Számos előremutató közmondás örökíti meg a kényszerű együttélés témakörét, mint amilyen a „Nagy az isten állatkertje” vagy a „Lakva ismerszik meg az ember”. Az irodista lét pedig mondhatni egy olyan aranykalitka története, amelyet Lázár Ervin írt meg, de sokszor Fliegauf Bence rendezett, és csupa olyan karakter szerepel benne, akik egytől egyik válogatott módon képesek az őrületbe kergetni minket. Az Office Busters összeállítása, sőt ott még folytatják is a felsorolást…

Munkamániások

A munkamániások számtalan módon tudják megkeseríteni az ember életét. Az Excel Huszármindenre készít egy csak saját maga által értelmezhető, 45 színes függvénnyel ellátott és pdf-ben kinyomtatott táblázatot. Az Értekezletőrült az értekezlet-összehívás szükségességének eldöntésére is összehív egy értekezletet, és évekre előre stoppolja a tárgyalókat.

A Túlkomplikáló olyan részletességgel és szájbarágósan adja át a feladatot, hogy ez alatt már vígan meg is csinálhatta volna. Káosz kapitány technikailag az irodában éli az életét, legalábbis azt a részét, amelyet az ajándék marcipántól a több váltás cipőn és az elektromos melegítőpárnán át az 1999-től datált dossziékig terjedő lista fémjelez. Ezek mindegyike az asztalán és persze mások asztalán foglal helyet. De becsületére váljék, hogy pompásan kiigazodik ebben az ősrobbanásra emlékeztető felfordulásban, hiszen a betárcsázós internettel együtt érkezett a céghez.

Kezdő pszichopaták

Van néhány kollégatípus, akiket csak a kezdő pszichopata csoportba lehetne sorolni. Félelmetesen jó érzékkel rendelkezik a Lidérc, aki biztosan akkor jelenik meg, ha egy határidős munka véghajrájában vagy. Föléd tornyosul, mint egy ártó szellem, és addig nem tágít, amíg meg nem oldod az ő problémáját.

Mániásabb verziója a Beépített ügynök, aki minden különösebb indok nélkül felbukkan, bámulja a monitorodat, belelapoz az aktáidba és hallgatózik, miközben telefonálsz – majd precízen kikérdez a részletekről.

Rettenetesen frusztráló típus az Antiszociális kolléga, aki fejhallgatóval a fején mereven bámulja a monitort, sokszor a telefont se veszi fel, és nem hatja meg, ha személyesen felkeresed, mert csak e-mailekre reagál (és számára mindenki más Lidérc). Mindennek a teteje viszont az Ebédtolvaj, azaz a Sikoly gyilkosának irodai mása, akiről senki sem tudja, hogy ki az, és ha nem lenne néha kézzel fogható bizonyíték a tettére, simán városi legendaként tarthatnánk számon. Ő az, aki kiveszi a hűtőből és megeszi az ebéded, megissza az utolsó adag tejet és a dobozt visszateszi üresen, a kólát meg utántölti vízzel. Megbocsáthatatlan!

A munkaidő alternatív eltöltésének géniuszai

Ők is egy népes tábort alkotnak. Kezdetnek itt van mindjárt a Falurádió, akit senki nem látott még ténylegesen dolgozni, viszont mindenhol ott van, és erőteljesen gesztikulálva, teljes hangerőn tárgyalja ki a véletlenül elcsípett fennforgás részleteit. Ezeket aztán természetesen egyéni látásmódjában kommentálja is. A közös térben végzett munka ádáz ellensége a Telefonfüggő, aki gyakorlatilag képtelen egy láthatatlan vonalvégi barát szava, továbbá teljes hallgatósága nélkül levegőt venni.  Mindegy, hogy teli tüdőből ecseteli a használtan vásárolt vállfái előnyeit, vagy a lelkiéletét teregeti ki a 46. Mancikámnak, pontosan annyira hasznavehető, és pontosan annyira idegesítő is, mint egy út közepére épített csapóajtó.

A Zenebutikos mindig valamilyen extrém zenei vonulat rajongója, aki kihangosítva hallgatja aktuális kedvenceit. Közben dobol, léggitározik és csápol/szeletel. Ennél finomabb, de halálosabb eszközökkel operál az Énekes, aki a legrémesebb dalrészletet képes dudorászni, esetleg fütyülni a Felicitától a Misi Mókus főcímzenéig terjedő leleményes repertoárból válogatva. A dallam persze egész héten nem megy ki utána a fejedből.