Jurtára és a természet közelségére cserélték a város zaját Paulicsék, és egyáltalán nem bánták meg.

Paulics Péter fogtechnikusként dolgozott, 34 éves koráig Szombathelyen élt, felesége, Andrea – aki hosszú éveken keresztül egy telekommunikációs cégnél dolgozott – pedig Budapesten – írta a Magyar Nemzet.

Tizenöt éve találtak egymásra, ekkora már mindkettejüknek elegük lett a nagyvárosi nyüzsgésből. Kiköltöztek egy 70 fős zsákfaluba, itt kezdtek új életet, idővel azonban ez is túl zajos lett nekik, így maguk mögött hagyták a települést, és a göcseji erdő egyik szegletébe költöztek.

Itt élnek most is egy jurtában, a család időközben hat főre bővült. Péternek és Andreának négy gyereke van: Bendegúz 14, Boróka 12, Bojtorján 10, Bíborka pedig 8 éves.

A gyerekeket az anyjuk tanítja otthon, évente kétszer pedig levizsgáznak az iskolában, minden egyes alkalommal jó eredménnyel. Andrea azt mondja, nem ért egyet a jelenlegi oktatási rendszerrel, ő abban hisz, hogy a tanítás, tanulás nem verseny, felesleges terhelés és sürgetés nélkül kell elsajátítani a gyermekeknek a tananyagot.

Péter elmondta, nincsenek elvágva a világtól. Nincs ugyan tévéjük, de havonta egyszer moziestet tartanak, tabletjük, mobiltelefonjaik is vannak, a gyerekek netezhetnek, de csak úgy, ha ott vannak mellettük a szüleik. A gyerekek emellett Budapesten és Londonban is voltak már.

A család – aki a hindu vallásban találta meg az útját – mostanra szinte teljesen önellátó lett. Napelemmel töltik az elektromos eszközeiket, búzát, zöldséget és gyümölcsöt maguknak termelnek, állatokat tartanak, lovaik, tyúkjaik, kecskéik vannak, a tejből sajtot és vajat készítenek. Közértet hónapok óta nem láttak, a jövőben pedig azt szeretnék, ha semmiért nem kellene elugrani a boltba.

“Nem vágtuk el magunkat az emberektől és a külvilágtól. Nem menekültünk. Egyszerűen abban hiszünk, hogy a természethez visszanyúlva lehet változtatni a mai, nem feltétlenül jó és rohanó világon.”

– foglalja össze Péter a család hitvallását.