A szerelem az a szikrázó állapot, mikor úgy érzed, a végtelent is képes lennél elérni, és ami áramütésként törli a memóriádat. Az a pillanat, mikor a józan eszed elmegy a fenébe.

Egy olyan válaszút, ahol bárhogyan döntesz, a sors mégis azt kérdi tőled: “Te bolond! Hogy tudtál ilyen marhaságot elkövetni ?!”. Ez természetes… a végzet az a tanár, akinél mindig ott van az utolsó szó.A szeretet mindent megért. Azt mondja: “Mindegy melyik utat választod, én veled vagyok.”

A szerelem azért lehetetlen, mert az egy teljesen más dimenzió, és ha megkísérelnéd saját életed valóságába illeszteni a feltételeit és kívánalmait, mindent elrontottál. Végérvényesen. Ne szeress bele a nem megfelelő személybe?! Dehogyisnem… Aki éppenséggel a szomszéd felesége, a földkerekség legborzalmasabb emberének a nője, a padtársad, aki számba sem vesz téged, a férjezett, két gyerekes angoltanár, akinek még biztos van két szeretője. Te is tudod, milyen nehéz a valósággal szembesülni… Hogy lehet, nem ismer téged teljes valódban. Hogy talán nem ért meg úgy téged, ahogy szeretnéd. Hogy az is lehetséges, a rendelkezésére álló csábító férfiúk mellett ügyet sem vet rád. Hogy a jelzéseid nem értek el hozzá, és hozzáment a falu legmenőbb traktoristájához.

Vagy lehet, hogy a szülei nem hagyják neki kifejezni igazi érzéseit. Lehet, hogy a körülményei nem teszik lehetővé a veled való kommunikációt, s ha lehetősége is van rá, neveltetéséből fakadóan a jó modor határozza meg viselkedését, de te mégsem érted meg évek múltán sem, mire célzott a “Szombaton keresztelőbe kell mennem, a nagynénémhez.” kijelentéssel. Honnan tudnád, hogy ez azt jelenti, “Héjkás, várlak a nénémék kapujában, mert nagyon helyes vagy, de tudod…” S ha meg is értenéd a rejtett üzenetet, nem tudnád kideríteni, kinek mondja ugyanezt három sörért és egy 3D-s Star Trek mozijegyért? Ez borzasztóan bonyolult.

A szeretet viszont a kéz, ami megtölti tányérodat. Éhes vagy a szerelemre, és ő enned ad. Felkavar a vulkán mérgező füstje és elégeti testedet? A szeretet az, aki gyógyfüveket tesz sebeidre. A szerelem csontig éget, a szeretet meggyógyít és azt mondja: “Nem számít!”

Nem lehet ezt kikerülni, mindnyájan átesünk rajta, előbb vagy utóbb minket is agyonsújt a szenvedély. Viszont a kémia, a horoszkóp és más kvantumfizikai jelenségek függvényében ez a folyamat elhúzódhat. Egyeseknek két napig tart. Másnak egy életen át. A szerencsés az, aki meghal, még mielőtt észrevenné. Nekik pedig azt mondja Szent Péter a Mennyország kapujában: „Nézd csak, egy kisfilm a nejedről…” És látod, amint a Toldi tejesember miként válik a thai masszázs szakértőjévé, a nejed pedig olvasztott sajttá.

A szerelem lehetetlen. Kínlódsz, hogy megértsd a szertehulló folyamatot. Silány életed adnád azért, hogy megértsd az isteni folyamatot. Elképzeled, milyen volna az utcán sétálva, homlokukon „Ez szerelmes”, „Ez nem szerelmes” felirattal mászkáló embereket látni. Természetes, hogy te is szeretnéd… És abban a pillanatban, mikor úgy döntesz, belépsz a szerelmesek sorába, tekinteted elködösül, a szíved, mint egy malomkő, lelked töltött puskacső és te magad igen gyámoltalan vagy.

Tegyük fel, hogy kedvesed akar téged úgy-ahogy, és azt mondja „Próbáljuk meg…”. Bajban vagy! Ő már a valóságba helyezi érzéseidet. Esküvő, vendégsereg, család, menyasszonyi ruha és egyebek. Kábultan ébredsz fel három gyerekkel, egy családi eseményekkel betelt határidőnaplóval, iskola, angol óra, egyetem és egyéb elfoglaltságok, amik elvonják figyelmedet arról, hogy már nem vagy szerelmes. Eszmecserét folytatsz a sorssal, teljesíthető feltételekről és fogalmakról. Képes vagy rá? És egy ponton már nem érted, mi történik veled. Mi a fenét keresel te azon a képen?

A szeretet másvalami. A rózsaszín felhő szertefoszlik, és a szeretet marad. A szikra kialudt, de helyét tábortűz vette át. Kisebb vagy nagyobb… A tűz jó. Meleget ad. Megmagyarázod magadnak ép érvekkel, miért jó. Csak, hogy már nem ugyan az, ami volt.

Szerelem és szeretet. Mondhatni, testvérek… még sincs sok közös bennük. A szerelem megformál, a szeretet megért téged. A szerelemtől hevesen lüktet a vér, a szeretet kézen fog, és azt mondja: „Jó így!”. A szerelem elkábít. A szeretet felébreszt. Nem hasonlítanak, még ha egy anyától is származnak. A szerelem minden pillanatának intenzív megélésével nyomorít meg. A szeretet elfogadásra ösztönöz. A szerelem felhőként foszlik szerte. A szeretet azt mondja: „Gyere, gyűjtsük össze a darabjait, ragasszuk össze és képzeljük el, mi lett volna, ha…”.

A szeretet számtalan formában jelenik meg a Földön. A szerelem csak más dimenziókban van. Csak az elmédben él. Az más. Lefordítatlan, nincs átírva a mi világunkra. Ugye, milyen fájdalmas?! …

Forrás: Arany gondolatok