Minden nagyobb városban jellemzően találunk gördeszkások „huligánokat”. De vajon tényleg azok? A járókelőket nagyon tudja zavarni a féktelenül száguldozó deszkás, aki fittyet hányva mindenre halad utcákon, padokon, parkokban, emlékművek környékén. De nem biztos hogy olyan rosszak.

A gördeszkázást miért ne tekinthetnénk sportnak? Mert szerintem az. Nem egyszerű dolog megtanulni a dolgot. Menni vele még nem nagy feladat, odáig én is eljutottam (pár hét alatt), de trükköket csinálni, az már megint egy másik dolog. És sok más sporttal ellentétben, ennek nagoybb veszélyei vannak. Biztos lehetsz abban, hogy a különböző érdekes mutatványokhoz a deszkázó elesett egy párszor, sőt nagyon sokan össze is törték magukat.

Nyugaton, főleg az Amerikai Egyesült Államokban sokkal nagyobb elismerésnek örvend, és korántsem akkora lenézésnek, mint nálunk. Az USA-ban külön versenyeket is rendeznek a deszkások számára, ahol komoly jutalmakat kapni. Nem kell megijedni, azért hazánknak is jár egy-két piros pont. A nagyobb városokban már fellelhetők a deszkás parkok. Ami nagy előre lépés. Több deszkás fiatal is azt nyilatkozta, hogy rendkívül örülnek az ilyen parkoknak, mert legalább van hol mozogniuk. És a mozgás a kulcsszó! Nem sokkal jobb, ha kinn vannak a levegőn és mozognak, minthogy otthon a gép előtt görnyedjenek? A közhiedelemmel ellentétben korántsem olyan rossz emberek ők. Csak átlagos fiatalok, akik deszkáznak.

A deszkások mellett a képbe jöttek a bicajosok. Ők azok akik azokkal a kis biciklikkel ugrálnak, trükköket csinálnak. Mondhatni a deszkások „testvérei”. Ugyanazon a környéken bandáznak, ők is eljárnak a parkokba. Belőlük jelenleg több van. A dolog viszont ugyanúgy veszélyes, sőt hallani lehet néha egy-két morbid halálesetről is, de azt most ne részletezzük, úgyis rendkívül ritkák. A különböző mutatványokat itt is nehéz, sőt még nehezebb megtanulni. Hasonlóan a deszkákhoz, itt is a kis tömeg van előnyben. Ezek a biciklik annyira könnyűek, hogy kisujjal is fel lehet könnyedén emelni. Azoknak akik nem szokták meg, könnyen el is esnek vele.

Dr. Antal Lóránt pszichológus szerint mára már enyhültek a társadalmi előítéletek. Ez köszönhető annak, hogy egyre többek választják ezt a szabadtéri sportot, így lassan mindenki van egy ismerőse, rokona aki kint van egész nap és gyakorol. És ha az illető személlyel semmilyen probléma nincsen, akkor a társadalmi előítéletek enyhülnek. A szakember továbbá rendkívül jó ötletnek tartja, hogy megépítették nekik a parkokat. Úgy látja, hogy a fiatalok körében ez is egy fajta gyülekező hely lett, ahol sok mindenki megfordul, és nemcsak azok akik gyakorolni járnak oda. A társaság igen széleskörű. Jobb ha kinn vannak, minthogy otthon vagy a különböző bárokban. Úgy látja, hogy vele együtt sok szülő is belátja ezt és sokan támogatják gyermeküket, vagy legalábbis nem fogják vissza őket.

Ennek a társadalmi rétegnek az eseményei fokozatosan előtérbe kerülnek. Valószínűleg te is láttad már őket a középpontban, egy-egy városnapkor vagy valamilyen kulturális esemény alkalmával. Legtöbbször olyan civil szervezetek szervezik meg ezeket az eseményeket, amelyekben sok a fiatal. A szponzorok jellemzően olyan márkák, amiket a deszkások és a BMX-esek előszeretettel használnak, de nem feltétlenül csak ezek. A felmérések azt mutatják, hogy az ilyen mutatványos események illetve versenyek széles köröket vonzanak, hisz nemcsak a résztvevők jönnek el, hanem sok kortársuk illetve idősebbek is. Ezért kezdik el manapság már ezt is sportnak nevezni: hasonlóan például az atlétikához, a jégkorcsolyához vagy akár a tánchoz, itt is meg kell felelni egy zsűrinek. Ez a „szabadtéri sport” azonban még nem örvend nemzetközi elismerésnek. Ha vannak is olyan versenyek, akkor csak rásütik, hogy az. Azonban könnyen elképzelhető, hogy az elkövetkező években nőni fog ennek a népszerűsége. Ha a befektetők meglátják benne a lehetőséget, akkor a dolognak nyert ügye van.

Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu