Orbán Viktor először megindokolta, miért fogadta el a meghívást. Egyrészt mert a Nemzeti Sport olvasása után a második olvasnivalója reggelente a Nézőpont Intézet által összeállított hírszemle. Másrészt azért, mert úgy véli, hogy ez egy olyan szervezet, amelynek megalapítása egy kitüntetett történelmi pillanathoz kötődik: „a 2006-ban a baloldal által hazugsággal megnyert választás” utánhoz.

Ahhoz, hogy egy nagy arányú választási siker megszülessen, mint 2010-ben és az utánuk következőkben, ahhoz elemzés kell. „Kétharmada nincs az embernek véletlenül, különösen nem kétszer vagy háromszor egymás után” – indokolta a hasonló intézetek szükségességét.

Mindezeken túl megemlítette még, hogy Navracsics Tibortól tanulta ezt a mondatot: „a politikában az érvek csatáját is meg kell nyerni”. Az érvek csatájában részt kell venni és megnyerni, ez a politika intellektuális oldala. Intellektuális szenvedély nélkül nincsen politika – mondta Orbán Viktor.

„A rezsiharc örök”

Ám a politika elmondása szerint leginkább mégis arról szól, hogy mi van a megélhetési költségekkel, és a Nézőpont Intézet elemzései szerint ez érdekli a legjobban az embereket. Itt Margaret Thatcher egy mondatát idézte: a kommunisták mindig kifogynak mások pénzéből. Hozzátette: a kérdés most az, hogy az előttünk álló választáson mi lesz: „vagyunk mi, akik a rezsit csökkentettük, és vannak azok, akik szerint ez észszerűtlen, majd a piac szabályoz – de ennek, ha politikai gyakorlattá válik, a következménye a megélhetési költségek növekedése” – fejtette ki a miniszterelnök. „A rezsiharc örök” – szögezte le.

Miért fontos, hogy ilyen politikai kutatóintézetek legyenek, hogyan lehet ezt az embereknek egyszerűen elmagyarázni? – tette fel a kérdést Orbán Viktor. Úgy véli, a Nézőpont Intézet egy „forradalmi” szervezetként jött létre, 2006-ban ki merték mondani, hogy kettő meg kettő az négy. „Ezt az időszakot nyugodtan hívhatjuk a hazugság korának. Azokban az években úgy lehetett választást nyerni, hogy meghamisították a költségvetés számait, nehogy az emberek megismerjék a valóságot. Ez egy dühítő érzés a másik oldalon, mert eszközök híján nem vagy képes megmutatni a valóságot. Miután veszítettél, elkezdődik egy válságkezelés, ami megszorításokra épül, és még dühítőbb a helyzeted, mert szerinted lehetne még ezt az állapotot is másként kezelni, vagy legalább beszélni a más módokról (…), viszont eszközök híján nem tudod elmondani, hogy van más lehetőség is.”

Ezután Orbán Viktor a politikai elemzések szükségességéről beszélt, rámutatva: az elemzők tudnak távolságot tartani a napi politikai döntéshozataltól. A Nézőpont Intézet volt talán az első, amely nyugati think tankek mintájára indult. Megjegyezte: politikához a közvetlen népi reakciók világában is meg kell mártózni, de kellenek a szakpolitikai javaslatok a hosszabb távú jobbító javaslatok elkészítéséhez, kellenek a politikai és médiapiaci elemzések is.

„Az ország szabadságához is elengedhetetlenek az ilyen intézetek”

Vannak stratégiai ágazatok – bankszektor, hadiipar stb. -, de a miniszterelnök szerint ezt a klasszikus sort ki kell egészíteni még eggyel, ugyanis nincs nemzeti szuverenitás, ha nem állnak nemzeti kézben lévő elemző intézetek a kormány rendelkezésére. „Kellenek olyan magyar koponyák, akik magyar szemmel és magyar érdekekből kiindulva írják le, hogy miként is fest a világ. Ha nincs meg ez a képességed, az olyan, mintha egy döntő futballmérkőzés előtt átadnád a csapat összeállítását az ellenfél kapitányának. (…) Ha mi szabad, szuverén országot akarunk, akkor nézőpontokra – „Nézőpontokra” -, magyar kutató és elemző intézetekre múlhatatlanul szükség van.”

Kitért a választásokra is Orbán Viktor, kijelentve: a választópolgárok fogják eldönteni, hogy merre menjen tovább az ország.

„Nekünk azzal az intellektuális kihívással kell szembenéznünk, hogy az általunk összeállított kormány úgy tűnik, érzékelhető előnnyel vezet a választáshoz vezető úton”

– mondta, megjegyezve, hogy ez nem biztos, hogy jó, hiszen a futballban is mondják, túl korán vezetni 1-0-ra nem olyan jó. Igaz, szerinte az esélyesség nem teher, hanem munka; az esélytelenséget tartja igazi tehernek.

Úgy véli mindezért, a választás megnyeréséhez „elég, hogy ha a következő hónapokban bravúrok nélkül, az emberek megélhetését szem előtt tartva elvégezzük a munkánkat”.