Olaszország

(Hivatalosan az Olasz Köztársaság; olaszul Italia, hivatalosan Repubblica Italiana) független ország Dél-Európában, amely magába foglalja a Pó-folyó völgyét, az Appennini-félszigetet és a Földközi-tenger két legnagyobb szigetét, Szicíliát és Szardíniát illetve számos kisebb szigetet. Északnyugatról Franciaország, északról Svájc és Ausztria, északkeletről Szlovénia, nyugatról az Adriai-tenger, délről a Jón- és a Földközi-tenger, keletről pedig a Tirrén- és a Ligur-tenger határolja. Területén található két enklávé, San Marino és a Vatikán, de Olaszországnak exklávéja is van, méghozzá Svájcban Campione d’Italia néven.

Az olaszok saját országukat e neveken említik: lo Stivale (a Csizma), il Belpaese (a Szépország) vagy la Penisola (a Félsziget).

Olaszország számos jól ismert, befolyásos európai kultúra otthona volt, például az etruszkoké, a görögöké és a rómaiaké. Fővárosa, Róma, történelmi világváros mint az ókori Róma és a katolikus egyház bölcsője. Több mint 3000 éven keresztül az itt élő népek népvándorlásokat és inváziókat szenvedtek el, pl. a középkorban a germánok, kelták, frankok, szaracénok és normannok által. Itália egyesítése 1870 előtt több hercegségből (Firenze, Milánó, Pisa stb.) és köztársaságból (Velence, Genova, Amalfi) állt, ezen városállamok részvételével háborúk pusztítottak. Az olasz monarchia és a világháborúk alatt az állam rengeteg konfliktuson esett át, mielőtt megalakult a mai Olasz Köztársaság.

Olaszország ma a magasan fejlett országok közé tartozik a világ 8. legnagyobb GDP-jével és a 17. legnagyobb emberi fejlettségi indexével. A G8 tagja, az Európai Unió és a NATO egyik alapítója. 2007. január 1-jétől az ENSZ biztonsági tanácsának nem állandó tagja.

Földrajz

Olaszország Dél-Európában, a Földközi-tenger középső medencéjébe nyúló, csizma alakú félszigeten, az Appennini-félszigeten található, magába foglalva két nagy szigetet is, Szicíliát és Szardíniát, valamint sok kisebb szigetet a térségben. Az országot a Földközi-tenger különböző beltengerei és peremtengerei veszik körül, keletről az Adriai-tenger, nyugatról a Tirrén-tenger, délről a Jón-tenger és északnyugatról a Ligur-tenger. Az ország északi határvonalát az Alpok vonulatai adják. Északon határos Franciaországgal (488km), Svájccal (740km), Ausztriával (430km) és Szlovéniával (232km). Olaszország területén enklávéként fekszik a Vatikán pápai állam és San Marino, ami a világ legrégibb köztársasága. Svájc területén, Ticino kantonban helyezkedik el Campione d’Italia, olasz exklávé. Az ország teljes területe 301.230 négyzetkilométer, amivel a Föld 72. legnagyobb állama, ebből 294.020 km² szárazföld és 7210 km² víz. Olaszország domborzati szempontból öt nagytájakra osztható, mégpedig az Alpokra (ami áll Nyugat- és Kelet-Alpokból), a Pó-síkságra, az Appenninekre és a Szigetekre.
Az Alpokban található Mont Blanc, ami Olaszország és az Európai Unió legmagasabb pontja.

A Nyugat-Alpok láncai a francia határnál kezdődnek. Ennek legmagasabb csúcsai az olasz-francia és az olasz-svájci határ szélén sorakoznak, mint a Monte Bianco (franciául Mont Blanc,) 4807 m, a Cervino vagy Matterhorn, 4478 m és a Monte Rosa 4633 m magasságukkal. A hegyláncokon hágók biztosítják évszázadok óta az átkelést. A Kelet-Alpok legszebb vonulatai mészkő és dolomit alkotta hegyláncok. Mesés szépségű a Dolomitok lánca, amelynek legmagasabb pontja a Marmolada (3342 m). Az Alpok déli lábánál a jégkorszaki gleccserek végmorénái mögött gleccsertavak fekszenek, mint a Garda-tó, a Lago Maggiore, a Comói-tó vagy a Luganói-tó. A Pó-síkság harmad- és negyedidőszaki tengeri, tavi, folyóvízi feltöltéssel alakult ki. Délnyugati oldalán széles síkságok, medencék jöttek létre. Ez Olaszország legtermékenyebb, gondosan megművelt területe, egyúttal az ország éléstára is.

