Szikora Róbert fülében a mai napig cseng Komár vidám hangja, ahogy mindig kedvenc mondásával válaszolt a kérdésre: hogy vagy? „Ép testben épphogy placback” –

– Utálta a playbacket, ezért találta ezt ki – emlékezett vissza a Blikknek Szikora Róbert, akit barátja nem sokkal a halála előtt kért, hogy készítsenek egy újabb közös lemezt.

– Egyet mát csináltunk korábban, volt ezen egy dal, az Úgy szeretnék húszéves lenni, amit együtt énekeltük. Emlékszem, ahogy berobbant hozzám a jellegzetes western csizmájában, hogy vegyünk fel egy lemezt. Később, a halála előtt felvetette, hogy legyen még egy közös album, ez azonban már nem valósulhatott meg – merengett Szikora.

A magyar Elvist a külvilág örökké vidám, bohém művésznek látta, Robi azonban ismerte azt az oldalát is, amely a közönség előtt rejtve maradt. Nem csak a zenéről, hanem a vallásról, hitről is rengeteget beszélgetett Komárral.

– A lelkében kutató, gondolkodó, elmélkedő ember volt, aki az ezotéria felé fordult, foglalkozott asztrológiával is. Később sokat beszélgettünk Istenről és Jézus Krisztusról. Amikor erről beszéltem, olyan feszülten figyelt, mintha egy szót sem akart volna elmulasztani. Élete utolsó pillanatában tért meg, akkor fordult Isten felé, amikor már közel volt a vég. Szégyellte a betegségét, úgy volt vele, hogy egy művész, egy zenészember nem lehet ilyen beteg. Nem is nagyon beszélt róla. Amikor a koporsója felett álltam, miután beszédet mondtam a temetésén, láttam a fekete lakkcipőt a koporsóján, és azt gondoltam: nem lehet, hogy ő ott van ebben a dobozban.

Szikora a mai napig féltett kincsként őriz az asztalán egy képet, amin együtt láthatók elhunyt barátjával. Ez a régi fotó az örök barátságuk jelképe lett mindkettőjük számára, azé a varázslatos kapcsolaté, amelyet a halál sem szakíthatott meg.

Komár László a haláláig íróasztalán őrizte ezt a fotót

– A temetés után Laci özvegye odajött hozzám, és átadta azt a Lacival közös képünket, amelyet mindig az íróasztalán őrzött. Azóta az én íróasztalomon áll ez a fotó, és ott is marad, amíg élek…

Karda Bea sok fellépésre utazott együtt Komárral, aki egy dalt hagyott rá a halála előtt.

– Az egyik számát, a Csodálatos férfiakat a mai napig énekelem. Sokat jártunk együtt fellépni, és amikor hallottam tőle ezt a dalt, mondtam neki, hogy én is elénekelném, egy nő szájából mégiscsak másképp hangzik. Mindig felhívok ilyenkor két férfit a közönségből tvisztelni, és ilyenkor úgy érzem Komár Laci is köztünk van – mesélte Karda Bea.

A Non-stop, majd a Piramis dobosa, Köves Miklós Pinyó egészen fiatalo ismerte Komárt, akivel nagyon jó barátságban voltak.

– Az Expressz táborból rengeteg élményem van vele kapcsolatban, gondtalan fiatalok voltunk, én még fiatalabb, mint ő, és nagyon felnéztem rá. Akkoriban nem kellett szomszédba mennünk egy kis balhéért. Emlékszem, Balatonföldváron az Expressz táborban mentünk át a zebrán, és valaki kinézte őt magának. Laci persze azonnal kiszúrta, és odasúgta nekem, hogy jön a fejes, aztán futás. Nem értettem, milyen fejesre gondol, de akkor már odaért mellénk az illető, Laci pedig lefejelte, majd elkezdett rohanni. Én utána, csak pár perc múlva kiabáltam neki, hogy ne arra, mert arra a rendőrség van, a tábor a másik irány… Persze aztán mindkettőnknek benőtt a feje lágya – mosolygott a régi emléken Köves.

Török Ádámmal nemcsak a zene, a foci is közös szerelmük volt

Török Ádám is kamaszként ismerkedett meg a már befutott énekessel.

– Gimnazista korom óta ismertük egymást annak köszönhetően, hogy egy iskolába jártam Zalatnay Cinivel. Laci ugyanis vele járt, heves szerelem volt az övék hatalmas érzelmekkel, összeveszésekkel és kibékülésekkel. Később a zene mellett az is közel hozott minket, hogy együtt fociztunk a zenész válogatottban. Nagy természetű, és rendkívül hirtelen haragú, mégis szeretetreméltó ember volt, nem lehetett rá haragudni. Hogy milyen temperamentumos volt, azt jól illusztrálja egy történet. Bár ő volt a focicsapunk gólkirálya, egyszer, a nyolcvanas évek elején nagyon gyengén játszott Debrecenben. Az öltözőben aztán leszúrtam, mire úgy felment benne a pumpa, hogy öt méterről rám zúdított egy nagy tányér rántott húst, amit a csapatnak készítettek oda. Pár perc múlva már a legnagyobb barátságban falatoztunk együtt – emlékezett nevetve az énekes fuvolista.

Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu

Fotó: RAS-archív