Hirmagazin.eu
Főoldal » Történelmi- és politikai kalandozások: Hogyan lett ünnep április 4-e?
Életmód hírek

Történelmi- és politikai kalandozások: Hogyan lett ünnep április 4-e?

Nem merték megmondani Sztálinnak, hogy még nem végeztek – így lett ünnep április 4.

Április negyedike, vagy ahogyan az 1945 után kiépülő kommunista diktatúra kánonjában szerepelt, a felszabadulás, nem csak a pártállam piros betűs ünnepének, hanem négy évtizeden át a rendszer legfontosabb legitimációs pontjának számított, és nem véletlenül. Az országot 1945 tavaszán megszálló Vörös Hadsereg állandósult jelenléte nélkül ugyanis aligha épülhetett volna ki, és főként, aligha maradhatott volna fenn tartósan a szovjet típusú pártállami rendszer Magyarországon. A kommunista ikonosztáz tömjénfüstbe burkolt legfontosabb ünnepnapján akad azonban egy pötty: 1945 április 4-én, a „felszabadulás napján”, az ország északnyugati szegletében még javában zajlottak az elkeseredett harcok a fanatikusan védekező német egységek, valamint a Vörös Hadsereg alakulatai között.

Versenyfutás a roskadozó Harmadik Birodalom árnyékában

1945 kora tavaszán már nem volt kérdéses, hogy a náci Németország totális vereséget szenvedett, és a hatodik évébe lépett háború heteken, de legfeljebb egy-két hónapon belül véget ér az európai hadszíntéren.

Szovjet tüzérségi ütegek a Berlin körüli ostromgyűrűben, 1945. áprilisábanFORRÁS: BUNDESARCHIV/O.ANG.

A második világháború végnapjaiban sajátos „néma” versenyfutás bontakozott ki az angolszász szövetséges nagyhatalmak valamint a Szovjetunió között abban, hogy vajon kinek sikerül nagyobb szeletet kihasítania az összeomlás szélén álló Harmadik Birodalomból, a német területek minél gyorsabb katonai megszállásával.

Winston Churchill, Franklin D. Roosevelt és Joszif  Sztálin az 1945 februári jaltai konferenciánFORRÁS: WAR OFFICE SECOND WORLD WAR OFFICIAL COLLECTION

Noha az 1945.februári jaltai konferencián a szövetséges nagyhatalmak főbb vonalaiban már megegyeztek Európa háború utáni felosztásáról és a szovjet, valamint a nyugati befolyási övezet határainak kijelölésében is konszenzusra jutottak, a ravasz Sztálin – kihasználva az amerikai elnök és a brit miniszterelnök között feszülő ellentéteket – azon mesterkedett, hogy a megállapodás „nagyvonalú” értelmezésével a lehető legtöbb területet szerezze meg a Szovjetunió javára.

Sztálin azon iparkodott, hogy a Vörös Hadsereg a háború végnapjaiban minél több területet szálljon megFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

1945. márciusában Georgij K. Zsukov marsall 1. belorusz frontja, valamint Ivan Konyev marsall 1. ukrán frontja felsorakozott az Odera vonalára, hogy megindítsák a Harmadik Birodalom fővárosa, Berlin, „a fasiszta fenevad odúja” elleni utolsó nagy rohamot.

Zsukov (a képen középen balra), Montgomery, valamint Rokoszovszkij marsall (a képen középen jobbra) társaságában, az elfoglalt BerlinbenFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Délen azonban nem Sztálin elképzelései szerint alakultak a hadi események.

Sztálin azt hitte, öt nap alatt elfoglalja Budapestet

Románia 1944. augusztus 23-i kiugrása megnyitotta az utat a Vörös Hadsereg előtt Magyarország illetve Ausztria felé,

és szeptember végén a szovjet magasabb egységek már az ország trianoni határain belül jártak,

de a magyarországi hadműveletek Sztálin várakozásával szemben, mégis csúnyán elakadtak.

