„Csak előre!” – vallja Gál Zoltán, aki fél éve egy brutális baleset miatt elvesztette mint a két kézfejét, mégsem adta fel az álmait. Mint mondta: az élet lelassította, megtorpant, de újratervezte magát és felállt.

Mintha nem történt volna semmi, úgy éli az életét a kézfejét elvesztő Gál Zoltán. Elképesztő magabiztosság és jókedv jellemző a korábban séfként dolgozó fiatalra, akit elgázolt egy villamos a budapesti Boráros téren. Bár a tragédia megnehezíti az életét, ő nem szeretné feladni álmai munkáját, a főzést. Ehhez viszont szüksége van segítségre – most műkézre gyűjt.

A korábban szakácsként dolgozó 26 éves fiatal mindent megtesz azért, hogy megszerezze a protézist, hogy ismét tizenkét órában talpon lehessen egy étteremben, és megfőzhesse vendégeinek a legfinomabb ételeket.

Bár fél év telt el azóta, a baleset minden pillanatára emlékszik.

– Aznap nem volt semmi sem rendben, éreztem, hogy valami baj van velem. A legegyszerűbb munkafolyamat sem úgy sikerült, ahogy mindig. Mindig hajnali 1 óra környékén szoktam elhagyni a munkahelyemet, az éttermet, de most valamiért este 11 volt, amikor elindultam haza.

Éppen a Boráros térnél akartam átkelni a villamos síneken, amikor megbotlottam és beestem. Amikor négykézlábra támaszkodtam és oldalra néztem, láttam magam mellett a villamost.

Görgetett maga előtt és beszorultam alá. Amikor magamhoz tértem, éreztem, hogy nagy a baj. Sikerült kikúsznom alóla, de láttam, hogy ömlik belőlem a vér, és a kezem szétroncsolódott – emlékezett vissza a tragédiára Zoli.

A fiatal séf szeretné felvenni a villamosvezetővel a kapcsolatot, mert úgy értesült róla, hogy őt is nagyon megrázta az eset és információi szerint sokáig nem is volt munkája.

– Azért szeretném látni őt, hogy megbeszéljük azt, ami történt velünk. Én egyáltalán nem haragszom rá, hiszen nem tudta volna elkerülni a balesetet

– mosolygott Zoli.

A séf most műkezekre gyűjt. Nincs egyszerű dolga, mert egy profi protézis akár 15 millió forintba is kerülhet. Ám addig sem hanyagolja a főzést, amíg eléri a célját, hiszen amikor csak tud, otthon is a tűzhely mögé áll és alkot – kézfejek nélkül. – Imádok főzni, ezért elképzelhetetlen, hogy ne használjam otthon a konyhát. A könnyű dolgokat megcsinálom, levest főzök és csirkét is aprítok – már ez boldoggá tesz!

Zoli elmondta, hogy számára is elképesztő, de mostanában megőrülnek érte a nők: rengetegen szeretnének vele ismerkedni a balesete óta. Mint mondja, azóta nagyon sok jókívánságot kapott, amiért nagyon hálás. Reméli, ha mással is hasonló történik, erőt merít a példájából, és képes lesz büszkén sétálni az utcán. Éppen úgy, ahogyan ő is teszi.

Forrás: Ripost