Ötgyermekes édesanyaként igazi mentsvár számomra, az egész család számára a természet. Ahogy mindenki más, mi is vártuk már a jó időt és ugyan néha még próbálkozik a hideg, azért a csillagászati tavasz időpontja, ami idén éppen ma, március 20-án, 10:38 – kor érkezik el, általában megtörik a tél. Ám hozzon bármit a korai tavasz és a csillagok, mi egészen biztosan útra kelünk idén tavasszal is, hogy vírusmentes környezetben, biztonságos körülmények között kiránduljunk nagyokat.

A családban lételem amúgy is a mozgás, a friss levegő meg megkérdőjelezhetetlen igény – a gyerekek egészen kicsi koruk óta télen is a friss levegőn aludtak nagyokat – így akár esik, akár fúj, mi naponta kilépünk, mozgunk a szabadban nagyokat.

A természetjárás is kedvelt időtöltésünk és igazi kikapcsolódás számomra is, hiszen hol lehetne úgy igazán szabadon ereszteni a gyerekeket, mint a természetben?

Érdemes azonban alaposan felkészülni a természetjárásra is, hogy valóban zavartalan és kellemes időtöltés legyen a családi program egy-egy kirándulás, akár erdőjárás során is.

Vegyük figyelembe, ha eltérő korú gyerekekkel indulunk útnak

Ami érdekes és szórakoztató az egyiknek, a másikat lehet untatja. Érdemes olyan helyszínt választani, ami a család minden tagja számára rejt valamilyen izgalmas látnivalót vagy programot. Mert amíg a legkisebb jól el van a szülők hátán egy batyuban, a kicsit nagyobb meg vígan bogarászik mellettünk, a legnagyobb azonban csak rugdossa a tavalyi avart és morog, mert ő állatsimogatóba vágyott, de sehol egy nyúl. A negyedik meg inkább a mozgásos programokat részesíti előnyben és ha nincs a tervezett útvonalon legalább egy akadálypálya, akkor megborul a kedve. Vagyis, ha valóban azt szeretnénk, hogy (velünk együtt) az összes gyerek jól érezze magát, akkor

a helyszín kiválasztása elsőrangú kérdés.

Nem biztos, hogy egy túra alkalmával mindenki kedvében tudunk járni, de indulás előtt be lehet vonni a tervezésbe a gyerekeket, be lehet avatni őket és együtt tudunk olyan terveket kovácsolni, ami mentén lehet tovább egyezkedni. Ha ezt érzik, hogy már indulás előtt partnerként tekintünk rájuk és fontos a véleményük (és az elképzeléseik), akkor könnyebben értetjük meg velük azt, hogy ezen a kiránduláson nem lesz erdei „ugróiskola”, de lesznek majd vadcsapások, ahol, ha szerencsénk adódik ráleshetünk erdei vadakra. Ami azért mindenki számára izgalmas lehetőség, talán még az állatsimogatónál is izgalmasabb. Esetleg lesz egy igazán magas csúcs, amit közösen hódíthatunk meg, vagy lesz patak, kisebb tó, ahol megállunk majd pihenni, nézelődni. A víz minden korosztály számára izgalmas elem.

A felfedezés örömét vigyék haza

Olykor rendezzünk családi felfedező túrát, amely során a gyerekeknek feladatokat kell megoldaniuk. Ez előzetes felkészülést is igényelhet a részükről, például megnézik a neten a választott kirándulóhely élővilágát, aminek egy-egy tagját aztán a helyszínen be is azonosíthatnak. A helyes „felismerések” után jutalomkártyákat gyűjthetnek be (tőlünk), amit emlékként őrizhetnek majd hazatérés után. Az igazi jutalom azonban az eleven, kézzelfogható tapasztalat, ami úgy ahogy van, a gyerekeké marad. Mindig emlékezni fognak arra, amikor először ismerték fel a tölgyet, vagy simogattak gólyahírt, szagoltak, téptek ibolyát. Időben kell azonban arra is megtanítani őket, hogy ne vigyék haza az egész erdőt, nem kell begyűjteni minden kavicsot, virágot, fakérget – kirándulásonként elég egyetlen darabka a természetből, ha esetleg nem volt elég az élmény.

Vendégek vagyunk a zöldben

A szülők feladata, hogy beavassák a gyerekeket a természetjárás illemtanába, ami a természet széleskörű védelmét, így a családi kirándulások során tapintatos jelenlétet igényel. Illik tudni, hogy milyen hangerővel szólalunk meg egy erdőben, hogy tiszteletben tartjuk az ott élő állatok életmódját (nem verjük fel az éjjeli állatokat nappal) és tiszteletben tartjuk a növényeket is. Tudomásul vesszük, hogy mi vendégek vagyunk a természetben, és ha nem is kell mindenhol lábujjhegyen járnunk, – ordítozni, dúlni-fúlni, csörtetni se illik. Viszont illik mielőbb megismerni a védett növényeket, hogy még véletlenül se pusztítsuk, ritkítsuk azok egyedeit.

Készüljünk fel váratlan helyzetekre

Nagycsaládos anyukaként egyébként is ez az alapállás, de amikor olyan helyre készülünk, ahol esetleg nekünk, szülőknek kell megoldani kisebb botlásokat, akár sérüléseket ellátni úgy, hogy nincs a közvetlen közelben orvosi segítség, akkor mindenképp legyen a hátizsákban egészégügyi csomag. Kötszer, sebtapasz, fertőtlenítőszer, ahogy legyen nálunk esőkabát (esetleg egy nagyobb, de vékony vízhatlan fólia, rögzítő zsineg nagy zuhé esetére), rovarcsípésekre krém, fényvédő krém és az ivásra szánt vízen felül plusz víz is tisztálkodásra, horzsolások kimosására.

Legyen nálunk elegendő elemózsia és ivóvíz is,

és ugyan szuper dolog a piknikezés, de ne csak az evésről szóljon a kirándulás. Energiával teli falatokat, fogásokat csomagoljunk és nem baj, ha a gyerekeket is bevonjuk (erőnlétük, koruk figyelembevételével) a teherhordásba. A saját szendvicsét mindenki elbírja és szívesen cipeli. Természetesen az uzsonna csomagolását és minden egyéb magunk termelte szemetet vigyük haza. Úgy hagyjuk ott a természetet, ahogy az fogadott minket.

Előzzük meg a közvetlen veszélyeket

Ugyan éppen azért annyira vonzó a természet, mert más programhoz és helyszínhez képest jobban „szélnek ereszthetjük” őket, azért vannak határok. Látótávolságon kívül például semmiképp ne engedjük őket, még akkor sem, ha úgy érezzük, ismerjük azt a szakaszt és nincsenek veszélyes pontok (nagyobb szikla, ahova egy perc alatt felmászna, vagy mély víz, szakadék). Azért is jó, ha szem előtt maradnak, mert

vadcsapáson kívül is belefuthatunk egy erdőben vadakba

és nem feltétlenül tudják a gyerekek, hogy élesben hogyan viselkedjenek egy ilyen váratlan, számukra akár ijesztő helyzetben.

Alapos felkészüléssel és jól megválasztott helyszínen azonban értékes, a családot építő időt tölthetünk úgy, hogy közben a család minden tagja megmozdul és igazi, sokáig ható élményeket gyűjthet.

Hirmagazin.eu