A Vörös Hadsereg alakulatai 1944. szeptember végén már az ország trianoni határain belül álltakFORRÁS: RIA/NOVOSTY

Miután Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-i kiugrási kísérlete kudarcba fulladt, a németek az őket mindenben kiszolgáló Szálasi Ferenc nyilas kormányát juttatták hatalomra, és ezzel az ország még német kézen lévő területei a Harmadik Birodalom súlyos utóvédharcainak színterévé váltak.

Szálasi Ferenc 1944. október 16-án német szuronyokra támaszkodva, puccsszerűen vette át a hatalmatFORRÁS: BUNDESARCHIV

A Vörös Hadseregnek 1944 október végén nem sikerült Budapestet menetből bevennie,

Adolf Hitler pedig „erődnek” (Festung) nyilvánította a magyar fővárost,

amit az utolsó emberig tartani kell.

Az 1945. elejére már teljesen leépült és az illúziók világában élő Führer Budapestet “erődnek” nyilvánítottaFORRÁS: BUNDESARCHIV

Miután a Vörös Hadsereg nem tudta menetből elfoglalni Budapestet, a Sztavkában (a szovjet haderő főparancsnokságán) komoly vita alakult ki.

Sztálin eleinte hajlott rá, hogy Budapestet egyszerűen csak zárják körül,

a főerők pedig nyomuljanak tovább az osztrák határ irányába, hogy minél előbb betörhessenek Dél-Németországba.

Sztálin azt remélte, hogy Budapestet néhány nap alatt elfoglaljákFORRÁS: RIA/NOVOSTI

Később azonban hagyta magát meggyőzni Budapest elfoglalásáról,

azt remélve, hogy a magyar fővárost 5-6 nap alatt beveszik a Vörös Hadsereg ostromra felvonultatott magasabb egységei.

Budapest elfoglalása néhány nap helyett másfél hónapig elhúzódó véres ostrommá váltFORRÁS: RIA/NOVOSTI

Budapest 1944. december 25-én elkezdett ostroma azonban csak 1945. február 13-án ért véget, jelentős szovjet erőket kötve le ezzel hosszú időre.

Sztálin mérgelődik, az amerikaiak pedig sebesen közelednek Ausztriához

De Budapest ostromának befejeződésével sem nyílt meg azonnal a Vörös Hadsereg előtt az út a Harmadik Birodalom délkeleti határához, mert Hitler – nem törődve tábornokai tiltakozásával, illetve azzal, hogy Berlintől már csak alig 100 kilométerre áll a szovjet haderő – elhatározta, hogy a zalai olajmezők, a birodalom utolsó kőolajtartalékainak megtartása céljából offenzívát indít a Dunántúlon.

Német pánélos alakulat vonul fel a Dunántúlon, a “Tavaszi ébredés” hadművelet idejénFORRÁS: BUNDESARCHIV

A birodalom még bevethető utolsó páncélos tartalékai, köztük az ardenneki áttörésben is komoly szerepet játszott 6. SS-páncéloshadsereg átcsoportosításával,

1945. március 6-án elindította a második világháború történetének utolsó német offenzíváját,

a „Tavaszi ébredés” (Unternhemen Frühlingsherwachen) fedőnevű hadműveletet.

Josef (Sepp) Dietrich Oberstgruppenführer (balra) a 6. SS-páncéloshadsereg parancsnokaFORRÁS: BUNDESARCHIV/ROEDER

Némi területnyereség után, a német ellentámadás alig másfél hét alatt összeomlott. Március 16-án a 3. ukrán front volt soron: a négy-ötszörös túlerőben lévő szovjet hadseregcsoport

elsöprő erejű támadást indított a defenzívába szorult Wehrmacht és Waffen-SS alakulatok ellen,

aminek a németek Dunántúlról való teljes kiszorítása, és Bécs elfoglalása volt a legfőbb hadászati célja.

Visszavonuló német páncélos alakulat valahol a Dunántúlon, a Tavaszi ébredés hadművelet összeomlása után, 1945. március végénFORRÁS: BUNDESARCHIV

Sztálin, a moszkvai főparancsnokság feje, roppant bosszús volt a magyarországi harcok általa nem várt rendkívüli elhúzódása miatt.