Az Appenninek a Nyugat-Alpok folytatásának tekinthető az Itálián kb. 1000 km hosszan végighúzódó hegyvonulat. A hegység a Pó-folyó alföldjét délről szegélyezi, majd észak-déli irányban halad végig a félszigeten. Nyugatról és keletről dombságok kapcsolódnak hozzá, vagy közvetlenül a tenger határolja. Az Appenninek a legfiatalabb gyűrthegység Európában, a földtörténeti harmadidőszak végén, a negyedidőszak elején keletkezett, legmagasabb csúcsa az Abruzzókban magasodó Gran Sasso d’Italia (2914 m). Az Appenninek területén jelentős vulkanizmus zajlott a pleisztocén és holocén időszakában. A vulkánok egy része még ma is aktív, mit például a Vezúv, az Etna és a Stromboli. A Szigetek, mint olaszországi nagytájegység, több szigetcsoportra osztható, ezek, Szicília (olaszul Sicilia), ami a Földközi-tenger legnagyobb szigete, valamint Olaszország közigazgatásilag legkiterjedtebb régiója, területe 25 700 km², ezt követi Szardínia (olaszul Sardegna) ami kiterjedését tekintve a Földközi-tenger második legnagyobb szigete, Olaszország, Spanyolország és Tunézia között, Korzika szigetétől délre fekszik. Ilyen szigetek még a Toszkán-szigetvilág (olaszul Arcipelago Toscano), a Tirrén-, az Adriai-, a Ligur- és a Jón-tenger szigetei, valamint a tavi szigetek és a Velencei-lagúna szigetei, Murano, Burano, Torcello és Grado.

Vízrajza

Folyói

Olaszország számos kis folyóval rendelkezik. Leghosszabb folyói a Pó (652 km) és az Adige (410 km). A Pó Torinótól az Adriai-tengerig hajózható. Az itáliai folyók többsége sekély, a nyári hónapokban medrük teljesen kiszárad, ezért hajózásra vagy ipari célokra nem alkalmasak. Az Appennini-félsziget leghosszabb folyói az Arno (241 km) és a Tevere (az egykori Tiberis).

Tavai

Olaszország legnagyobb tavai az Alpok lábánál fekszenek, mint a Garda-tó (Lago di Garda), a Lago Maggiore és a Comói-tó (Lago di Como).

Olaszország aktív vulkánjai:

Az Etna: aktív vulkán Szícília keleti partján. Az 1190 km²-es területen fekvő hegy 3320 méteres magasságával Európa legnagyobb vulkánja. Az Etna két város, Messina és Catania közelében, a Simeto és az Alcantara folyók között fekszik a Riviera dei Ciclopinak nevezett vidéken. Magassága a kitörések során állandóan változik.

A Vezúv: az európai kontinens egyetlen működő vulkánja Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 9 km-rel keletre. Ismertségét elsősorban a i. sz. 79-es kitörésének köszönheti, amelynek eredményeként hamuja és lávája eltemette Pompeii, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak.

Európában Olaszország a vulkánkitörések és földrengések földje: a 20. században olasz földön mintegy 100 nagyobb erejű rengést regisztráltak.

Éghajlata

Igazi mediterrán éghajlatot csak délen találunk: a nyár igen meleg és száraz, a tél enyhe, a csapadék rendszertelen, hó csak ritkán hull.
Az Alpok vidéke télen-nyáron alacsony hőmérsékletű, bőséges a csapadék.
Az Appenninek belső, magasabb vidékeinek éghajlata jellemzően hegyvidéki, nagyon hideg a tél.
A Pó-síkságon száraz kontinentális idő uralkodik, a tél hideg és ködös, a nyár fullasztóan meleg, a csapadék eloszlása egyenletes.
Az Adria partján közepes csapadék, erős ÉK-i szél (bóra) jellemző.
A Liguri- és Tirrén-tenger partján enyhe az éghajlat a hegyek miatt.

Olaszország nemzeti parkjainak száma 2007-ben 22 volt.

