Az Öreg-tó Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében, Tata városban található. Mesterséges eredetű, az ország legrégebbi halastava.

Fekvése

A tó Tata közepén helyezkedik el, háromnegyed részben körülöleli a város, a déli és délnyugati oldalán erdős területek találhatók. A tavat tápláló Által-ér délkeleti irányból folyik be és öt ágon távozik észak felé a városon át.

Méretei

Üzemvízszintje 129,46 mBf, az ehhez tartozó vízfelület 202 hektár, tározótérfogata 4,6 millió m³.
Teljes területe 269 hektár.
Kerülete a parti séta úton mérve 7,06 km.

Története

A helyén, már a Pleisztocén korban is itt húzódó, forrásokkal táplált mocsárvilág terült el. A tó kialakulása összefügg a domborzati viszonyokkal, a tó mai medrében és a környéken működött nagy számú forrás vize a mélyebb részeken összefolyt, és tóvá terebélyesedett. Ekkor még ilyen nyílt vízfelületekkel, nádasokkal és lápokkal váltakozó táj volt a helyén. A tavat az Által-ér táplálja, és régebben források is fakadtak a tóban. Az 1961. szeptember 2-án a tatabányai XV/b akna súlyos vízbetörése után a fokozatosan elapadó tatai források sorsára jutottak a tóban levő források, így ezek működése is megszűnt.

A római korban létesült az Által-éren épített völgyzárógát révén. A gát az ér 10+558. mederszelvényében található. 1740-es években Mikoviny Sámuel neves vízrendező mérnök tervei alapján közelítőleg mai formáját nyerte el. Ezt a helyén elterülő mocsarak lecsapolásával érték el. 1700-as évektől – mint az Esterházy hitbizomány része – halastóként üzemelt egészen 1965-ig. Ezáltal vált Magyarország legrégibb halastavává. 1946 és 1965 között a kezelő a Tatai Halgazdaság, illetve jogutódja, a Tatai Állami Gazdaság. 1977-ben nyilvánították megyei jelentőségű természetvédelmi területté. 1989. március 17. óta a ramsari egyezmény védelmét élvezi. 1993-ban tiltotta meg egy miniszteri rendelet, a korábban igen nagy zavarást jelentő vízivad vadászatot, végérvényesen a tavon.

2006-ban megállapodást kötött Tata és holland partnervárosa, Alkmaar önkormányzata, az Által-ér Szövetség és az IVN HAL civil környezetvédelmi egyesület a tó és környezetének megtisztítása érdekében. „A program legköltségesebb (…) része az Öreg-tó iszapkotrása.” A korábbi „ötven évben körülbelül egymillió köbméter, műtrágyákkal szennyezett anyag gyűlt fel a tóban. Amíg ezt el nem távolítják, addig nincs jelentős hatása a tóba jutó víz tisztításának.” Később az „Által-eret először egy húszhektáros tavon vezetnék keresztül”, ami 90%-os hatásfokkal, biológiai úton tisztítaná meg a patakot. 2005-ben a tó forrásainak egy része újjáéledt, mára már a vízszint emelkedés 15%-ért felelősek.

Árvizei

1939. május 23-ai árvizet, az Által-ér vízgyűjtő területén lehullott, felhőszakadás-szerű eső okozta.
1953. június 9-én Dad község környékén 260 mm eső hullott. A vízgyűjtő területre 32,7 millió m³ csapadék esett. Ebből a tavon 13,2 millió m³ vízmennyiség haladt keresztül, az árhullám négy napon át vonult le, gyorsaságára jellemző, hogy 1953. június 9-én 14 órakor 410 cm-t mutatott a vízmérce, 37 órával később, 1953. június 11-én 3 órakor már 566 cm volt az vízállás.
1963
2010 májusában a csapadékos időjárás következtében 258 centiméteres vízállást mértek az áradó Öreg-tavon, ez átlagos vízállásnál körülbelül egy méterrel magasabb.

