Elképesztően nagy sikerrel, két nap alatt összesen tizennyolcezer néző előtt tartotta dupla teltházas Aréna-koncertjét múlt héten Rúzsa Magdi.

A világsztárok előadását felelevenítő produkciók nem csupán a nézőszám tekintetében voltak figyelemre méltóak, a koncertek szakmai nívója is költséges nyugati show-kat idéztek a nézők elé – koncerten jártunk.
Több, mint tíz év telt el azóta, hogy a visszahúzódó vajdasági lány belépett a Megasztár ajtaján. Bár az ország pillanatok alatt a szívébe zárta, akkor még nem tudhattuk, mekkora tehetség rejlik pontosan az elbűvölő hang mögött. Az adottság aztán hivatástudattal párosult és lépésről lépésre követhettük, ahogyan a fiatal lányból igazi díva, a jó énekesből professzionális előadó, a tehetségkutatóból pedig virágzó karrier válik.

Mindemellett – ahogyan egyébként a koncerten vendégeskedő Presser Gábor is megjegyezte – Magdi ugyanaz az ember maradt, aki tíz éve volt; ugyanazzal az őszinteséggel és tisztelettel szólítja meg közönségét, mint ahogyan zenésztársaihoz is viszonyul a színpadon. Mára a szakma elitjével koncertezik, és közös munkájuknak köszönhetően igazán világszínvonalú produkciót nyújt közönségének.

Öröm volt ez az este. Nem csak nekünk, nézőknek, hanem a színpadon állóknak is. Talán ez az, ami leginkább motivál egy közönséget. Lélekemelő pillanatoknak lehettünk tanúi: együtt sírtunk és nevettünk, közösen buliztunk, vagy éppen mélyültünk el egy-egy komolyabb hangvételű dal közben. Érzelmekben márpedig nem volt hiány. A könnyes Presser-Magdi duettől kezdve, szláv dalokon át egészen a Highway to Hell-ig minden igényt kielégítő koncertet élhetett át a közönség.

A már-már klasszikusnak számító Aprócska blues, Szerelem, vagy Április mellett elhangzottak olyan egyedülálló dalok is, mint például a Presser Gáborral közös duett, az Angyal mellettem, melyet lélegzetvisszafojtva hallgatott a közönség. (Ez a produkció egyébként egy koncertsorozat keretein belül, azonos címmel az ország különböző pontjain megtekinthető) Szintén exkluzív élményt nyújtott a balkáni zenevilág egyik sztárcsapataként jegyzett Boban Marković Orkestarral közös produkció is, amely valódi szláv hangulatával varázsolta el az érdeklődőket.

A vártnál is nagyobb sikert aratott a Bubamara című dal, melyet korábban a Macskajaj filmzenéjeként ismerhetett meg a közönség. Önmagában is elképesztő élmény egy tizenhárom tagú zenekart hallgatni, különösen, ha ilyen egyedülálló énekhanggal párosulnak a – mi fülünk számára egyébként kicsit szokatlan – szólamok. Mindenesetre ez volt a koncertnek az egyik olyan momentuma, amikor lett volna kedvünk belecsúszni egy hajnalig tartó bulizásba a zenészekkel.

Az este legfelemelőbb pillanata mégis minden kétséget kizáróan az volt, amikorRúzsa Magdi a közönség soraiban sétálva énekelte a Most élsz dalt, miközben meg-megállt egy pillanatra, hogy kedvesen rámosolyogjon az emberekre. Igazán őszinte pillanatok voltak ezek, amire – különösen az Arénában – nem nagyon számított a közönség, éppen ezért meghatott csend lett úrrá a teremben.

Ha már a zenészeknél tartunk, hadd emeljem ki a Magdi „kísérőzenekarának” szerepét betöltő csapatot – még ha szerencsére nem is illik rájuk igazán ez a jelző, hiszen a színpadon egytől-egyig olyan világszínvonalú zenészek álltak, akiknek neve évtizedek óta jegyzett a szakma élén. Závodi Gábor, Madarász Gábor, Sántha Gábor, Kovács Barnabás és Hoffer Péter  voltaképpen stúdióminőségben hozták ki a maximumot hangszereikből. Tökéletes összhangban dolgoztak egymással éppúgy, mint Magdival, legyen szó tomboló rockról, vagy lírai pillanatokról; pregnáns játékuk tökéletesen egészítette ki az egyébként is szuggesztív előadást. Azt hiszem, bátran nevezhetjük „összművészeti alkotásnak” azt, amit a színpadi kollektíva létrehozott.

Úgy gondolom, a legtöbben egyetértünk akkor, ha azt mondom, maradtunk volna még. Hallgattuk volna még a fájdalmakat, amiket nem mondunk ki, az örömöket, amiket csak egy pillanatnak élünk meg; de mindenekelőtt hallgattuk volna még ezt a hangot.

Jó pár beszélgetésnek voltam fültanúja a kijáratig. A közönség egybehangzó véleményének tűnik, hogy a kiemelkedő szakmai siker mellett a produkció legnagyobb eredménye mégis az, hogy közösen élhettünk át valamit, ami olyan energiákat adott át, amik egy időre tökéletes érzelmi feltöltődést nyújtanak számunkra. Bízunk benne, hogy Rúzsa Magdi és a zenekar ugyanezeket az energiákat vitte haza!

Fülöp Dóra

Forrás: zene.hu