1922–1968 között alakult nemzeti parkok (5 terület):

Gran Paradiso Nemzeti Park (Parco Nazionale del Gran Paradiso)
Abruzzo, Lazio és Molise Nemzeti Park (Parco Nazionale d’Abruzzo – ból)
Circeo Nemzeti Park (Parco Nazionale del Circeo)
Stelviói Nemzeti Park (Parco Nazionale dello Stelvio)
Parco Nazionale della Calabria.

1998 után a 67/88, 305/89 és 394/91 törvény alapján létrehozott nemzeti parkok:

Sila Nemzeti Park (Parco Nazionale della Sila), alapítása: 2002.
Aspromonte Nemzeti Park (Parco Nazionale dell’Aspromonte),
Bellunói Dolomitok Nemzeti Park (Parco Nazionale Dolomiti Bellunesi),
Gran Sasso és Monti della Laga Nemzeti Park,
Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park (Parco Nazionale del Cilento e Vallo di Diano), alapítása: 1991.
Majella Nemzeti Park (Parco Nazionale della Maiella)
Gargano Nemzeti Park (Parco Nazionale Gargano), alapítása: 1991.
Val Grande Nemzeti Park (Parco Nazionale della Val Grande),
Pollino Nemzeti Park (Parco Nazionale del Pollino), alapítása 1993.
Monti Sibillini Nemzeti Park (Parco Nazionale dei Monti Sibillini),
La Maddalena Szigetek Nemzeti Park (Parco Nazionale della Maddalena),
Vezúvi Nemzeti Park (Parco Nazionale del Vesuvio), alapítása: 1995.
Toszkánai-szigetek Nemzeti Park (Parco Nazionale dell’Arcipelago Toscano)
Asinarai Nemzeti Park (Parco Nazionale dell’Asinara)
Cinque Terre Nemzeti Park (Parco Nazionale delle Cinque Terre)
Alta Murgia Nemzeti Park (Parco Nazionale dell’Alta Murgia), alapítása: 2004.
Toszkán-emilián Appenninek Nemzeti Park,
Parco Nazionale delle Foreste Casentinesi.

Az UNESCO természeti világörökséggé nyilvánította a Lipari-szigeteket.

Történelem

Ókor

Olaszország területe már az i. e. 1. évezredben lakott volt, a félsziget északi részét az etruszk nép uralta, a görög telepesek pedig az Appennini-félsziget déli részét hódították meg. Rómát i. e. 753-ban alapították az etruszkok. Róma államformája i. e. 509-ig királyság, utána köztársaság volt, majd császárság lett. A császárság korában a Római Birodalom területe folyamatosan növekedett. Traianus uralkodása alatt területe Angliától Szíriáig húzódott. 395-ben a birodalom kettészakadt Keletrómai és Nyugatrómai Birodalomra. 476-ban a Nyugatrómai Birodalmat megdöntötték a germánok.

Középkor és korai újkor

A korai középkorban Itália különböző fejedelemségekre bomlott, majd független városállamok alakultak ki. A félsziget déli része először Bizánc, később az arabok, majd a normannok uralma alá került. A félsziget északi része a Német-római Császárság része lett. A középkor derekán már a francia királyok is versengtek a területért. Ekkor terjesztette ki világi hatalmát a római pápa is Közép-Itália jelentős részére. Ekkor lett nagyhatalom Velence.

A 18. század végére Velence hanyatlásnak indult, a félsziget középső részén két jelentősebb hatalom alakult ki: a Toszkánai Hercegség és az Egyházi Állam. Bonaparte tábornok hódításai során Itáliát is elfoglalta, és 1815-ig uralta. Napóleon császár bukása után az osztrákok megszerezték Lombardia és a Velencei Köztársaság területét.

Olasz egységállam

A 19. században megerősödött az egységes Olaszország megteremtését célzó mozgalom. Az egyesítést sem a Habsburg Birodalom, sem a Pápai Állam nem támogatta. Az 1849-ben Károly Albert szárd–piemonti király első egyesítési kísérletei még súlyos kudarcokba torkollottak, Ausztria helyrállította hatalmát. Az egységmozgalom csak a Francia Császárság beavatkozásával tudott sikert elérni. A harcokban döntő szerepe lett Giuseppe Garibaldinak, aki felszabadította a félsziget déli részét, valamint III. Napóleonnak, akinek hadserege az 1859-es solferinói csatában vereséget mért a Habsburg Birodalomra, megszerezve Lombardiát, amit átengedett a Szárd–Piemonti Királyságnak, cserébe Savoyáért és a Nizzai Grófságért.

