Prága‎
Prága (csehül Praha, [ˈpraɦa], Loudspeaker.svg kiejtése✩ németül Prag) a Cseh Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb települése. Gyakran hívják „száztornyú városnak”, „arany városnak”, vagy egyszerűen a városok királynőjének. Prága történelmi központját az UNESCO 1992-ben a Világörökség részének nyilvánította.

Az „arany Prága” név valószínűleg I. Károly cseh király és (IV. Károly néven) német-római császár (1347–78) idejéből származik, amikor arannyal vonták be a prágai vár tornyait. Egy másik elmélet szerint Prágát az alkimisták és az aranycsinálók tevékenységét ösztönző II. Rudolf német-római császár uralkodása alatt nevezték el „aranynak”.

Fekvése

Európa és Egyúttal Csehország közepén, a Moldva (Vltava) két partján fekszik, körülbelül 600 km-re a Balti-tengertől, 700 km-re az Északi-tengertől és 700 km-re az Adriától. Prága közel van a többi közép-európai nagyvároshoz. Bécs 300 km-re, Pozsony 320 km-re, Berlin 350 km-re, Budapest 530 km-re, Varsó 630 km-re, Koppenhága pedig 750 km-re található Prágától.

A kilenc dombra épült városban 31 km hosszan kanyarog a Moldva, ami a legszélesebb pontján 330 m széles. A folyó ágai számos szigetet ölelnek közre.

Nevét állítólag azokról a zúgókról (csehül: práh) kapta, amelyeken nagy robajjal folyt át a víz.

Prága a közép-európai időzónába (UTC + 1) tartozik: a nyári időszámítás során ez közép-európai idő + 1 óra (UTC + 2), ami megegyezik a magyarországival.

Története

A mai Prága területén már a kőkor idejéből is találtak emberi letelepedésre utaló nyomokat, s a város környékét ettől kezdve szinte folyamatosan lakják. A kelta bójok i. e. 500 körül telepedtek meg a Moldva völgyében; róluk kapta az ország a máig használatos Bohémia nevet. A mai Prága déli részén i. e. 200 táján állt településük maradványai kerültek elő. A területet i.e 9 és 6 között a germán markomannok hódították meg, és a kelták apránként kitelepültek. A népvándorlás idején a hunok és a longobárdok átvonulása után szláv népcsoportok (csehek, dudlebek, lučanok stb.) i. sz. 500 táján jelentek meg a térségben, de hamarosan avar, majd frank befolyás alá kerültek. A Přemysl uralkodó dinasztia i. sz. 800 körül került a cseh törzs élére. A 9. század második felében a Nagymorva Fejedelemség hódította meg a területet, majd Szvatopluk halála után (895-ben) I. Spytihněv fejedelem a német király vazallusa lett. A 10. században a Prága környékén letelepült csehek sorra legyőzték a többi szláv törzset. A róluk elnevezett országot a Přemysl-ház fejedelmei, majd királyai a mai Prága területén épített két várból, a Vyšehradból, illetve a Hradzsinból kormányozták.

Prága kialakulása

Prága alapításáról több legenda is kering, egyik szerint Libuše fejedelemasszony a Vyšehrad tetejéről lenézve egy várost látott, melynek ragyogása elhomályosította a legragyogóbb csillagokat is. A legenda akár igaz, akár nem, Prágáról az első írásos emlékeket uralkodásuk idejéből, a 9. századból találunk. A város hamarosan a Cseh Királyság központja lett, s az egyik legfontosabb kereskedelmi központ Európában, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek a kereskedők. Ekkor jelentek meg Prágában a város későbbi életében igen fontos szerepet játszó zsidó csoportok is. Az első említés róluk Ibráhim ibn Jakúb zsidó kereskedőtől és utazótól származik 965-ből. A város mindemellett – vagy mindennek köszönhetően – a vallási élet központja is lett, 973-ban püspökséget alapítottak Prágában.

Vyšehrad szerepe később fokozatosan elhalványodott, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított vár vette át. Unokája, I. Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Szobeszláv kezdte meg, és századokon át folytatták. Ekkor kezdték meg a királyi palota és a Szent György bazilika építését is. Az első kőhidat a Moldván II. Ulászló király építtette, és azt feleségéről, Juditról nevezték el. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.

1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát (Kisoldal), a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik részeként. 1344-ben a prágai püspökséget érsekséggé alakították. A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak, I. Károlynak köszönhető: ő 1346-tól IV. Károly néven német-római császár is volt, így ezzel a számozással ismerjük. Korának egyik legműveltebb uralkodója volt, aki trónra lépése előtt a párizsi egyetemen tanult. Prágát szellemi központtá kívánta építeni: 1348-ban itt alapította meg Közép-Európa első egyetemét. Uralkodása alatt Prága volt a Német-római Birodalom fővárosa. Vallási központ lett, népessége és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl (a mai Nové Město), és folyamatosan beépült a Petřín oldala is. A település Európa három legnagyobb városának egyikévé vált.

IV. Károly császár halálának éve, 1378 egyúttal a nagy egyházszakadás éve is volt. Az ebből fakadó viták fokozták az egyház és a hívők közti feszültséget. Károly császár leánya, Anna, aki 1382-ben II. Richárd angol király felesége lett, magával hozta az országba John Wycliffe angol teológus tanait. Az új nézeteket osztotta Husz János is, a prágai egyetem tanára és az újonnan alapított Betlehem-kápolna prédikátora, aki 1402-től folyamatosan terjesztette igéit. Követelte, hogy az egyház térjen vissza a keresztény alaptanításokhoz és értékekhez, ossza szét vagyonát és adja vissza a Szentírás eredeti szövegének az azt megillető tiszteletet. Az egyre erősödő ellentét hatására a prédikátort az egyház kiközösítette.

1415-ben Husz Zsigmond császár védlevelével Konstanzba indult, azt remélve, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult: Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehországban villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan Želivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, amelynek csúcsán kihajigálták a tanácsnokokat a városháza ablakán: ez volt az első prágai defenesztráció. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan Žižka vezetésével megütköztek a Luxemburgi Zsigmond vezette keresztes seregekkel, és Prágától keletre (a mai Žižkov városrészben) legyőzték őket. A győzelem után alapították meg erődvárosukat, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott. A császár többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-ban a huszitákhoz húzó Podjebrád György került trónra, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban, II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra: ezzel kezdődött a 400 éves Habsburg-uralom.

A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét: II. Rudolf és II. Mátyás is itt rendezte be székhelyét. A művészeteket pártoló uralkodóknak köszönhetően virágzott a tudomány és művészet: itt dolgozott Tycho Brahe, Kepler és a festő Arcimboldo is. A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött, és a jezsuitáknak köszönhetően (őket még I. Ferdinánd hívta be) pezsgett a vallási élet is.

A jezsuiták központja az általuk alapított Klementinum volt; innen terjesztették az ellenreformáció tanait, egyre inkább fokozva a vallási ellentéteket a Habsburg Birodalomban. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki; a helytartókat és titkáraikat kihajították a vár ablakán. E tett (a második defenesztráció) váltotta ki a harmincéves háborút, amelyben Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620. november 8-án az uralkodó katolikus seregei döntő győzelmet arattak a fehérhegyi csatában (Břevnov városrész) a cseh rendek csapatai fölött – a csatából elkésett a megválasztott király Pfalzi Frigyes és a könnyűlovasaival ugyancsak a csehek segítségére igyekvő Bethlen Gábor is. A győztesek a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az Óvárosi téren lefejeztek. A várost ezután többször is idegen csapatok szállták meg: 1631-ben a szászok, 1648-ban a svédek.

1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot királyságból örökös tartománnyá alakították. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, a protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a cseh kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Győzött az ellenreformáció. A folyamatosan terjeszkedő jezsuiták 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, és a helyén a 18. században felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. 1773-ig, rendjük feloszlatásáig a jezsuiták voltak a prágai vallási élet meghatározó szereplői.

A Habsburg elnyomás bénította a cseh nép nemzeti törekvéseit. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, afféle barokk ékkővé tették – ezt elősegítette az 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek építéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladó hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor állították helyre a Hradzsint és a Loretát. Új templomokat építettek, parkokat alakítottak ki, barokk szobrokat állítottak a Károly-hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését – a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn és Beethoven, Mozart pedig többször is visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.

Az osztrák örökösödési háborúban 1741. november 26-án az egyesült bajor-francia hadak elfoglalták, de 1743 januárjában kénytelenek voltak azt visszaadni. 1744 szeptemberében Prága megadta magát Nagy Frigyes hadainak, de csakhamar visszakerült megint Mária Terézia birtokába. A hétéves háborúban Nagy Frigyes 1757-ben újra ostromolni kezdte, de a kolíni győzelem a várost az ostrom alól fölmentette.

1784-ben II. József a négy, addig önálló városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, melyekhez 1850-ben hozzácsatolták a zsidó negyedet is, megalkotva ezzel a mai Prága magját. Az ipari forradalom Prágára is erősen hatott, a környék szénbányáira alapozva sorra építették a vasgyárakat. Karlín, Prága 1817-ben alapított ipari elővárosában húsz évvel később már 100 ezren laktak. Az első vasútvonal 1842-ben épült.

A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh, a meghatározó pozíciókban csupa német ültek, az utcák német neveket viseltek. 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, és az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében erősödött. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.
Prága a 20. században

1914-ben Csehország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként lépett be a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomáš Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már Csehszlovák Légió küzdött az Antant mellett. 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.

Prágát, az ekkor még soknemzetiségű várost 1938-ban a németek szállták meg, és ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakosainak 90%-a halt meg megsemmisítő táborokban. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút. Ez elsősorban a korábban német alárendeltségben harcoló, de a végén a németekkel szembeforduló, volt orosz hadifoglyokból Vlaszov által szervezett ROA (Orosz Felszabadító Hadsereg) bátor németellenes kiállásának volt köszönhető. Vlaszovot és parancsnoktársait 1946. augusztus 1-jén Moszkvában kivégezték (Forrás: Gosztonyi Péter történész).

A háború után a pár évtizeddel korábban még többségben levő németeket Németországba telepítették, a város fokozatosan egynemzetiségűvé vált. A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is egypártrendszert alakítottak ki, amit az 1948-as választással alapoztak meg. Az új rendszer ellen tiltakozott az egykori elnök Beneš, és Jan Masaryk (Tomaš Masaryk fia) külügyminiszter is, akit nem sokkal később holtan találtak a Černín-palota udvarán (feltehetően kilökték az ablakon). Fokozatosan kialakult a Sztálinhoz hű totalitariánus rendszer, amelyben a szovjet vezetőt a Letnán épített, 15 méter magas szoborral tisztelték meg. Az emlékművet csak 1962-ben bontották el.

1968 januárjában leváltották Antonin Novotný pártelnököt, helyére Alexander Dubček került, aki elsőként vezette be az emberarcú szocializmus fogalmát. A Prágai tavasznak nevezett viszonylagos szabadságot, a cenzúra eltörlésének felvetését, a párt vezető szerepének megítélését Moszkvából nem nézték jó szemmel, s 1968 augusztusában a Varsói Szerződés országainak csapatai (köztük Magyarország is) szovjet parancsra megszállták Csehszlovákiát.

Az ezután bekövetkező konszolidációs politikát többen ellenezték. 1969. január 16-án Jan Palach húszéves, filozófia szakos hallgató tiltakozása jeléül felgyújtotta magát a Vencel téren, példáját hat héttel később Jan Zajíc követte. Véleményének megfogalmazására más módszert választott egy értelmiségi csoport: Václav Havel vezetésével 1977-ben megalapították a Charta ’77 mozgalmat, mely bírálta a kormány tevékenységét, és a Helsinki záróokmányban megfogalmazott emberi jogokhoz való viszonyát.

1989-ben a keleti blokk rendszerváltásai Prágát is elérték. A bársonyos forradalomnak nevezett átalakulás előestéjén, november 17-én 15 000 ember gyülekezett a Vyšehradon, megemlékezve a náci megszállás évfordulójáról. A terv szerint a tömeg a Vencel térre tartott, de a Narodní sugárútnál a rohamrendőrség elállta az utat, majd a két tábor között verekedés tört ki, egy Martin Šmid nevű diák meghalt, sokan megsérültek. Csakhamar megalakult a Václav Havel vezette Polgári Fórum, az egyre erősödő nyomás következtében az állampárt vezetői lemondtak.

A rendszerváltás után a város történelmi emlékei, régi negyedei az intenzív rekonstrukciós programnak köszönhetően megújultak, elősegítve, hogy mára az új Cseh Köztársaság fővárosa, Prága a turisták egyik legnépszerűbb célpontja legyen.

Gazdaság

Prága gazdaságilag az egyik legintenzívebben fejlődő város Közép-Európában, érezhető a regionális központ kialakítására való törekvés, mely már részben sikerült is, hisz több nemzetközi cég Prágában alakította ki közép-európai központját. Többek között ezeknek is köszönhetően ma a 8 újonnan az Európai Unióhoz csatlakozott posztszocialista ország régiói közül a prágai az egyetlen, amely az egy főre vetített GDP-t tekintve meghaladja az uniós átlagot.

Az 1990-es évek végére a hollywoodi filmgyártás egyik kedvelt központja lett. Mivel Prága nem szenvedett nagy károkat a második világháborúban, így a világháború előtt játszódó filmekben az amszterdami, londoni jeleneteket is gyakran ott forgatják. Az építészet, az alacsony árak és adók és a már létrejött filmgyártási infrastruktúra egyre több filmest vonz a városba.

Prága közlekedése
Tömegközlekedés
Prágában három metróvonal működik

Prága tömegközlekedése a három metróvonalra épül. Ezeket huszonöt villamosvonal és mintegy kétszáz autóbuszjárat egészíti ki, a Petřín-hegyre pedig sikló visz fel. A vonalakat a Dopravní podnik hlavního města Prahy üzemelteti. Az 1990-es években bevezetett tarifaközösségnek köszönhetően a helyi és az elővárosi járatokon (így az elővárosi autóbuszokon és a vonatokon is) egységes a díjszabás.

A jegyek korlátozott ideig érvényesek, ám ez alatt a megfelelő jegy korlátlan átszállásra jogosít. A bérlet jellegű (napi-, heti-, havi-, illetve hosszabb időtartamra váltott jegyek) érvényessége a jegykezelés pillanatában kezdődik és az idő lejártával ugyanazon óra ugyanazon percében is ér véget. Mindenféle jegyet használhatunk az elővárosi járatokon is: ez a megoldás hatékonyan segíti a P+R rendszert.

A prágai metró három vonala a szovjet típusú metróüzemeknek megfelelően a belvárosban, háromszögben metszi egymást. A szerelvények reggel 5-től éjfélig közlekednek. A metró megáll a legtöbb, turisztikai szempontból fontos helyen, továbbá a vasúti pályaudvaroknál és a központi autóbusz-pályaudvar alatt is. Az első metróvonalat 1974-ben adták át. A hálózat már több mint 50 kilométer hosszú. A távlati tervekben szerepel a repülőtérre vezető szakasz, valamint a negyedik vonal is. Az elmúlt években a szovjet típusú szerelvényeket is elkezdték korszerű, csendes járművekre cserélni.

A villamoshálózat 133 kilométer hosszú, viszonylatai túlnyomó többségben átmérős jellegűek (azaz az egyik külvárosból a belvároson át a másik külvárosba közlekednek). Ennek köszönhetően a vonalak a belvárosban több helyen fonódnak, gyakran 5-6 viszonylat közlekedik egy-egy szakaszon, elősegítve ezzel a város nagy részébe történő átszállásmentes utazást. A villamoshálózatot – bár a metróhálózat kiépülése miatt kiterjedése csökkent valamelyest – ma ismét intenzíven fejlesztik, törekedve az új vonalak egyedi építészeti kialakítására is.

A város éjszakai tömegközlekedési hálózatának gerincét szintén a villamosok adják, az öt, éjszaka is közlekedő közúti vasúti viszonylatot buszjáratok egészítik ki.

Közúti közlekedés

Prága a városba vezető sugárirányú utaknak köszönhetően Csehország minden pontjáról könnyen megközelíthető. Autópálya köti össze Brnon keresztül Szlovákiával és Olomouccal, valamint Plzeňen át Németországgal. Mindezen túlmenően a várost több, részben elkészült gyorsforgalmi út köti össze a fontosabb cseh városokkal, melyek végleges kiépítése újabb nemzetközi kapcsolatokat biztosít majd számára. A város belső területeinek tehermentesítésére az utóbbi évek beruházásainak köszönhetően nagyrészt elkészült a belső városi körgyűrű, de várhatón a közeljövőben elkezdődik a külső körgyűrű teljes kiépítése is. Az utak egy része Prága domborzati viszonyai miatt alagútban halad, melyek közül az 1998-ban átadott Strahovský alagút a leghosszabb, mintegy két kilométeres hosszával.

Budapestről a Győr-Pozsony-Brno-Prága útvonalat választva végig autópályán haladhatunk (mintegy 500 km-t). Útlevél nem kell, de az autópálya matricákat vásárolva figyeljünk a cseh-szlovák határra, amit a pályán csak egy tábla jelez.

Vasúti közlekedés

Prága főpályaudvara (Praha hlavní nádraží) az Óvárostól keletre, a C metró vonalán helyezkedik el, kiindulópontként szolgálva a nemzetközi és belföldi távolsági vonatok jelentős hányadának. A Budapestről érkező vonatok egy része ide, míg másik részük Holesovice állomásra érkezik.

A belföldi vasúti közlekedésben fontos szerepet tölt be még a főpályaudvartól északra elhelyezkedő Masarykovo pályaudvar, valamint a B metró vonalán található Smichov állomás. Bubeneč és Vršovice megállók jelentősége alárendelt.

Légi közlekedés

Prága Ruzyně városrészben, a város központjától körülbelül 20 km-rel északnyugatra elhelyezkedő reptere az 1990-es évek végétől kezdve regionális szinten az egyik legfontosabb reptérré vált, mintegy 10 millió utassal évente. A repülőtér forgalmának jelentős lökést adtak az elmúlt években a fapados járatok is, melyek a jelenlevő 15 diszkont légitársaság repülőivel 36 európai városba biztosítanak kedvező árú eljutási lehetőséget.
A repülőtér jelenleg csak közúton közelíthető meg, a távlati tervekben szerepel az A metróvonal repülőtéri meghosszabbítása.

Nevezetességek
Prága történelmi belvárosa
Világörökség
Prague from Klementinum.jpg
Prága a Klementinumról fotózva
Adatok
Ország Csehország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV, VI
Felvétel éve 1992
Elhelyezkedése
Prága (Csehország)
Prága
Prága
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 05′ 19″, k. h. 14° 25′ 17″
Frank Gehry: Fred és Ginger a prágai Újvárosban
Zsidó temető, Josefov
Hradzsin, Szt. György-bazilika
Loreta
Király Kert a várban
Prágai vár
Hradzsin, Szent Vitus-székesegyház
Hradzsin, Kézművesek utcája
Hradzsin, Arany utcácska kortárs festőtől
Prága, Corinthia felhőkarcoló
Prágai high-tech
Prágai Nemzeti Galéria (Národni Galerie v Praze), 19-21. század művészete

Történelméből fakadóan Prága építészeti, kulturális, vallási emlékek, látnivalók sokaságát vonultatja fel, melybe napjainkban a modern kor egy-két mementója is besorolható. A várost alkotó negyedeknek külön-külön hangulata, történelme van, ennek megfelelően egyenként is érdemes megvizsgálni őket. 1992 óta Prága történelmi belvárosa a Világörökség része.

Területén a 10. század elején apró, szétszórt települések keletkeztek, melyek fejlődését három főútvonal segítette elő, az utak mentén bajor kereskedők telepedtek le. Itt találtak menedéket az idegenből érkezett kereskedők, a királyi udvar piac-udvara az ő számukra volt fenntartva. A piac körüli telepek egyetlen községgé egyesültek, s ekkor emelték a városfalakat is, majd az egész negyed városi rangot kapott a királytól. A terület a 15. században érte el fejlődése fénypontját. A huszita mozgalomban a kelyhesek központja volt. 1784-ben az egységes Prága központja. Jókai szerint „egyetlen nagyszabású múzeum”.

Josefov, más néven Zsidóváros az Óvároshoz kapcsolódó városrész. A negyedet a Pařížská utca osztja két részre. Az elnevezést II. József császárról kapta, annak toleranciáját és liberális szellemiségét tisztelték meg vele. Zsidók a 10. század óta élnek Prágában, a 16. században egy ideig a keleti zsidók és a nyugati, Spanyolországból kimenekült szefárdok találkozóhelye lett a városnak e negyede. Legfontosabb épületei, emlékei: Maisel-zsinagóga, Pinkász-zsinagóga, Régi-új zsinagóga, Magas zsinagóga az Állami Zsidó Múzeummal, Klausz-zsinagóga, Spanyol zsinagóga, Franz Kafka szülőháza, Zsidó Tanácsháza, Régi zsidó temető, az Iparművészeti Múzeum (UPM), és kissé északnyugat felé a Szent Ágnes-kolostor.

A IV. Károly császár által alapított városrész 1348-ban született. Központja a Vencel tér, több történelmi esemény színtere, ezt zárja le déli irányból a Nemzeti Múzeum palotaszerű épülettömbje. Jeles emléke még e városrésznek a Rendezvények háza (Reprezentációs ház), a Nemzeti Színház és az újvárosi városháza. Figyelemre méltó modern alkotás Frank Gehry Fred and Ginger becenévvel illetett üvegpalotája a Moldva partján, Václav Havel egykori lakhelyének közelében.

A tulajdonképpeni várnegyed. Látnivalói a barokk kapun bejutva, ahol Szent Norbert szobra áll: Szent Rókus-templom, Strahovi Kolostor, Loretói Szűz Mária-templom, Černín-palota, Hradzsin tér, Érseki palota, Schwarzenberg-palota és Sarm-palota (szemben), Toscanai Palota vagy Külügyminisztérium, Martinic-palota, Sternberg-palota a Nemzeti Galériával, Hradzsin (maga a Vár) a Szent Vitus-székesegyházzal és a Királyi Palotával, a Szent György-bazilikával és kolostorral, az Arany utcácskával és a Daliborka toronnyal. A vár kertek sorával egészül ki. Szintén a Hradzsinban látható a 14. században élt és alkotott Kolozsvári-testvérek egyetlen megmaradt szobra, amely Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja (a szobornak vannak másolatai Budapesten és Kolozsváron).

Az Óvárossal szemben, a Moldva túlpartján fekvő városrész, ahová a Károly hídon át juthatunk el a legkönnyebben. Itt tekinthetjük meg a barokk építészet legszebb prágai remekeit. Épületei a 18. század óta változatlanul maradtak fenn. Zegzugos utcái középkori nyomvonal mentén alakultak ki. Itt áll a két prágai Szent Miklós-templom egyike, a Szent Tamás-templom, a Wallenstein-palota, a Lichtenstein-palota, s itt található a hangulatos Kisoldali tér. A német nagykövetség a Lobkovitz-palotában, az olasz követség pedig a Thun-Hohenstein-palotában kapott helyet. A kisoldali Petřin-hegyre (magyarul: Lőrinc-hegy, de ezt kevésbé használják) sikló visz fel, itt áll az Éhségfal, a Csillagvizsgáló és egy kilátó.

Kulturális élet

Prága hagyományosan Európa egyik fontos kulturális központja. Több száz színházában, galériájában, kiállítótermében rendszeresek a bemutatók, kiállítások, és a város utcai kulturális élete is kiemelkedő: pantomimművészek, utcai színházak szórakoztatják az érdeklődőket.

A rendezvények közül kiemelkedő szerepet játszik a Prágai Nemzetközi Tavaszi Fesztivál, valamint az ősszel megrendezett dzsesszfesztivál.

Múzeumok
Felsőoktatási intézmények

A városban nyolc egyetem, illetve főiskola működik, köztük a leghíresebb Kelet-Közép-Európa legrégibb egyeteme.

Károly Egyetem (UK), 1348-ban alapítva
Cseh Műszaki Egyetem (ČVUT), 1707-ben alapítva
Szépművészeti Akadémia (AVU), 1800-ban alapítva
Művészeti, Építészeti és Design Akadémia (VŠUP), 1885-ben alapítva
Kémiai Technológia Intézet (VŠCHT), 1920-ban alapítva
Előadóművészati Akadémia (AMU), 1945-ben alapítva
Cseh Mezőgazdasági Egyetem (ČZU), 1952-ben alapítva
Közgazdasági Egyetem (VŠE), 1953-ban alapítva

Nemzetközi események

Az elmúlt évek legfontosabb eseményei:

NATO Csúcstalálkozó 2002
a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank csúcstalálkozója, 2000
Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülése 2004
Nemzetközi Csillagászati Unió gyűlése 2006

Sport

Prága számos sporteseménynek, nemzeti stadionnak és csapatnak ad otthont.

Prágai Nemzetközi Marathon
Sparta Prága → UEFA Bajnokok Ligája
Slavia Prága → UEFA-kupa
Sazka Arena → 2004-es Férfi Jégkorong Világbajnokság; kosárlabda Euroliga Final Four döntő 2006-ban
Strahov Stadion – a világ legnagyobb stadionja közel 250 000 férőhellyel
Mystic SK8 Cup – Gördeszka Világkupa
Prága Open teniszverseny;
Czech Open Floorball Kupa (A sportág legnagyobb nemzetközi klubszintű tornája)

Forrás: Wikipedia;

Kép: https://pixabay.com