Sztálint igen aggasztotta a az amerikai-angol csapatok gyors előretörése, különösen George Patton tábornok ( a képen középen balra) hadseregcsoportjának Bajorország és Ausztria felé  történt sebes előrenyomulásaFORRÁS: U.S. ARMY PHOTO

A bosszúságot csak tetézte, hogy a nyugatról előretörő amerikai csapatok rendkívül sebesen közeledtek Bajorország, illetve Nyugat-Ausztria határaihoz, ezért sürgősen tenni kellett valamit.

A „gazda” szabta határidőt illett véres komolyan venni

Mindezekre figyelemmel Sztálin, aki nagy előszeretettel szabott határidőket a tábornokainak, megüzente Fjodor Tolbuhin marsallnak, a 3. ukrán front parancsnokának, hogy a dunántúli hadműveleteket legkésőbb 1945. április 4-ig be kell fejezni, és az utolsó német katonát is ki kell szorítani addig Magyarország területéről.

Fjodor Tolbuhin marsall, a 3. ukrán front parancsnokaFORRÁS: RIA/NOVOSTI

A „gazda” által szabott határidőket pedig – attól függetlenül, hogy azok mennyire voltak megalapozottak-,

minden katonai vezetőnek illett véres komolyan vennie.

Kihasználva a megvert és visszavonulóban lévő német seregtestek demoralizáltságát, Tolbuhin magasabb egységei ez alkalommal valóban parádésan vették az akadályokat.

A”Tavaszi ébredés” hadművelet összeomlása után felgyorsult a demoralizálódott német alakulatok kiszorítása a DunántúlrólFORRÁS: BUNDESARCHIV

A szovjet csapatok március 22-én bevették Székesfehérvárt, március 31-éig pedig Kőszeget, Szombathelyet valamint Sopront is; a Vörös Hadsereg április elsejére így teljes szélességében felvonulhatott az osztrák, azaz az akkor még birodalmi határra.

Itt azonban a szovjet egységek nem várt nehézséggel szembesültek,

mert a Nemesmedves és Rábafüzes térségében kiépített úgynevezett birodalmi védőállás sáncain fanatikusan védekező német alakulatokkal találták szembe magukat.

Visszavonuló német gépesített egység a Dunántúlon, 1945 márciusábanFORRÁS: BUNDESARCHIV/WOSCIDLO, WILFRIED

Noha ezek értelemszerűen nem voltak alkalmasak a 2. ukrán front gőzhengerszerűen előrenyomuló magasabb egységeinek feltartóztatására, arra mégis elégségesnek bizonyultak,

hogy nem várt és bosszantó határ menti csetepatékra kényszerítették a Vörös Hadsereg egységeit,

ez pedig időveszteséggel járt, ami viszont Tolbuhin számára a Moszkvából árgus szemekkel figyelő “gazda”, Sztálin által szabott határidő túllépésének rémképével fenyegetett.

Tragikomikus tanyasi csetepatékban születik meg a felszabadulás mítosza

A váltakozó intenzitással zajló és Tolbuhin marsall számára rendkívül idegesítő határ menti csetepaték során, 1945. április 4-én egy szovjet alegységnek végre sikerült benyomulnia a térképeken „utolsó” magyar településként feltüntetett Nemesmedves alvégére, ahol elfoglaltak egy utcát.

Churchill és Sztálin. A szovjet diktátor nem bízott nyugati szövetségeseibenFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A hírtől határtalanul megkönnyebbült Tolbuhin – meg sem várva a nemesmedvesi „ütközet” végkimenetelét – azon melegében táviratot fogalmazott meg a Sztavkának, amelyben eufórikus hangnemben bejelentette, hogy sikeresen végrehajtotta „Sztálin elvtárs parancsát”,

és az „utolsó fasisztát” is kiverték az ország területéről.

 

A “gazda” szeme már nem látott el NemesmedvesigFORRÁS: RIA/NOVOSTI

A fasiszták azonban valószínűleg nem szereztek tudomást Tolbuhin táviratáról, mert továbbra is makacsul kitartottak, vehemensen védelmezve minden egyes nemesmedvesi csűrt, és disznóólat.