Az egységes Olasz Királyság 1861-ben alakult meg a Szárd–Piemonti Királyságból, II. Viktor Emánuel király koronája alatt. Veneto tartomány csak 1866-ban került az olasz államhoz, a Porosz–osztrák–olasz háborúban elért porosz győzelem nyomán. Róma elfoglalása és a pápák világi hatalmának megdöntése 1870-ben történt meg. Ekkor vonult vissza a pápa a Vatikán és a Laterán területére.

20. század

Az első világháború ban Olaszország megszegve a korábban kötött szövetséget, területének növelésének céljából az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország ellen lépett be 1915-ben. 1919-ben megkapta a korábban Ausztriához tartozó Dél-Tirolt, valamint az Isztriai-félszigetet. Ez nem elégítette ki az olasz közvéleményt. 1922-ben Mussolini fasiszta rendszerű államot alapított.

1929-ben sikerült az olasz és az egyházi államnak a lateráni szerződésben egyezségre jutnia, amelyben az olasz állam elismerte az Egyházi Állam függetlenségét.

Olaszország 1940-ben belépett a második világháborúba. A szövetséges csapatok 1943-ban kezdték meg előre nyomulásukat Szicília felől.

A háború befejezése után az olaszok népszavazás útján döntöttek a köztársasági államforma megalakításáról. A II. világháború utáni párizsi békeszerződés értelmében az ország elvesztette Isztriát és az Adriai-tenger keleti partján birtokolt kisebb területeket. Az 1960-as-70-es években felgyorsult az ország fejlődése.

Alkotmány, államforma

Az 1948. január elsején életbe lépett alkotmány alapján Olaszország parlamentáris demokratikus köztársaság.
Köztársasági elnök (Presidente della Repubblica): A köztársasági elnököt a Szenátus és a Képviselőház együttes ülésén hétéves időszakra választja kétharmados többséggel. A kétharmados többség azonban csak az első három fordulóban szükséges; ha ez nincs meg, a negyedik fordulótól egyszerű többség is elegendő. Jelenleg a 2006 májusában megválasztott Giorgio Napolitano egykori kommunista párti vezető az államfő. A köztársaság kikiáltása óta ő a tizenegyedik e tisztségben. A köztársasági elnök a nemzeti egységet képviseli. Hatáskörébe tartozik az általános választások kiírása, a parlament első ülésének kitűzése, a kormányfő javaslatára a miniszterek kinevezése, népszavazás kiírása, a nagykövetek kinevezése, a nemzetközi egyezmények ratifikálása. Ő a fegyveres erők legfőbb parancsnoka, a honvédelmi bizottság elnöke, s formailag ő a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács elnöke is. Jogkörébe tartozik még a köztársasági kitüntetések odaítélése. E hatáskörök többnyire formálisak.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A Parlament két kamarából áll: a Szenátusból (felsőház) és a Képviselőházból (alsóház). A képviselőket öt évre választják. Választható bármely szavazati joggal rendelkező állampolgár, aki betöltötte a 40. (szenátoroknál) illetve 25. (képviselőknél) évet.

A 315 tagú Szenátust (Senato) tartományi alapon választják. Egyik tartománynak sem lehet hétnél kevesebb szenátora, ez alól kivétel Molise, amelynek kettő és Valle d’Aosta, amelynek egy szenátora van. Örökös szenátusi tagok ezenfelül a volt államfők és néhány kiemelkedő személyiség, akiknek e rangot a köztársasági elnök adományozza. A Szenátus elnöke Franco Marini (Kereszténydemokrata Párt), székhelye Rómában, a Palazzo Madamában található.

A 630 tagú Képviselőházat (ún. Camera dei Deputati) közvetlenül választják az állampolgárok. Elnöke Fausto Bertinotti (Rifondazione Comunista), székhelye a Palazzo Montecitorio épületében, Rómában található.

A törvényhozási folyamatban a két ház azonos súlyú, minden törvényt azonos szöveggel mindkét házban el kell fogadni, ahhoz hogy érvénybe lépjen.A képviselőház és a szenátus elnökét a két testület választja egyszerű többséggel. A képviselőház elnöke Pierferdinando Casini, a szenátusé Marcello Pera. A képviselőket mentelmi jog illeti meg, tehát nyomozás vagy vád alá csak akkor kerülhetnek, ha ehhez előbb a parlament hozzájárult. Jogszabályokat nemcsak a parlament hozhat, hanem a tartományi tanácsok és a helyi önkormányzatok is. Ezeket azonban 60 napon belül a parlamentnek is jóvá kell hagynia, mert ha nem, érvényüket vesztik.

