Én is roma vagyok. Életem során megtapasztaltam mindazt, amivel itt a médiákban minden nap szembesülök…

Özvegyen nevelek két pici gyermeket, az életünk korábban nagyon rossz volt. Jött egy lehetőség, és mert elegem lett a sok rosszból, a talpamra álltam, és most elmondhatom, hogy átlagosan, de legalább éhezésektől mentesen élünk.

Azonban mi van azokkal a romákkal, akiknek nincs lehetőségük semmire sem? Tanyákon, összedőlő viskókban, kényszerhelyeken, kényszerlakásokban élnek, és az ünnepi főmenü a paprikás-krumpli. Dolgoznak, de félretenni nem tudnak, hiszen én sem tudok félretenni! Miből? Velük ki foglalkozik?

Persze, vannak kezdeményezések, vannak olyan gazdagabb romák, akik támogatják a szegényebb romákat, de mint tudjuk, egy fecske (sajnos) nem csinál nyarat!

Véleményem szerint, itt egy átfogó, és hatékony gazdaságpolitikára van szükség! Tudom, van már ilyen projekt, de a projekt meglététől függetlenül, ugyanúgy, nap, mint nap hallhatjuk a médiákban, olvashatjuk az újságokban, hogy kilakoltatták őket, még onnan is, ahol alig volt helyük, éheznek, Önkormányzathoz járnak segélyért, nem veszik fel őket dolgozni, mert romák, és a többi szomorú hír.

Annak viszont örülök, nagyon is, hogy vannak olyan romák, akik kiszenvedték a nyomort, mint pl. Dr. Horváth József rákkutató orvosunk, de sajnos, az ilyen esetek, nagyon – nagyon ritkák.

Ez a cikk azért jött létre, hogy ha eljut olyan fülekbe, akik tehetnek a romaságért, a magyar romák életkörülményeinek javításáért és megváltoztatásáért, akkor tegyék meg, amit a szívük diktál!

Forrás: Kovács Karolina, Hirmagazin.eu