Az összes ismerősük csodálta őket, tökéletes családként beszéltek róluk. A nő szőke, hosszúhajú volt, magas és karcsú, olyan, akin elsőre megakad mindenki szeme. A férfi pedig egy jóképű hajóskapitány, aki sok időt töltött a tengeren.
Az övék egy igen különleges család volt, és soha nem adtak okot arra, hogy pletykáljanak róluk. Állandóan együtt voltak, kéz a kézben sétáltak, sokat nevettek, igazi álompárként tekintett rájuk mindenki.
Ahogy teltek az évek egyre inkább összenőttek, már-már elválaszthatatlanok voltak egymástól, azonban a férfi egy számára ismeretlen érzéssel találkozott, a féltékenységgel.
A férj egy nagyon erős személyiség volt, de soha nem mutatta ki az érzéseit igazán, ezért egy független és határozott embernek nézett ki.
Senki sem tudta azt, hogy milyen lelki viharokat élt át a tábornok, amikor meglátta, hogy a felesége más férfiakra rámosolyog. A feleség nem vette észre, hogy a férjét kétségek gyötrik, és azt végképp nem gondolta, hogy féltékeny lenne bárkire is.
Elérkezett ismét a nap, amikor a kapitány hajóra szállt, megcsókolta a feleségét, az alvó kisfiát, és megígérte, hogy 10 nap múlva újra találkoznak. Azonban egy kisebb technikai hiba miatt a hajó ez alkalommal nem tíz nap múlva, hanem három nappal korábban tért vissza a partra.
A kapitány nagyon örült, hogy hamarabb láthatja a családját. Éjjel egykor ért haza, gondolta, hogy mivel mindenki alszik, jó lesz, ha nagyon óvatosan nyitja az ajtót. A felesége még nem aludt, zajok szűrődtek ki a szobából.
A férfi irtózatosan dühös lett, elborult teljesen az agya, és mivel (szerencsére) nem volt a pisztolya nála valami szúróeszközért futott a konyhába. Az első gondolata az volt, hogy megöli azt a férfit, aki a feleségével van a szobában.
A félhomályban annyit látott, hogy egy szőke nő mellett egy férfi fekszik, nem sokat gondolkozott, első felindulásból a férfiba szúrt egy villát. Eszeveszetten rohant ki a szobából, és érezte, minél hamarabb el kell tűnjön ebből a lakásból. A nappaliban égett a villany, a felesége fürdőköpenyben, és a fején egy törölközővel állt, mosolyogva.
“Szervusz drágám, micsoda meglepetés, hogy hamarabb haza tudtál jönni. Nagyon boldog vagyok!-mondta vidáman.
Ki van a hálószobában?-kérdezte a férj.
Az öcséd és a felesége. Valamit el kellett intézzenek a városban, és kérték, hogy aludhassanak nálunk, én a gyerek szobájában aludtam. Fürdeni voltam, semmit sem hallottam abból, hogy megérkeztél” -mondta a feleség.
A férj, amint meghallotta, hogy mi lett, rögtön elájult. Soha nem gondolta volna, hogy a féltékenység ilyen dologra fogja őt késztetni.
Szerencsére könnyen el tudták távolítani a villát az orvosok a testvéréből, és a seb is hamar beforrt, de a lelki seb, ami a kapitány szívében keletkezett, nehezen gyógyult. Sehogy sem tudta feldolgozni, hogy lehetett ennyire féltékeny az ő csodálatos feleségére.