Olaszország közigazgatási felosztása

A legkisebb olaszországi közigazgatási egység a község (comune), amelyek együttese alkotja a megyét (provincia). A megyék régiókat (regione) alkotnak. Olaszország 20 régióra oszlik, amelyek közül a *-gal jelöltek széles körű autonómiát élveznek.

Népesség

Az ISTAT (Olasz Statisztikai Iroda) 2011. évi adatai szerint az ország lakossága 60 813 326 fő, amivel Olaszország az Európai Unió negyedik (Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság után), a világ 23. legnépesebb országa.

A népességszám növekedése a bevándorlóknak és az emelkedő átlagos élettartamnak (jelenleg 79,81 év) köszönhető. A lakosság rohamosan öregszik, már ma öt lakosból egy nyugdíjas, és ha ez folytatódik, akkor 2050-re Olaszország lakossága a jelenlegi háromnegyedére csökkenhet.

Európában ebben az országban az 5. legnagyobb a népsűrűség, ami 195 fő/km². A népsűrűség Észak-Olaszországban, Lombardiában és Piemont tartományokban a legnagyobb. Itt él az olasz lakosság egynegyede. A milánói agglomerációban több mint 7,4 millió fő lakik.

Mezőgazdaság

A Pó-alföld a legjelentősebb mezőgazdasági terület: búza, kukorica, cukorrépa, rizs termesztése folyik. Gabonatermesztésében számottevőbb a tészta készítésére alkalmas kemény (durum-) búza. Emellett gyümölcsösök teszik változatossá az egyhangú tájat, gyakran elegyítik fás kultúrákkal a szántóföldeket (jellegzetes olasz kevert kultúra).

Szőlő termesztésében első a világon, olívaolaj-előállításában 2. a világon, de a nagy belső fogyasztás miatt rossz termés esetén ebből importra is szorul. Az ország mandulatermése adja a világ termésének közel 1/3-át.

A déli területeken jellemző a citrusfélék (narancs, citrom), a korai zöldségfélék, az olajfa termesztése, nevelése. A paradicsom termesztésében kiemelkedik.
Az állattenyésztés szerepe nem jelentős. A szarvasmarhát és sertést inkább északon, juhot és kecskét inkább délen tenyésztik, szárnyasokat az egész országban. Az állattenyésztés ágazatában kiemelkedő a tejelő szarvasmarha tenyésztése.

Ipar

Bányászata: Olaszország területe szegény ásványkincsekben. Kőolaj és földgáz a Pó-alföld déli részén található.
Energiagazdasága: Szénhidrogén-tüzelésű hőerőművek és az Alpok folyóin épült vízerőművek biztosítják az ország villamosenergia-termelését. (Lásd még: GALSI földgázvezeték),
feldolgozóiparának központjai ágazatok szerint:vaskohászat: Genova, Milánó, Nápoly, Bari, Taranto, Siracusa,
színesfémkohászat: Velence – Porto Marghera,
autógyártás: Milánó az Alfa Romeo, Torino a Fiat, és a Lancia gyáráról nevezetes, Maranelló a Ferrari, Modena a Maserati, Bologna pedig a Lamborghini-ről is ismert,
hajógyártás: Genova, La Spezia, Nápoly, Livorno, Viareggio, Ancona, Messina, Palermo,
mozdony- és vagongyártás: Milánó, Verona, Nápoly, Cagliari,
repülőgépgyártás: Torino, Varese,
kőolajfinomítás: Genova, La Spezia, Nápoly, Brindisi, Augusta, Messina
vegyipar: Milánó (Montedison, Pirelli).

Az ország a divatáru készítésének fellegvára. Textilipari centrumai: Milánó, Torino, Varese, Bergamo, Cremona. Cipőipara ugyancsak világhírű.

A könnyűgépek, villamos készülékek gyártása az utóbbi időben nemzeti iparrá vált. Hűtők, mosógépek termelésében a világ élvonalában áll. Jelentős még az iroda- és számítógépek gyártása.[4]

Fizetőeszköz, pénzintézetek

Az állam hivatalos fizetőeszköze az euró 2002. január 1. óta. A fizetőeszköz az olasz lírát (ITL) váltotta fel. Az ország központi pénzintézete a Banca d’Italia, jelentős további hitelintézetek a Banca Commerciale Italiana (Comit) és a Credito Italiano.