Működtetése

A tavat ősszel leürítik, tavasszal feltöltik. Mivel klasszikus árapasztó mederrel illetve műtárggyal nem rendelkezik – ellentétben a völgyzárógátas tározók többségével – a vízszintszabályozáson, feltöltésen-leürítésen kívül az árapasztást is az öt zsilipen keresztül kell megoldani. Az öt zsilip közül legjelentősebb a Vecserei zsilip. A tatai Öreg-tó, a völgyzárógát vízfelőli kőtámfala és az öt zsilip a Magyar Állam tulajdona, kezelője és üzemeltetője az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. 1939, 1953, és 1963 nyarán levonuló katasztrofális árvizek rámutattak a nagyvizek levezetésének hiányosságaira. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ezért 1968–1969-ben átépítette a Vecserei zsilipet gyakorlatilag a mai formájára. Azóta csak kisebb-nagyobb karbantartási munkákra, illetve a mozgató berendezés korszerűsítésére került sor 1986-ban.
Élővilága

Kis pontyok telepítése a tóba.

A tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, ritka madárfajok a vonulási időszakban tömegesen megtalálhatók a tó környezetében. Rendszeresen 20 000 egyednél is több madár tartózkodik itt. A vetési lúd (Anser fabalis) európai telelő állományának 12%-a tartózkodik itt. A nagy lilik (Anser albifrons) szintén jelentős állománya telel a tavon. A ludak közül még a nyári lúd (Anser anser), a rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus), az apácalúd (Branta leucopsis) és az örvös lúd (Branta bernicla) is megtalálható a területen. A fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) vonuló egyedeit egyre gyakrabban látni errefelé. Az átvonuló – telelő madártömegek megfigyelését segíti a tó partján 1999-ben felállított 11 méter magas megfigyelőtorony is.
Műemlékek a tó partvonalán

Épületek

Tőkes réce pár az Öreg-tóban

Keresztelő Szent János szobra a hattyú etető sziklán a tó medrében

Az Axmann és a Hamary ház

A tó látványának leginkább meghatározó és legnagyobb eleme a Tatai vár, mellette található az Esterházy-kastély. A tóvárosi oldalon két lakóház, a Hamary-ház (Tópart u. 6.) – itt született 1826. március 26-án Hamary Dániel, aki a 1848–49-es forradalom és szabadságharc tatai szervezője volt, és Klapka György alatt a komáromi várban szolgált, és az Axmann-ház (Tópart u. 8.) – 1833-ban Axmann Mihály építtette, klasszicista stílusban. 1860-ban itt született Bláthy Ottó, határozza meg. Közvetlenül a vízre épült a Vízi vágóhíd – Fellner Jakab tervei szerint készült 1780 körül. Az épületet vastag nádfedél borítja, amelyet az ebből kialakított „harcsaszájú” pislogónyílások tesznek különlegessé. Napjainkban a mellette kialakított kikötőben horgonyzó vitorlás hajók tulajdonosai használják. Az utóbbi évtizedekben a nádfedelet többször is felgyújtották. A Feszty-villa – 1885-ben alpesi stílusban épült Feszty Árpád számára. Feleségével, Jókai Rózával gyakran látta vendégül Jókai Mórt, Esterházy Miklóst és Gárdonyi Gézát. A házat öröklő Feszty Margit 1906-ban eladta Ugron Gábor országgyűlési képviselőnek, így az épület az államosításig az Ugron család tulajdona maradt. Kertjében található a Feszty-barlang.
Szobrok

Keresztelő Szent János szobor – a tó vizében a hattyúpihenő sziklán áll. N. Kovács Mária alkotása, aki elnyerte az akkori Budapest székesfőváros rangos díját, a Ferenc József Nagydíjat, majd a velencei biennálén, Arany érmet. 1942-ben a Melegvíz partján jelölték ki, ahová a tér kialakítása után még abban az évben fel állították. A Második világháború végén megsérült, és a római katolikus nagytemplomban kapott helyet. A szobrot restaurálás után a Tata Barátainak Köre kezdeményezésére, 1989. május 27-én jelenlegi helyén állították fel. Borbás Tibor, Öreg halász című szobrát a vár mellett található. A két karjával hálóját magasra emelő halász szobrát 1974-ben állították fel. A 2000-es években állították fel dr. Magyary Zoltán, Öveges József, Mikoviny Sámuel mellszobrait a tóparti sétányon.

Forrás: wikipedia