Földi Imre (Született: Kecskemét, 1938. május 8. –)
Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok súlyemelő, edző, Földi Csilla Európa-bajnok súlyemelőnő apja.
Sportpályafutása
Tatabányán a bányánál lett lakatos. Első nemzetközi versenye Varsóban volt, ahol bronzéremmel mutatkozott be a világnak. 1955-től 1978-ig a Tatabányai Bányász súlyemelője volt. 1959-től 1977-ig szerepelt a magyar válogatottban. Légsúlyban és pehelysúlyban versenyzett. Nyomás gyakorlatával a világ legjobb versenyzője volt. Öt olimpián, 10 világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon szerepelt. 35-ször javított világcsúcsot. Súlycsoportjában a nyomás örökös világrekordere, mert 1973-ban ő nevéhez tartozott a csúcsbeállítás. 13-szoros magyar bajnok. A sportág egyik legeredményesebb magyar képviselője, rajta kívül nincs még olyan versenyző, aki tizennyolc éven keresztül a világ élvonalához tartozott. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világcsúcsot és ötven alkalommal magyar csúcsot.
Ismerve eredményességét, küzdeni akarását a versenyek előtt mindenütt az esélyeseknek járó hatalmas ünneplésben részesítették. Nem tartozott a szerencsés versenyzők közé, örökké fogyasztania kellett, ezért több alkalommal testsúlyával került a dobogón hátrább.
Öt olimpiai részvételével is világcsúcstartó, minden alkalommal pontszerző helyen végzett. Súlyemelésben, légsúlyban, Olaszországban, a XVII., az 1960. évi nyári olimpiai játékokon 6. helyezésével pontszerző. Japánban a XVIII., az 1964. évi nyári olimpiai játékok ezüstérmes. Mexikóban a XIX., nagy magasságú, az 1968. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmes lett. Német Szövetségi Köztársaságban a XX., az 1972. évi nyári olimpiai játékokon világcsúccsal nyert olimpiai bajnoki címet.
Az aktív sportolást egy nem várt kellemetlen sérülés miatt 1977-ben fejezte be.
2009-ben a felújított tatabányai sportcsarnokot róla nevezték el.
Sportvezetői pályafutása
1976-ban a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett, és visszavonulása után 1988-ig a Tatabányai Bányász súlyemelő szakosztályának edzője volt.
Díjai, elismerései
A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1962)[4]
Az év magyar súlyemelője (1964, 1965, 1968, 1970,1972)
Halhatatlanok Klubja tag (1991)
Ezüst Turul-díj (1992)
Súlyemelő Halhatatlanok Klubjának tagja (1993)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
Tatabánya sportdíja (1995)
Magyar Örökség díj (1999)
Tatabánya díszpolgára (2003)
A Nemzet Sportolója (2007)
Köztársasági gyűrű (2009)
Olimpiai emlékérem (2009)
Nemzetközi Súlyemelő Szövetség Aranyérdemrendje (2009)
Sporteredményei
olimpiai bajnok (1972)
olimpiai 2. helyezett (1964, 1968)
olimpiai 5. helyezett (1976)
olimpiai 6. helyezett (1960)
ötszörös világbajnok (összetett: 1965, 1969, 1972 ; lökés: 1972 ; nyomás: 1972)
ötszörös világbajnoki 2. helyezett (összetett: 1961, 1962, 1964, 1966, 1968)
kétszeres világbajnoki 3. helyezett (összetett: 1959, 1963)
tízszeres Európa-bajnok (összetett: 1962, 1963, 1968, 1970, 1971 ; nyomás: 1969, 1970, 1971 ; lökés: 1971 ; szakítás: 1973)
ötszörös Európa-bajnoki 2. helyezett (összetett: 1961, 1965, 1966 ; szakítás: 1969 ; lökés: 1970)
Európa-bajnoki 3. helyezett (összetett: 1959, 1964)
tizenháromszoros magyar bajnok (1959, 1960, 1961, 1962, 1963, 1965, 1968, 1969, 1970, 1972, 1973, 1974, 1975)
ötszörös csapatbajnok
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
