Le­hi­dal, cin­kel, fec­cöl, adom – va­lami nem stim­mel a gye­re­kek szó­kin­csé­vel. Az idő­sebb nem­ze­dék­nek szó­tár kell, hogy meg­értse a vir­tu­á­lis vi­lág­ban fel­ne­vel­kedő fi­a­ta­lo­kat, akik sok­féle ér­zel­met fe­jez­nek ki egy­azon szó­val.

„Láttad a filmet? Király, mi?” – mondja a tini, és már a nagymama sem gondol arra, hogy itt egy királyról szóló filmről beszélgetnek. A „király” szó a fiatalok nyelvezetében sok mindent jelenthet: jó, érdekes, izgalmas, szép, szórakoztató, kedves, és még sorolhatnánk.

A magyartanárok szerint közben egyre több szó jelentését kell megmagyarázni az irodalomórán.

Számos kifejezés, ami korábban közkeletű volt, mára kikopott a hétköznapi nyelvből.

Az egyszavas, rövidítésekkel, hangulatjelekkel, képecskékkel kommunikáló nemzedék gondban van, ha az érzelmeit árnyaltabban kell kifejeznie. Az udvarlás kimerül abban, hogy „frankó vagy”, esetleg „csípem a burád”. A szókincs csökkenése azért gond, mert az üzenet nem ér célba: az, aki mondja, nem biztos, hogy arra gondol, mint aki hallja, vagyis egyre kevésbé értjük egymást.

Főleg generációk között lehetnek problémák.

A fiatalok nagyon kevés szóval, jellel, gyorsan hozzák egymás tudomására, amit akarnak – vélekedik Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke. – A nyelvünk gyorsabban változik, mint a korábbi évtizedekben, Jókait vagy Az ember tragédiáját már nehezen értelmezik.

Forrás: Ripost