Az újabb csatározás egy Szentestére időzített g*cizős kiscicás történetből indult ki, ami aztán felhőtlen nyugger-gyűlölethordázásba torkollott karácsony harmadnapjára.
Hogy teljes legyen a kép, az ateista kvízprofesszor még a „szeretet ünnepe” kártyát is előhúzta régi ellenfelével szemben. Idén sem múlhatott el a karácsony ellenzéki marakodás nélkül.
Jobb körökben úgy tartják, a karácsony a szeretet, a békesség ünnepe, amikor a család összegyűlik a tűz melegénél, és mindenféle rohanás, kapkodás nélkül élvezni tudják egymás társaságát, és mindenféle rohanás, kapkodás nélkül ki tudnak beszélni olyan dolgokat, amire korábban nem volt idő, energia vagy tér. Ezt az álláspontot a magyar társadalom túlnyomó többsége osztja, azonban – ahogy megszokhattuk – kivételek mindig akadnak.
„Legszívesebben pofán b*sznám a mocskos állatot!”
„Hogy a g*cibe fordulhat elő Budapesten a XXI. században ez a mocskosság? Európához tartozunk vagy mi a fasz van már? – írta szenteste alkalmából Puzsér Róbert humorista közösségi oldalán, aki azon akadt ki, hogy az utcán találkozott „egy 20 centis és talán 30 dekás” kiscicával a Király utca sarkán, akit minden bizonnyal utcára rakott korábbi gazdája. Az LMP által támogatott főpolgármester-jelöltet mélységesen felháborította az eset, és az imént idézetten túl a következő tételmondatokban juttatta kifejezésre érzéseit:
- „A szeretetnek az ünnepén hogy a picsába tud egy ember halálra ítélni egy ilyen ártatlan kismacskakölyköt? A k*rva anyját az ilyen állatnak, hogy dögölne meg!”
- „Legszívesebben pofán b*sznám a mocskos állatot. Egy vaslapáttal, hogy fájjon.”
- „És ha csak az orra törik el, akkor egyenként törném ki a fogait, aztán törném el azt a karját, amivel kirakta a kocsijából a kiscicát, és aztán eltörném a másik karját is.”
- „Aztán a lábára vasláncot, és úgy rá az autó vonatóhorgára, aztán irány a sógoromékhoz Rákospalotára.”
- „Nem fog fázni a rohadék, mert a súrlódásos hőmérséklet az leégeti a ruháját, aztán meg a bőrét. Na, majd Rákospalotán keresek egy üres telket, odab*szom a mocskos állathoz a lapátot, aztán addig rugdosom, amíg nem ás egy szép nagy gödröt.”
- „Belerugdalom, és élve eltemetem a rohadt állatját, hogy amikor megdöglik, akkor adjon hálát az Istennek, hogy nem kell többet szenvednie. Aztán irány a sógoromékhoz töltött káposztázni!”
- „Kapjuk el a g*ci állatot! A karácsonyra meg a szeretet ünnepére fel kérem tőletek és benneteket, hogy még ma állítsuk meg ezt a mocskos rohadt férget!”
A humoristát annyira megrázta a kiscica szomorúra fordult sorsra, hogy még 100 ezer forintos vérdíjat is kitűzött a „szemétládára”.
A karácsony a szeretet és a csodák hónapja. Ez bár egy közhely, de mi hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. A valóságos törődés és szeretet helyett mindig csak a karácsonyi rutinok és az ajándékok, és a vásárlósdiban meg az ajándékozósdiban nem vesszük eléggé észre a csodákat. Pedig a váratlan helyeken bukkannak fel azok a csodák, amiket az előbb írtam.
Velem ma délelőtt volt egy csoda. Alig volt 20 centis és talán 30 deka se volt az egész. A két tenyerem között jól elfért. Büdös volt és fázott és reszketett. Talán észre se veszem a kicsike kihűlt testét a Király utca sarkán, ott a templomnál egy kocsi alatt, ha egy angyal nem bontja ki a cipőfűzőmet, és nem hajolok le bekötni. Megláttam a nagy szemeit, ahogy segélykérően néznek, de már annyira el lett a hidegtől gémberedve az egész kis állatka, hogy a nyakát se bírta megmozgatni.
A kezembe fogtam, kicsikét dörzsölgettem, hogy fölmelegedjen a teste a hidegtől, aztán vittem haza. Azóta itthon azon telefonálgatok, hogy átszervezzem a családi programot, és ivótálat meg meg kölyökmacska ennivalót szerezzek a macska barátomnak. Lefürdettem a cicát és hajszárítóval megszárítottam a bőrét és most olyan aranyosan dorongol az ölemben. A nevén gondolkodok. Egy angyal vezette az utamba, lehet, hogy Angyalnak kéne elneveznem. És megmentette a karácsonyt, mert ő figyelmeztetett az ünnepnek az igazi mibenlétére, hogy mit jelent igazán a karácsony. Lehet, hogy Karácsonynak kéne hívnom. Meg volt régen a nyulam, a Puzsi, akár róla is elnevezhetném, és ő is lehetne a Puzsi. Puzsi macska. Ez egy nehéz kérdés ez a névválasztás.
Mindig is ilyen jó ember voltam világ életemben. Hát persze, hogy mindenki kihasznál meg belémrúg, ahol ér, belémmar. Ez a legrosszabb tulajdonságom, a jó szívem. Meg hogy mindent megbocsájtok. A másik ember meg visszaél azzal, hogy én ilyen jószívű vagyok. Már csak ezen kéne változtatnom, hogy ilyen jó vagyok, mert nagyon gonoszok az emberek.
Mert mondjuk milyen ember képes kirakni decemberben, a szentestének a reggelén egy ilyen édes és kedves kis cicamicát? Hogy létezik ilyen szívtelenség, ilyen sok kegyetlenség egyetlen embernek a szívében? Ember az ilyen vagy egy állat? Az, egy mocskos állat, szív nélkül! A szeretetnek az ünnepén hogy a picsába tud egy ember halálra ítélni egy ilyen ártatlan kismacskakölyköt? A kurva anyját az ilyen állatnak, hogy dögölne meg!
Törvények kellenének azok a rosszlelkűek ellen, akik bántják az állatot vagy az állatokat. Azért kellenének a törvények, hogy meggondolják a fejükben megforgassák amikor ilyenre vetemednek, hogy érdemes-e. Hogy a gecibe fordulhat elő Budapesten a XXI. században ez a mocskosság? Európához tartozunk vagy mi a fasz van már? És ki tudja, hogy mennyi elhagyott macska fagy halálra ezen a szenteste is, nem is beszélve a kutyáról, mert ő is kedvenc.
Legszívesebben pofán basznám a mocskos állatot. Egy vaslapáttal, hogy fájjon. És ha csak az orra törik el, akkor egyenként törném ki a fogait, aztán törném el azt a karját, amivel kirakta a kocsijából a kiscicát, és aztán eltörném a másik karját is. Aztán a lábára vasláncot, és úgy rá az autó vonatóhorgára, aztán irány a sógoromékhoz Rákospalotára. Nem fog fázni a rohadék, mert a súrlódásos hőmérséklet az leégeti a ruháját, aztán meg a bőrét. Na, majd Rákospalotán keresek egy üres telket, odabaszom a mocskos állathoz a lapátot, aztán addig rugdosom, amíg nem ás egy szép nagy gödröt. Belerugdalom, és élve eltemetem a rohadt állatját, hogy amikor megdöglik, akkor adjon hálát az Istennek, hogy nem kell többet szenvednie. Aztán irány a sógoromékhoz töltött káposztázni!
Ez lenne az igazságos. De amíg mi csak pofázunk, ő nem csak pofázik. Már a következő kismacska kidobásán jár az agya. Kapjuk el a geci állatot! A karácsonyra meg a szeretet ünnepére fel kérem tőletek és benneteket, hogy még ma állítsuk meg ezt a mocskos rohadt férget! Ha bárki bármit látott vagy lát a Király utca és a Nagymező utca sarkán az elmúlt 24 órában vagy azóta, az írjon nekem, és ha a tipped elvezet a szemétládához, akkor 100 ezer forintos vérdíjat kapsz tőlem. Ez lesz neked az én ajándékom az ünnepre. Áldott és boldog karácsonyt!