Külkereskedelem

Az ország külkereskedelmi forgalmának jelentős részét az Európai Unió tagországaival bonyolítja, fő külkereskedelmi partnerei: Németország, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok, Kína.
Olaszország mint vendégfogadó állam a 4. helyet foglalja el világviszonylatban Franciaország, Spanyolország és az Amerikai Egyesült Államok után. Leglátogatottabb régiói Veneto, Emilia-Romagna és Toszkána. Turisztikai vonzereje igen sokrétű, kulturális, archeológiai, természeti látnivalók illetve téli-nyári sport és vakációs lehetőségek teszik attraktív célponttá. Fogadóképessége a hotelekben 1-5*-os kategóriákban, üdülőfalvakban (villaggio turistico) és kempingekben eléri a 4,5 millió ágyat. Agroturizmusa folyamatosan növekvő tendenciát mutat, 2001-ben megközelítőleg 10 000 gazdasági egységet soroltak ezen kategóriába.

Olaszország világörökségi helyszínei:

Valcamonica sziklarajzai,
A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével,
Firenze történelmi központja,
Velence és lagúnája,
A pisai Dóm-tér,
San Gimignano történelmi központja,
Sassi di Matera,
Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái,
Siena történelmi központja,
Nápoly történelmi központja,
Crespi d’Adda,
Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata,
Castel del Monte,
Alberobellói trullik,
Ravenna ókeresztény műemlékei,
Pienza városának történelmi központja,
A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio komplexum,
A királyi rezidencia, [[Torino Botanikus kert, Padova,
Portovenere,
Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto),
Duomo, Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande, Modena,
Pompeji, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei,
Amalfi-part,
Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye, Villa Romana del Casale, Szicília,
Su Nuraxi di Barumini, Szardínia,
Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika,
A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park,
Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Padulai karthauzi kolostor,
Urbino történelmi központja,
Villa Adriana, Tivoli,
Verona,
Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek,
A Villa d´Este Tivoliban,
A Val di Noto késő barokk városai, Délkelet-Szicília,

Piemont és Lombardia szent hegyei,
Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai,
Val d’Orcia,
Siracusa városa és Pantalica nekropolisza,
Genova, a Le Strade Nuove,
Róma történelmi központja, Róma és a Vatikán közös világörökségi helyszínei és a San Paolo fuori le mura bazilika.

Közlekedés

A közutak hossza: 654676 km. Ebből autópálya 6957 km – mellyel az útvonalak hosszúságát tekintve a 3. helyet foglalja el Európában közvetlenül Németország és Franciaország után. Legnagyobb forgalmú autópályái:

A1 – es autópálya (l’autostrada del Sole) (Milánó-Firenze-Róma-Nápoly),
A4 – es autópálya (Torinó-Milánó-Brescia-Padova-Velence-Trieszt),
A7 – es autópálya (l’autostrada dei Fiori) (Milánó-Genova),
A14 – es autópálya (Bologna-Rimini-Pescara-Bari-Taranto),
A12 – es autópálya (Genova-Livorno-Róma).

Vasúti közlekedés

A vasutak hossza: 19 394 km; A TAV (Treno Alta Velocita) szuperexpressz vonalai: Róma – Firenze (1. vonal); Róma – Nápoly; Torinó – Milánó; épülő vonalai: Milánó –Bologna; Bologna – Firenze; Milánó – Genova; Milánó – Velence; Verona – Velence. A nemzetközi kapcsolatok fejlődése miatt további gyorsvasutak épülnek Franciaország, Svájc, Ausztria és Szlovénia irányába is.
A Ferrovie dello Stato (rövidítve FS, Olasz Államvasutak) Olaszország legnagyobb állami vasúttársasága, amelyet néhány éve privatizáltak és több önálló vállalatra osztottak.

Vízi közlekedés

Az ország kereskedelmi forgalom és személyforgalom szempontjából legjelentősebb kikötői az Adriai-tenger partján Triesztben és Velencében, míg a Ligur-tenger mellett Genovában találhatók. További olasz kikötővárosok: Ancona, Augusta, Bagnoli, Bari, Brindisi, Cagliari, Catania, Civitavecchia, Gela, Gioia Tauro, La Spezia, Licata, Livorno, Messina, Milazzo, Nápoly, Olbia, Palermo, Piombino,Porto Empedocle, Portoferraio, Porto Torres, Pozzallo, Ravenna, Reggio Calabria, Salerno, Savona, Siracusa,Taranto, Trapani.

