Szerintem, mikor az ember alapból egy ilyen kapcsolatba bonyolódik, az elején lazán kell venni a dolgokat. Nem arra gondolok, hogy összevissza csajozni/pasizni kell, egyszerűen nem kell túl komolyan venni az újdonsült párunkat. Mivel a bizalom ilyen hamar nem tud kialakulni, éppen ezért nem is vagyunk biztosak abban, hogy nem tart-e esetleg több vasat a tűzben. Egyébként is, az ilyen helyzetekben a partnerre akaszkodás sokkal könnyebben rányomja bélyegét a párkapcsolatra. Az elején csak szép könnyedén, aztán, ha minden jól működik, lehet belebonyolódni kicsit a dolgokba, megbeszélni ki mit tervez a kapcsolattal, ki mit vár a másiktól. Mondhatnám, hogy ennél a résznél már fontos a bizalom, de ha kicsit is tapasztalt, rutinos a partner, nem fog bízni benned. Főleg, ha már csalódott előfordul, hogy alapból bizalmatlan az ellenkező nem felé.

Hát igen, mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy úgyis megcsal. Ez az elkeseredett, gyenge emberekre jellemző. Valószínű az ilyen ember nem lesz teljesen őszinte sem, minden apróságot meg főleg nem fog az orrodra kötni. Nincs ezzel semmi gond abban az esetben, ha nehezebben nyílik meg, ebből adódhat, hogy sokat tapasztalt fickó/nő, ami nem hátrány. Viszont hosszútávon bizalom nélkül az egész nem ér semmit. Csak egy ócska kis színjáték lesz, ami néha meg van fűszerezve egy kis szexszel.

Manapság már azért sokkal több lehetőségünk van kommunikálni párunkkal, mint régebben. Viszont én mégis azt mondom, hogy a telefonos megoldás a nyerő. A chat programokkal ez megoldható teljesen ingyen. Viszont tapasztalataim szerint a szimpla chatelés semmiképp nincs pozitív hatással a párkapcsolatra. Mondhatnám, az MSN megöli a kapcsolatot. Miért?

Egyszerűen nem lehet normálisan kifejezni az érzéseinket, nem jön át a másiknak. Hiába találtak ki 500féle smilet, szar az egész. Egy mondatot 20 féle képpen lehet értelmezni, a beszélgető partner pedig úgy fogja értelmezni, amilyen hangulatban éppen van. Pontosan az ilyen félreértések a kiindulópontjai a vitáknak, veszekedéseknek. A veszekedés pedig a távkapcsolat kaszása. Hangunkkal sokkal inkább ki tudjuk fejezni mit érzünk, nem beszélve arról, hogy kedvesünknek is könnyebb megérteni minket. Meg egyébként is, a telefonálás sokkal személyesebb, mint ócska smilekat meg karaktereket pötyögni. Mivel párunkkal közvetlenül nem érintkezünk ez az egyetlen dolog, amivel tartjuk vele a kapcsolatot. Nagyon oda kell figyelni mit, és hogyan adunk tudtára. A veszekedések ebben az esetben nem fognak békülő szexszel végződni… Szóval maradjunk inkább a webkamera-mikrofon összeállításnál.

Hozzátenném még azt is, hogy hosszabb idő elteltével testünk már szinte ordít kedvesünknek egy kiadós szeretkezésért, amit kicsit csillapíthatunk egy laza esti kis virtuális huncutkodással.

Hülye lenne az ember azon sírni, hogy miért nincs együtt párjával. Úgysem tud ellene tenni semmit. Használja ki, hogy egyedül van. Csinálja azt, amit szeret. Persze ez csak akkor működik felhőtlenül, ha biztosan tudjuk, hogy viszont szeret minket a partner. Ezt pedig csak akkor tudhatjuk biztosan, ha megbízunk benne. Ilyenkor tudjuk élvezni a külön töltött napokat is, nem kell azon filózni, hogy: „Vajon mit csinálhat most? Biztos szeret? Nem csal meg?” Ezek a gondolatok nagyon gyilkosak tudnak lenni.

Egyébként meg mennyivel jobb az, ha nem vagyunk minden nap együtt párunkkal? Attól függetlenül, hogy erősödik bennünk hiányérzet több féle irányban is, azért van előnye a dolognak. Biztos, hogy nem alakul ki a kapcsolatban megszokás. A szexben meg főleg nem. Nem lógnak a felek egymás nyakán. Valószínű kevesebb lesz a veszekedés is. Nem mellékesen ez a kapcsolat kellemetlen kis próbája is lehet, ami fényt deríthet arra, mennyire nagy is a szerelem.  Lehetne még sorolni sokáig, de talán a legfontosabb, hogy megtanuljuk értékelni a dolgokat, jó esetben elég hamar ráébredünk, hogy mennyire imádjuk párunkat és mennyire fontos nekünk.

Az a lényeg, ha jól csináljuk amit kell, okosan használjuk ki azt az időt amit külön töltünk, akkor valóban egy magasabb szintre léphet a párkapcsolatunk.