Forrás: hirado

A külföldi sajtóban szinte Magyarország lett az idegengyűlölet szimbóluma, de mintha megfeledkeznének a nyugati eseményekről: Finnországban a klu klux klán tagjai félemlítették meg a migránsokat, Németországban háromszorosára nőtt a menedékkérőket ellátó intézmények elleni támadások száma, Svédországban rasszista maszkos támadó kaszabolt egy iskolában.

A hirado.hu a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóját kérdezte.

„Érdemes először a fogalmakat rendbe tenni, mert így tudjuk meghatározni egy szociológiai felmérés során, hogy pontosan mit is mérünk” – fogalmazott Kováts András, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének kutatója. A pontos fogalmi tisztázás mellett egy egységes módszertannal lehet belevágni az összehasonlító kutatásokba, és megállapításokat tenni, arra vonatkozóan, hogy akkor most a magyarok, az osztrákok, skandinávok, stb. idegenellenesek-e inkább, vagy sem – tette hozzá a szakértő.

Angela Merkel német kancellárt ábrázoló gúnyfigurával tüntetnek a Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen, a PEGIDA német mozgalom támogatói Drezda belvárosában 2015. november 2-án. (MTI/AP/Jens Meyer)

Attitűd, beszéd, cselekvés

Az idegenellenességgel foglalkozó nemzetközi felmérések a külföldiekkel kapcsolatos attitűdöket vizsgálják. Az attitűd egy bonyolult szociológiai fogalom, amelyet úgy lehetne lefordítani, hogy egy tanult hajlandóság arra vonatkozóan, hogyan viszonyulunk egyes kulturális vagy szociális jelenségekhez, például pozitív vagy negatív hatásokat tulajdonítunk a bevándorlásnak.

Az attitűdök mellett beszélhetünk társadalmi cselekvésekről, illetve beszédről az egyes jelenségekkel kapcsolatban. Az attitűdöt lefordíthatjuk úgy, hogy valamivel szimpatizálunk-e vagy sem, de egy sor más tényezőnek is közre kell játszania abban, hogy szimpátiák, vagy nem szimpátiánk szerint cselekszünk – fogalmazott Kováts András.