Legfőbb belföldi vízi útvonalát a Pó folyó biztosítja.

Légi közlekedés

Olaszország legnagyobb nemzetközi repülőterei:

Leonardo da Vinci nemzetközi repülőtér, (Róma)
Milánó-Malpensa, (Milánó)
Marco Polo nemzetközi repülőtér vagy Venezia-Tessera, (Velence)
Torino-Caselle, (Torino)
Napoli-Capodichino (Nápoly)
Verona-Villafranca, (Verona)
Catania-Fontanarossa, (Catania)

Legfontosabb olasz légitársaságok:

Air Italy
Air One
Alitalia
Blue Panorama Airlines
Livingston
Meridiana
Wind Jet

Nagyobb múzeumok

Galleria Spada (Galleria Spada), (Róma): a Borromini által tervezett palotában 17-18. századi festmények kínálnak emlékezetes látnivalót.
Palazzo Corsini Nemzeti Galéria (Galleria Nazionale di Palazzo Corsini), (Róma): Rubens, Vand Dyck, Caravaggio alkotásai tekinthetők meg e képtárban.
Doria Pamphili Galéria (Galleria Doria Pamphilj), (Róma): a képtár erőssége reneszánsz gyűjteménye.
Borghese Múzeum és Galéria (Museo e Galleria Borghese), (Róma): ókori görög illetve római szobrokat és Bernini műveit csodálhatják meg e múzeum látogatói.
Római Nemzeti Múzeum (Museo Nazionale Romano), (Róma): archeológiai kiállítást nyújt a városban és környékén feltárt kincsek anyagából.
Palazzo Barberini Antik Művészeti Nemzeti Galéria (Galleria Nazionale d’Arte Antica a Palazzo Barberini), (Róma): 13-16. századi műkincsek tárlata tekinthető meg e gyűjteményben.
Palazzo Venezia Múzeuma (Museo di Palazzo Venezia), (Róma): iparművészeti jellegű kiállításnak ad otthont, főként középkori és bizánci anyaga említésre méltó.
Múzeumok a Capitoliumon (Musei Capitolini), (Róma): a Palazzo dei Conservatori és a Palazzo Nuovo.
Akadémiai Képtár (Galleria dell’Accademia), (Velence): a barokk homlokzatú Scuola della Caritá épületében (1357) foglal helyet. Bent Giovanni Bellini, Tiziano, Tintoretto, Veronese és más velencei mesterek pompás alkotásaiban gyönyörködhet a látogató.
Gettómúzeum (Museo del Ghetto vagy Museo d’Arte Ebraico), (Velence): A városban élő egykori zsidók művészetét mutatja be.
Palazzo Grassi, (Velence)
Peggy Guggenheim Gyűjtemény (Peggy Guggenheim Collection), (Velence): A Palazzo Venier dei Leonardi épületében helyezkedik el, Európa legfontosabb modern gyűjteményeinek egyike. Ma a Solomon R. Guggenheim Alapítvány tulajdonában áll.
Querini Stampalia, (Velence)
Scuola Grande di San Rocco di Venezia, (Velence).
Uffizi Galéria (Galleria degli Uffizi), (Firenze)
Akadémiai Képtár (Galleria dell’Accademia), (Firenze)
Bargello Nemzeti Múzeum (Museo Nazionale del Bargello), (Firenze)
Szent Márk Múzeum (Museo San Marco di Firenze), (Firenze)…

Kulturális világörökség
A pisai dóm és ferde torony,
Velence.

