Ebbe a változatos csoportba dudvaszárú évelők, cserjék és fák tartoznak, termesztésük ennek megfelelően igen változatos.

Míg a futó-kúszó növényeket általában tám-rendszer segítségével kell nevelnünk, a bokrok legtöbbször szabadon állnak.

A szamóca az egyetlen nem fásodó évelő köztük. Kevés helyet foglal el és a dísznövények között is mutatós. Mivel a madarak minden bogyóst szívesen megdézsmálnak, az érő gyümölcsöket hálóval takarni kell.

A szamócát viszonylag könnyű termeszteni, legjobban hűvös, párás körülmények között fejlődik, de a fajták helyes megválasztásával meleg vidékeken is termeszthető.

A kereskedelemben állandóan nő a fajták választéka. Érési idejük és ízük szempontjából az egyes fajták nagyon különböznek egymástól. Különbséget kell tenni egyszer érő és folyton-termő fajták között. Az előző csak tavasszal terem, az utóbbi kevesebbet ugyan, de a nyár elejétől az őszi hónapokig is szedhető.

A szamóca napos fekvésű, jó vízháztartású talajt kíván. Rossz vízelvezetés esetén a területet kissé emeljük meg. A fülledt, légmozgást nélkülöző helyeket kerüljük, ezzel megakadályozhatjuk a lisztharmat-fertőzést. Nyár végén telepítsük, ha később ültetjük, a növények a következő évben nem teremnek. A telepítést követő első évben hozza a legnagyobb termést. Három év után telepítsük át más helyre. A növényeket ültetés után alaposan öntözzük meg. Fontos, hogy ültetéskor a növény töve a talaj szintjére kerüljön, ha magasabban ültetjük, nem gyökeresednek megfelelően, a fagyok tönkreteszik. A mély ültetés esetében pedig könnyen elrohadnak.

A szamócát fekete fóliával takart területre is ültethetjük. Ez elnyomja a gyomokat, csökkenti a talaj párolgását, így nem tömődik el a talaj.

Csak mérsékelten trágyázzuk, mert ha a talaj nitrogéntartalma túl magas, a termésképződés rovására sok levél fejlődik.

A termések gyakran közel vannak a talajhoz vagy a földön hevernek. Hogy a termés ne szennyeződjön, a tövek környéket szalmával takarjuk. Ne mulcsozzunk túl korán, mert a szigetelő szalmaréteg késlelteti a talaj felmelegedését és a virágképződést akadályozza és a termés mennyiségét is hátrányosan befolyásolja.

Az egészséges szamóca indákon sarjakat hoz. Újabb növény úgy nyerünk, ha a sarjat az indán rajtahagyjuk, a tő közelébe teszünk egy cserepet amit megtöltünk földdel és a sarjat a cserépbe nyomkodjuk. Ahogy ez megtörtént a sarjakat levághatjuk az anyatőről. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a vírusokat is szaporítjuk, ezért talán inkább vírusmentes szaporítóanyagot vásároljunk.

Az érett szamóca a madarak csemegéje, ezért ellenük védjük hálóval. Az ősszel érő fajtákat fóliával óvjuk a korai fagyoktól.

A szamócát akkor szüreteljük, ha már pirosodik, mivel naponta érik, rendszeresen kell szedni. A kocsányokat és a termésszárat is távolítsuk el, mert ezek újabb fertőzéseket okozhatnak. A beteg gyümölcsöt azonnal távolítsuk el. A termést befőzhetjük vagy mélyhűtőben is tárolhatjuk, friss állapotban csak pár napig tartható el.

Ha a szamóca letermett, a növényeket ollóval, nagyobb területről nyírógéppel a tő fölött 2,5-3 cm magasságban vágjuk vissza. A leveleket és a szalmát komposztáljuk, a fertőzött részeket semmisítsük meg.

Kártevői: a szürkepenész, csigák, tetvek, vírusos megbetegedések, a takácsatka, a lisztharmat, valamint a madarak.

Forrás: szépzöld