A homeopaták (a homeopátia képzett szakemberei) a szervezet áthangolásával, harmonizálásával próbálják leküzdeni a betegségeket. A homeopátiás szer feladata az öngyógyító folyamatok beindítása, segítése.

A homeopátia vagy hasonszenvi gyógymód alternatív gyógymód, amelyet elsőként Samuel Hahnemann írt le. Hahnemann az akkoriban a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kininnel kísérletezve azt figyelte meg, hogy egészséges embereken a szer ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a betegség maga. Következtetése az volt: similia similibus curantur, azaz „hasonló hasonlót gyógyít”, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt. Később úgy tapasztalta, hogy szereinek hatékonysága nőtt, miután lovaskocsin szállította őket; ezért bevezetett egy potenciálásnak nevezett eljárást is, ami lényegében mechanikai rezgetést, rázást-ütögetést jelent. Magyarországon az 1820-as évekre vált ismertté a homeopátia. 1819-ben császári rendelettel tiltották be a homeopátiát a Habsburg Birodalom területén. 1837-ben a tiltó rendeletet visszavonták. Az 1820-30-as években a nagyvárosokban több magánalapítású homeopátiás egészségügyi intézmény nyílt (az első közülük, a nagyváradi homeopátiás lelkibeteg-gondozó). 1833-ban Kőszegen, majd 1838-ban Gyöngyösön is homeopátiás kórház nyílt. Ez utóbbi 1872-re százhúsz fekvőbeteget tudott ellátni. Ötvenhárom éven keresztül homeopátiás gyógyítás folyt az intézményben. 1866-ban megnyílt az első hasonszenvi kórház Pesten: a Bethesda. 1871-ben megalakult a pesti egyetem orvosi karán az első, majd 1873-ban a második homeopátiás tanszék. 1948-tól, illetve 1950-től a homeopátiát (más alternatív gyógymódokkal együtt) „kapitalista”, nem kívánatos gyógymóddá nyilvánították. A patikák államosításakor a homeopátiás szereket is be kellett szolgáltatni, így e módszer gyakorlása lehetetlenné vált.

A homeopátiás készítmények gyakran oly mértékig vannak hígítva, hogy az eredeti oldatból szinte egyetlen molekula sem kerül a végtermékbe. Ezzel szemben az utóbbi években több kutatási adat jelent meg a homeopatikus hígítású ágensek kimutatható biológiai, biokémiai hatásáról. Ezeket publikációkat azonban többen támadják, hogy hiányzik a megfelelő kontrollcsoport, vagy túl kevés alanyon végzik el a kísérleteket. A hatásosságot alátámasztó, meggyőző tudományos bizonyítékok hiánya miatt a homeopátiát áltudománynak vagy „legjobb esetben placeboterápiának, legrosszabb esetben sarlatánságnak” tartják a homeopátia kritikusai. Függetlenül a homeopatikus szerek hatásosságától mégis javulhatnak a pszichológiailag vagy viselkedéssel befolyásolható tünetek, mint a krónikus fájdalom, kimerültség, szorongás vagy depresszió.

A homeopátiás szereket növényi, állati vagy ásványi anyagokból, fémekből vagy szintetikus anyagokból, ritkán pedig speciálisan kezelt kórokozókból készítik. A kiinduló anyagok (őstinktúrák) növényi nedvek, állati mérgek vagy váladékok, ásványi oldatok vagy porok. Ezek hígított és potenciált oldatát általában apró cukorgolyókra (globulusokra) cseppentik. Vannak tabletták, kenőcsök, kúpok, injekciók és oldatok is.

A homeopátiás szerek legsajátosabb jellegzetessége a hígítás. A gyógyszer készítése során az őstinktúrát több alkalommal valamilyen dipólusos molekulájú anyaggal (vízzel vagy alkohollal, tejcukorral) hígítják, és erőteljes mechanikai behatásnak vetik alá. Ez az eljárás a potenciálás.

Egyetlenegy fajta növényből, állatból vagy ásványból készülnek a monokészítmények. Elnevezésük a kiinduló anyag latin neve, mellette egy betű és egy szám, amely a potencia fajtáját és nagyságát jelzi. Például Solidago C6 = az aranyvesszőből készült őstinktúrát hatszor hígították fel a százszorosára és mind a hatszor erőteljes rázásoknak vetették alá. Előnyeik: a szervezet kedvezőbben reagál egyféle ingerre, s ha az a panaszoknak megfelelően van kiválasztva, akár egy-két adagtól is jelentős javulás állhat be. Hátrányaik: pontos kiválasztásuk időigényes, hogy hatékony szert találjunk neki. Pontatlan adagolás esetén tartós rosszabbodás is előfordulhat.

A komplex készítmények többfajta komponensből állhatnak. Elnevezésük gyári fantázianév, mellette nincsen betű és szám. Előnyeik: nem igényel sok időt a kiválasztása. Hátrányaik: pontatlanok, előfordul, hogy nem hat kielégítően.

Általában alkalmanként 1-5 golyót kell elszopogatni.

A homeopátiát sok szinten lehet használni. Ha például egy bizonyos tünethez, vagy tünetcsoporthoz keressük megfelelő „szert”, akkor egy tüneti szert kapunk. A homeopátiás gyógyítás ezen formáját tüneti, vagy klinikai homeopátiának nevezzük. Ezzel a módszerrel akut betegségeket (nátha, torokgyulladás, gyomorrontás, kisebb sérülés, csípés, stb.) gyógyíthatunk a leghatékonyabban. Ezzel a módszerrel főként a fizikai betegségek szintjén próbálunk egyfajta javulást elérni, vagyis nem a teljességet, hanem a rész-séget vesszük figyelembe.

A krónikus betegségek gyógyítására a klasszikus homeopátia, vagyis az alkati szeres gyógyítás nyújthat segítséget (pl. makacs allergia, migrén, keringési, vérnyomás, vércukor problémák, visszatérő emésztési, anyagcserezavarok, pajzsmirigy rendellenességek, légzéssel kapcsolatos, valamint izületi bajok, stb. esetén). Ezekben az esetekben a panaszok folyamatosan, vagy visszatérő módon vannak jelen, és a beteg állapotában vagy stagnálást, vagy hanyatlást tapasztalunk. Ennek a megállapításához képzett homeopatára van szüksége a betegnek.

A homeopátia alaptételei
– A gyógyítás a beteg egészségessé tételét jelenti, és nem tudományos elméletek, teóriák gyártását.
– Az orvost a betegségek megszüntetésében a tünetek és azok változásai vezetik és irányítják. A homeopata orvos a tünetek összességét vizsgálja.
– A betegség eleinte tisztán a szellemi életerő elhangolódásán alapszik, ez a szakasz teljesen immateriális természetű.
– Ha egy homeopátiás szert egészséges embernek beadunk, akkor ő különféle, a szerre jellemző tüneteket produkál. Ez a jelenség a szervizsgálat alapja.
– Hasonló a hasonlót gyógyítja: a betegség olyan szer(ek)től fog meggyógyulni, amely egészséges embereknél e betegség tüneteihez hasonló tüneteket produkált.
– Hígítás során az anyagoknak egészen új, addig ismeretlen gyógyító tulajdonságai lesznek.
– A gyógyulás azáltal következik be, hogy a homeopátiás szer egy műbetegséget produkál a szervezetben: magas hígítása miatt csak a betegség információját szolgáltatja, s erre a szervezet válasza a gyógyulási reakció.
– A betegségeket nem lokálisan kell kezelni, hanem (például a bőrtüneteket is) belsőleg adott homeopátiás szerekkel.
– A hivatalos orvoslás gyógyszerei sokszor károsak, és a betegnek több kárt okoznak, mint hasznot.

A homeopátia előnyei és hátrányai

Előnyei
Kevesebb mellékhatás: Mivel a homeopátiás szerek többsége csak tiszta vizet, alkoholt vagy tejcukrot tartalmaz, fogyasztásuknak csak elvétve van mellékhatása.
Azonnal adható: A homeopátiás szerek alkalmazásához nincs szükség diagnózisra. Így már a betegség okainak felderítése előtt is javasolhatók a betegnek.
Olcsó: A homeopátiás szerek előállítása a klinikai tesztek kihagyása miatt minimális költséggel jár.

Hátrányai
Hatásossága független, megismételhető klinikai vizsgálatokkal nincs alátámasztva.
Nem fejlődik: A homeopátia túlnyomórészt a Hahnemann által kétszáz éve lefektetett elméleten alapszik. A homeopátia gyakorlata pedig nagyrészt a régi népi természetgyógyászat anyagait használja tovább, így például alapanyagai között megtalálható a fehér arzén, a parlagfű, a méhfullánk, a gyógy- és gyomnövények.
A beteget veszélynek teheti ki: Veszélyt az jelenthet, ha a homeopata lebeszéli páciensét a konvencionális medicina alkalmazásáról.
Határai ott vannak, ahol a szervezet öngyógyító mechanizmusai kimerülnek: vagyis a homeopátia csak akkor ér el „sikereket”, amikor a szervezet képes meggyógyítani önmagát, minden más betegség és sérülés esetén tehetetlen.
Forrás: Debmédia

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!