Az ELTE Régészettudományi Intézete, valamint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság megelőző feltárást végzett a Kárpát-medence legnagyobb és legösszetettebb barlangi régészeti lelőhelyén a Baradla-barlangban.

A régészek, a barlang turisztikai fejlesztéséhez kapcsolódó építkezések miatt, idén a 12 Celsius fokos, 6000 éves, különleges barlangi levegőben a Róka-ághoz vezető egykori Biológiai labor területén végeznek leletmentő feltárást.

Mint a kutatók elmondták, az itt keresztülfolyó barlangi patak több ezer évvel ezelőtt 10–15 centiméteres mésztufaréteggel zárta el a területet, mely ily módon a barlang többi teréhez képest szokatlan épségben és gazdagságban őrizte meg a barlangot használó emberek maradványait és tárgyait a középső újkőkorból. A feltárt leletek a barlang egykori szerepét és jelentőségét teljesen új fényben láttatják.

A Baradla az újkőkori és a késő bronzkori leletek egyik leggazdagabb barlangi lelőhelye Európában. A Szabó Gábor egyetemi docens által vezetett feltárás nem várt eredményeket hozott: egy mésztufa réteg alatt érintetlenül őrződtek meg a barlangi tereket használó középső újkőkori (Kr.e. 5000) emberek emlékei. A régészeknek összeroppant edényeket, rituális étkezések maradványait, csiszolt kőbaltákat és obszidián eszközöket sikerült kibontani és dokumentálni a barlangi termek padlóján és sziklái között.

A barlangi terek kutatása során egy késő bronzkori kincslelet is előkerült. A 3400 éves ékszereket rituális felajánlásként rejthették el a hatalmas kőtömbök közé. Hasonló méretű, dokumentált régészeti kutatás a barlangban ezidáig még nem történt. Az új eredményeknek köszönhetően a régészek a korábbinál sokkal differenciáltabb képet alkothatnak arról, hogy mire használhatták az ősi korok emberei hazánk egyik legszebb barlangjának belső tereit.

Korábban építkezések miatt végzett leletmentő ásatások során, 1969-ben Korek József, 1996-ban pedig Rezi Kató Gábor vezetésével a Magyar Nemzeti Múzeum régészei találtak nagy mennyiségű újkőkori és késő bronzkori leletet az aggteleki bejárat előtt: sírokat, cölöplyukakat, házalapot, padlószintet, tűzhelyet és kemencét. Annak idején megállapították azt is, hogy a térségben még vannak érintetlen őskori rétegek.

Természeti értékét felismerve, a barlangot 1925-ben nyilvánították nemzeti kinccsé. Védelmét ma az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság látja el, és Európa egyik leggazdagabb barlangi lelőhelyeként tartják számon. Összhosszúsága 25,5 km, ennek 5,3 km-es szakasza átnyúlik Szlovákia területére. A barlangrendszer 230 millió éves középső triász mészkőben alakult ki, a felszínről a mélybe jutó vizek oldó és koptató munkájának eredményeként.

A triász időszak után a terület kiemelkedett, és a hegységképződés során a szilárd kőzetblokkok erősen összetöredeztek, utat engedve a felszínről mélybe jutó vizek barlangformáló erejének. Járatait a csepegő vizek mésztartalmának kicsapódásával keletkezett változatos nagyságú, színű és formájú, egyedülálló látványt nyújtó cseppkőoszlopok, függő- és állócseppkövek, cseppkőlefolyások és -zászlók díszítik, a szivárgó, folyó vizek cseppkőmedencéket, mésztufagátakat hoztak benne létre.

erdekesvilag