Itáliának mindig nagy befolyása volt a világ kulturájára. Ezt elismerve az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította a következő helyszíneket:
Val Camonica sziklarajzai;
A Santa Maria delle Grazie-templom és Domonkos-rendi kolostor Milánóban Leonardo da Vinci Utolsó vacsora”” című festményével;
Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő, területenkívüli jogokkal rendelkező terület és a San Paolo fuori le mura-bazilika (Vatikánnal közös);
Firenze történelmi központja;
Velence és lagúnája;
A pisai Dóm-tér;
San Gimignano történelmi központja;
Sassi di Matera;
Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái;
Siena történelmi központja Siena városban;
Nápoly történelmi központja;
Crespi d’Adda (ipartörténeti műemlék);
Ferrara történelmi központja (Ferrara): a reneszánsz városa és a Pó;
Castel del Monte;
A „Trulli” stílusú épületek Alberobelloban;
Ravenna ókeresztény és bizánci műemlékei;
Pienza történelmi központja;
A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel;
A Savoyai királyi család rezidenciái (Torinó);
Botanikus kert (l’Orto Botanico), Padova;
Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto);
A Duomo (Modena), Torre della Ghirlandina és Piazza Grande, Modena;
Pompeji, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei;
Costiera Amalfitana (Amalfi tengerpartja);
Agrigento régészeti lelőhelyei (a Templomok Völgye);
Villa Romana del Casale (Szicília);
Su Nuraxi di Barumini (bronzkori lakóépületek, Szardínia);
Aquileia régészeti lelőhelyei és a pátriárka bazilikája;
A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a padulai karthauzi kolostor;
Urbino történelmi központja;
Villa Adriana, Tivoli;
Verona városa;
Assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek; A Villa d´Este Tivoliban;
A Val di Noto késő barokk városai (Délkelet-Szicília);
Piemont és Lombardia szent hegyei (Sacri Monti);
Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai;
Val d’Orcia;
Siracusa városa és Pantalica nekropolisza;
Genova: Le Strade Nuove és a Palazzi dei Rolli;
Mantova és Sabbioneta;
A rhaetiai vasútvonal Albulában és a Bernina kultúrtáj (Svájccal közös);

Zene

Itália alkotó- és előadóművészei elsősorban az opera terén nyújtottak magas teljesítményt. Híres klasszikus zeneszerzők: Antonio Vivaldi (1678–1741), Gaetano Donizetti (1797–1848), Giacomo Puccini (1858–1924), Gioacchino Rossini (1792–1868), Giuseppe Verdi (1813–1901). Az előadóművészek között Luciano Pavarotti (1935–2007) és Andrea Bocelli népszerűsíti a klasszikus zenei műfajokat.
A dallamos, esetenként szentimentális olasz könnyűzene az 1960-as években egész Európában népszerű volt. Néhány jelentős képviselője: Domenico Modugno, Vico Torriani, Adriano Celentano, Gianni Morandi, Gigliola Cinquetti, Rita Pavone. Az 1980-as években az ún. italodisco stílussal Olaszország egy időre ismét meghatározta a zenei divatot. E műfajban Sabrina Salerno, Ken Laszlo, Mike Mareen és Den Harrow tartoztak Európa-szerte a legnépszerűbbek közé.

Gasztronómia

Az olasz konyha ezerszínűsége földrajzi helyzetéből adódik. Egységes olasz konyháról, mint olyan, nem beszélhetünk, mivel Olaszországban nagyok a földrajzi távolságok és az éghajlati különbségek, így a mezőgazdaság eltérő ágazatai fejlődtek ki.

Az olaszok napi étkezésére az olcsó tésztaételek (pasta) jellemzőek. Olaszországban gyárilag több száz félét készítenek. Ma már az országhatáron túl is elterjedt a spagetti, a makaróni, a lasagna, a canelloni, a tortellini, és a tagliatelle. A tésztákat vagdalt húsokkal, mártásokkal, pestoval, zöldségekkel, gombával, felvágottakkal, hallal variálják, de feltétként használnak kagylót, rákot, tojást vagy füstölt szalonnát is.
Különleges olasz specialitás a világszerte elterjedt pizza, amelyet gombával, sonkával, zöldséggel, tenger gyümölcseivel, hallal készítenek, majd a tetejére reszelt sajtot tesznek.

Desszertek közül olasz földön készül a világhírű olasz fagylalt (gelato), amelyet itáliai cukrászok találtak fel.
Az olasz itallapokon a bor foglalja el a legelőkelőbb helyet, az itáliai szőlőfajták többségét az igencsak borkedvelő rómaiak telepítették (és szorgosan fogyasztották a nedűt). Ismertek ezenkívül még a vermutok, mint a Cinzano, a Martini, és más aperitifek, mint a Campari. Jó minőségű törkölypálinka a grappa.

Az olaszok erős eszpresszó kávéja világszerte elismert és nagy népszerűségnek örvend. Olasz földről terjedt el a capuccino is.

Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Olaszország
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu