Szerintem a „se veled, se nélküled” kapcsolat nem más, mint a döntésképtelenség hiánya. Lehet ragozni és magyarázatokat gyártani, hogy miért nem tudjátok elengedni a másikat és miért nem mertek újra együtt lenni…de a tény az, hogy nem vagytok elég határozottak, hogy nemet mondjatok egy olyan dologra, ami már nem épít benneteket. 

Azon felül, hogy elzárjátok magatokat és a másikat egy új párkapcsolat lehetőségétől, (amiben akár boldog is lehetne), benne ragadtok a trutyiban, amit egyébként együtt csináltatok. Akár éveket is elvehet az embertől, ha nem elég határozott és nem zárja le az ilyen jellegű kapcsolatot az életében. Nem kell várni arra, hogy egyszer csak megváltozik valami és minden jó lesz, hiszen ha így lenne, akkor működne a kapcsolat köztetek. De nem működik. Akárhányszor újrakezditek, mindig újra és újra ugyanazok a problémák kerülnek terítékre, ugyanazokat a nehézségeket élitek meg, a fájdalom pedig hatványozódik, amit egymásnak okoztok. Ismerek olyan párt, akik közel egy évtizede élnek boldogtalanul és vergődnek azért, mert nem képesek elfogadni a tényt, hogy köztük ez nem működik, csak néhány napra, hétre…

Értelmetlen, mazochista mutatvány, hogy évekig engeded, hogy az a másik ember, aki boldogtalanná tett és folyamatos fájdalmat okozott egyszer csak visszacsorogjon az életedbe, mert néha úgy tűnik, mintha mégiscsak lenne közös jövő. Ez illúzió. El akarod hinni, hogy szeretitek egymást, hogy őszinte a mosolya, végre nem hazudik, végre nem kritizál…aztán amilyen magasra repít az érzés egy pillanat alatt, olyan hamar jön a pokol is: újra csalódsz, újra nem működik, újra fájdalmat okoz.

Aztán vered a fejed a falba, hogy mekkora barom voltál, hiszen tudtad, hogy már nem lesz működőképes, hogy újra szétszakít majd a felismerés, hogy behintáztattad magad totál feleslegesen. A „se veled, se nélküled” kapcsolatokban vergődő emberek legtöbbje azon felül, hogy határozatlan, kapcsolatfüggő is. Általában egyikük durvább személyiségzavarban is szenved, amit a másik fel sem ismer. Már írtam a nárcisztikus személyiségről, biztosan emlékeztek rá, hogy az ilyen ember csapdájából szinte lehetetlen szabadulni. Nos, a se veled, se nélküled kapcsolatokból is akkor a legnehezebb a továbblépés, ha sikerült egy ilyen nárcisztikus társat találnod, mert lássuk be, tőle szinte lehetetlen szabadulni. Itt az a legfontosabb, hogy minél hamarabb fogadjuk el a felismerést (és ismerjük be magunknak), hogy az az ember, akiről azt hittük, hogy szeret minket, valójában sosem szeretett, csak használt bennünket.

Ez a tudat sokszor olyan elviselhetetlen, hogy heves tiltakozó reakciót indít el az agyad és megpróbálod elhinni, hogy szeret téged (csak a maga módján), lehet, neked kellene változnod és meg kellene próbálni újra. Azonban ez még inkább a pokolba vezető út, az önámítás helyett fogadd el, hogy bizony, behálóztak, manipuláltak és még most is megteszik. Ilyenkor fuss, menekülj, ne kontaktálj vele, mert a nárcisztikus bizony olyan hatással tud lenni rád, hogy újra és újra visszaesel abba, hogy hiszel neki. Mert olyan jól ismeri a szeretetnyelvedet, tudja, mitől alélsz el rögtön, mint senki más…és használja is. Szélmalomharc küzdeni ellene, bizonyítani neki, mert te persze újra és újra próbálkozol, hogy a szeretetét megkapd. Tudod, hiába érzed azt is, hogy tehetsz érte bármit, mert nem. Egészen egyszerűen azért, mert a nárcisztikus szociopata soha nem fogja tudni megadni, kifejezésre juttatni a szeretetet, harmóniát, amire olyan nagyon vágysz, mert nem tud szeretni. Se téged, se mást. Senkit. Még magát sem. 

Elszakadni egy nárcisztikus embertől körülbelül olyan fájdalmas, mint leszokni a drogról. 

A szakirodalomban olvasható tanácsok alaőján ha már sikerült eltávolodnod a pszichopatától, végre kiraktad a szűrét, eltüntetted az életedből vagy eltűntél te az övéből, el kell érned azt, hogy megszakíts minden kapcsolatot vele. Ez a NO CONTACT szabály, amit iszonyú nehéz az elején betartani, aztán persze megállni, hogy tényleg ne keresd, ne válaszolj neki és igen, le kell tiltani a közösségi oldalon, mert különben a posztjai által is manipulálni fog, üzen neked, kedveli a fotóidat, kommentel, érezteti, hogy hozzá tartozol. Te pedig hajlamos vagy nézegetni órákat az adatlapját, méricskélni a következő áldozatot. Szerencsés vagy, ha nincs közös gyereketek, mert nem szükséges kommunikálni egymással. A megoldás, ha hermetikusan és nagyon határozottan lezárod a kommunikációs csatornákat.

Ne engedd, hogy bizonyos idő elteltével visszaszippantson. Ne hagyd, hogy az idő megszépítse a dolgokat és azt gondold, már elég erős vagy és tudsz vele beszélni. Ne feledd, hogy ez nem olyan szakítás volt, mint a többi, ahol meg tudsz bármikor inni egy kávét az exeddel, mert ez nem egy valós kapcsolat volt. Temesd el a múltat, éld meg a gyászt, adj magadnak időt, könyveld el a veszteséget, bocsásd meg magadnak azt, hogy nem vetted észre a behálózást, foglyul ejtést. Nem a te hibád.

Tudom, hogy agymosottnak érzed magad, ez nem véletlen. Talán meg is történt: átprogramozták az agyad, így nem vetted észre, hogy a szavai és a tettei totál ellentmondásosak, hiába mondja „szeretlek”, ne ülj fel neki többé. Mert ha szeret, akkor engedi, hogy boldog legyél mással. Nem köt görcsös ragaszkodással magához, hogy „ne legyél boldog mással”.

Úgy manipulál, hogy elhiszed: nem lehetsz boldog nélküle, csak vele. A nárcisztikus visszaélésből szinte lehetetlen szabadulni, hiszen ez egy függőségen alapuló kapcsolat, az érzelmi kötődés nagyon szoros. Általában egyik fél sincs tudatában, ugyanakkor a visszaélés elszenvedője úgy érzi, nem létezik, bénult, tehetetlen, boldogtalan és cselekvésképtelen a meghatározó személy nélkül. Pedig nélküle lehetsz csak igazán boldog. 

A nárcisztikus tökéletesen alkalmazza  a „húzd meg, ereszd meg”-módszert. Akkor jutalmaz, amikor már éppen feladnád, amivel magához láncol úgy, hogy észre sem veszed. Sok negatív után hirtelen egyszer csak kapsz egy pozitív megerősítést, és te azt hiszed, végre itt a Kánaán és a megérdemelt pihenés.

Tudod, ezzel egy dolgot érsz el: egyre keményebb visszaéléseket fogsz tolerálni abban a hiú reményben, hogy na még egyszer, utoljára, ha csak egyszer is, de még megkapd a „megérdemelt jutalmadat.”

Csakhogy egy nárcisztikus esetében a jutalom múlandó, egy időszakos megerősítés.

Akinek csak egy kicsi önbecsülése is van, egy ilyen húzás után egyből bedobná a törölközőt, de pontosan ekkor veti be a nárcisztikus az érzelmi horgot: a váltakozó megerősítést. Hogy ne tudd elhagyni igazán, esetleg visszaszerezd, a nárcisztikus visszavonulót fúj, amire te megenyhülsz. Ilyenkor figyelmes, kedves, igyekvő, odafigyelő, minden idilli. De ez csak addig tart, amíg újra a magához nem láncol az illúzió által, hogy boldogok lehettek együtt. Te pedig reménykedsz, hogy majd tényleg jobb lesz. A nárcisztikus leszállít egy jól időzített kis jutalmat, mi pedig csak lógunk a fogason felakasztva, tátott szájjal várva a jutalomfalatra. Ha kívülről látnád magad, szánalmasnak tartanád a látványt, nem?

Az egyetlen módja annak, hogy kiszabadulj, az, ha következetesen alkalmazod a „nincs kapcsolat” elvét. Minél hamarabb a nárcisztikus már csak egy emlék, annál hamarabb leszel jobban.

Szeresd magad annyira, hogy nemet mondj neki és ne magyarázkodj, ne akard, hogy megértse. Csak menj tovább. Adj esélyt magadnak egy harmonikus kapcsolatra, amiben meglátod majd, milyen a kölcsönös megbecsülés, őszinteség, bizalom, elfogadás.

És legyél nagyon büszke akkor, ha ki tudtál szabadulni egy „se veled, se nélküled” kapcsolat vagy egy nárcisztikus ember fogságából. Keveseknek sikerül. Pedig csak rajtad múlik és azon, hogy kellően határozottan kiállsz magadért és nem engedsz vissza az életedbe egy romboló dolgot, ami csak fájdalmat okoz.

Ha pedig végre túl leszel ezen a hátborzongató időszakon, kezdj el azon gondolkodni, miért is engedted meg magadnak mindezt…Nagyon sok erőt kívánok neked, ha ilyen kapcsolatban vergődsz, nem könnyű a lezárás, tudom. De azt is tudom, hogy kellő határozottsággal és önbecsüléssel meg lehet csinálni.

Jurák Kata

Forrás: Kata lelkifröccse