Egyes német alegységek még április negyedike után is a Nemesmedves környéki tanyákon vívtak kisebb-nagyobb csetepatékat  az oroszokkalFORRÁS: BUNDESARCHIV

Ezért a „felszabadulás ” után még kilenc napig tartó, hullámzó, váltakozó intenzitású csetepaték sorozata bontakozott ki

Nemesmedves térségében. A rendelkezésre álló történeti források szerint a közigazgatásilag Nemesmedveshez tartozó Magyarbüks területéről csak 1945. április 11-én sikerült kiszorítani a németeket, akik a környező majorokba fészkelték be magukat, és még további két napig vívták az értelmetlen küzdelmet.

Német páncélos a nyugat-Dunántúlon 1945 márciusának végénFORRÁS: BUNDESARCHIV

Természetesen, a diadalmasan Bécs felé törő ukrán frontok főerőinek árnyékában,

ezek a tanyavilági csetepaték ekkor már sem nem osztottak és sem nem szoroztak.

A legfrissebb kutatások szerint a legutolsó német alegységet csak április 13-án szorították ki a közigazgatásilag még Magyarországhoz tartozó Kapuy-major területéről, Pinkamindszent környékén.

Az április 4.-i felszabadulási emlékmű NemesmedvesenFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Tolbuhin marsallnak azonban emiatt már nem kellett aggódnia,

mert a Kapuy-majorig még a „gazda” éles szemei sem láttak el Moszkvából.

 

Április 4. a “felszabadulás” ünneplése a Kádár-korszakban, a szocialista rendszer idejénFORRÁS: ORIGO

Mindenesetre, az 1945 utáni hivatalos kánontól eltérően történelmi tény, hogy az utolsó német alakulatok nem április 4-én, a „felszabadulás napján”,

hanem csak április 13-án hagyták el Magyarország területét.

Tolbuhin Sztálin által jóváhagyott jelentésének hitelességét azonban ki merte volna megkérdőjelezni a diktatúra évtizedeiben?

origo

Hasonló hírek

Felújították titokban a 80 éves néni házát aki két unokáját neveli egyedül

Géza

Nem várható árvíz a nagyobb magyarországi folyókon

Géza

A problémás ügyfél a fő stresszforrás nálunk

info
-------------------------------------------------------------------------------------------------

Maradj otthon, vigyázz magadra, vigyázz az idősekre és a gyermekekre, és tevékenykedj az interneten, olvasd a Hirmagazin.eu Online Médiát!

Köszönjük, hogy a Hirmagazin.eu Online Médiát választottad!

Azon dolgozunk, hogy ami Téged érdekelhet, azt kivétel nélkül el tudd olvasni nálunk!

Bármilyen észrevételed, javaslatod, híred, cikked, képed vagy videód van, azt írd meg, küldd el nekünk ide: [email protected].

Adj meg egy nick-nevet (Téged azonosító, általad kitalált nevet, ha nem szeretnéd a teljes nevedet feltüntetni az anyagaid mellett), vagy add meg a keresztnevedet, vagy a teljes nevedet, a Te anyagaid látogatottságának "gyümölcsét" élvezd Te! Mi azt a nevet tesszük az anyagaid mellé, amit Te az e-mailben kérsz!

Dolgozzunk össze, légy részese a mi sikerünknek, ahogy mi is részesei szeretnénk lenni a Te sikerednek!

Hirmagazin.eu Főszerkesztősége


Figyelem!

A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások, kommentek nem a Hirmagazin.eu Online Média nézeteit tükrözik!

Szerkesztőségeink a hírek publikálásával, megjelenítésével foglalkoznak, a hozzászólásokat, kommenteket nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tükrözik.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljetek!

A visszatérő vulgárils, gyűlölködő, uszító kommentelőket tiltjuk oldalunkról!

Célunk az, hogy olyan olvasótábort szolgáljunk ki munkánkkal, akik, egyfelől örömüket lelik az általunk közzétett híranyag olvasásában, másfelől valós tájékoztatást jelent részükre a Hirmagazin olvasása!

Köszönjük a megértéseteket!

Hirmagazin.eu Online Média - főszerkesző
--------------------------------------------