elkészíthető, üvegkehelyből vagy ostyából készült fagylalttölcsérből is fogyasztható, díszítésként gyümölcsöt, ostyát, különféle gyümölcsszirupokat, csokoládét és csokoládészirupot stb. használnak. Léteznek zöldségfagylaltok is. Általában gombócokban szolgálják fel, egy gombóc tömege körülbelül 4 dkg. Csomagolt formája a jégkrém.

Története

A fagylaltot valószínűleg először a kínaiak ismerték, mintegy ötezer évvel ezelőtt már hóból, tejből és gyümölcsökből kevert jeges édességet fogyasztottak a tehetősebbek. Valószínűleg egyiptomi közvetítéssel került a földközi-tengeri országokba. A történelem sok híres alakja volt fagylaltkedvelő, így például Nagy Sándor a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítő hatása miatt, Hippokratész betegeinek ajánlotta gyógyírként, Nero császár több száz kilométerről is képes volt jeget hozatni a különleges édesség elkészítéséhez. Rómában igen kedvelt finomság volt a gazdagabbak számára. Marco Polo kínai utazásról visszatérve több fagylaltreceptet is magával hozott. Az első, fagylaltot árusító kávéház valószínűleg Párizsban nyitott meg, ám a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, hiszen a fagylalt előállítása, és főképpen folyamatos hűtése nagy kihívás elé állította a készítőket és drágává is tette a terméket. A 19. század végére már a legtöbb magára valamit is adó kávéházban lehetett kapni fagylaltot. Amerikába az 1700-as évek végén jutott el a fagylalt receptje. Miután 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, a fagylalt hordozhatóvá vált, növelve népszerűségét. 1923-ban Harry Burt szabadalmaztatta a „jégkrém pálcikán” elnevezéssel forgalomba kerülő, csomagolt fagylaltját.

Magyarországra a fagylalt osztrák közvetítéssel került a 18. században, és hamar kedvelté vált, az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylaltrecept. Akkoriban még leginkább a gyerekeknek ajánlották, bár voltak már olyan receptek is, amelyekben bort és pezsgőt is adtak a fagylalthoz, ezzel leginkább a férfiakat vonzva az édességhez.

Készítése
A fagylaltot régen kézi hajtású fagylaltgéppel készítették, egy konyhasóból és jégből álló hűtőkeverékkel bélelt tartályban forgott egy kisebb, ebben keveredett a massza. A kész fagylaltot is jéggel tartották hidegen.

A keverés – amit ma már elektromos meghajtású gépekkel végeznek – fontos része a technológiának, mert az ennek révén az anyagba dolgozott légbuborékoktól lesz lágy és krémes a fagylalt.

Tápértéke
A fagylaltban a tej miatt jelentős mennyiségű kalcium és vitaminok találhatóak, viszont sok benne a káros telített zsírsav is. A modern, üzletekben kapható fagylaltok és jégkrémek stabilizáló- és emulgeálószereket is tartalmaznak, ami az eltarthatóság idejét növeli. Egy gombóc energiatartalma körülbelül 100-160 kcal, 5-15% zsírt tartalmaz.

Fajtái
A fagylaltnak többféle fajtája is ismert:

parfé: tejszínhabot, cukrot és gyümölcsöket vagy csokoládét kevernek össze, majd 5-6 órára mélyhűtőbe helyezik. Elkészülte után tortaként szeletelhető.
sörbet vagy szörbet: kizárólag gyümölcspüréből, cukorból és esetleg kevés alkoholból áll, amit hűtve, vagy jégkockákkal szervíroznak.
sült fagylalt: a fagylaltot kemény habbá vert tojásfehérjével kell beborítani, és pár percre sütőbe tenni
jeges joghurt: fagyasztott joghurt gyümölcsökkel
jégkása: jégdarát gyümölcslével vagy fagylalttal kevernek össze, szívószállal iható
A fagylaltoknak néhol ország- vagy tájspecifikus változatai is kialakultak, ilyen például a ragacsos rizsből készült japán mocsi fagylalt vagy a különösen nyúlós és összetettebb állagú török maraş dondurması.

Különleges jeges édesség a koreai pingszu, amely jégpehelyből, öntetből és különféle feltétekből áll.

Forrás: wikipedia; Kép: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu