Számos magánszemélynek a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig adóelőleget kell fizetnie. Közéjük tartoznak azok, akik az egyéni vállalkozói és az őstermelői tevékenység keretén kívüli önálló tevékenységet folytatnak (például óraadók, bérbeadók, tervezők), és jellemzően nem kifizetőtől származik az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmük, vagy a kifizető bármely oknál fogva nem tudja, vagy nem köteles levonni az előleget.
Adóelőleget kell fizetniük azoknak a magánszemélyeknek is, akik nem önálló tevékenységére tekintettel nem magyarországi kifizetőtől kapják jövedelmüket. Adóelőleget az összevonandó jövedelem után kell fizetni.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) 47. § (1) bekezdése szerint az adóelőleg alapját az adóalap meghatározására irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani az szja-törvény által elismert eltérésekre is figyelemmel. A bevétellel szemben a jövedelem megállapításakor elszámolható az szja-törvény 3. számú mellékletének rendelkezései szerint elismert költség. Költséget csak a bevétel összegéig lehet elszámolni.
Évközben az adóelőleg alapjának számításánál az igazolás nélkül elszámolható 10 százalék költséghányadot, vagy a tételes költségelszámolást választhatja a magánszemély a jövedelemszámítás során az adóelőleg alapjának meghatározásakor. Ha évközben a 10 százalék költséghányadot alkalmazza a magánszemély, akkor év végén az éves bevallás kitöltésekor még áttérhet a tételes költségelszámolásra, de fordítva erre nincs lehetőség.
Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg is.
Fontos azt is tudni, ha valaki például őstermelői tevékenysége tekintetében a tételes költségelszámolást választotta, akkor más önálló tevékenysége tekintetében is csak tételes költségelszámoló lehet.
Forrás: adozona, Lepsényi Mária adószakértő
