Főoldal > Hírek > Életmód > Életmód hírek > Most jöttem rá, hogy nem kellett volna meggyűlölnöm a feleségem. Vele is ment volna
Most jöttem rá, hogy nem kellett volna meggyűlölnöm a feleségem. Vele is ment volna
fotó: iStock

Most jöttem rá, hogy nem kellett volna meggyűlölnöm a feleségem. Vele is ment volna

Hirdetés

Késő, már nem tehetek semmit.

Sokáig eredményesen sportoltam. Siheder koromtól kezdve olyan körökben mozogtam, amelyekből mindig ragadt rám valami. Mondhatnám: az élet volt a tanítómesterem. Egyet azonban, talán a legfontosabbat csak megkésve tanultam meg.

Sportsikereimre tekintettel 23 évesen jutottam hozzá életem első büféjéhez. Estin elvégeztem a vendéglátóipari iskolát. A következő lehetőségem egy bár volt (valamint az, hogy felsőfokú szakmai képesítést is szereztem).

Akkor már Angelikával jártam. Szépek voltunk, fiatalok és bohók. Két év után összeházasodtunk. Szépen kerestünk, volt pénzünk, jól éltünk. Jöttek a gyerekek. Amikor nagyobbak lettek, egy szállodai étterem üzemeltetését vettem meg. Angi is besegített. Naponta 14 órát dolgoztunk, ott éltük az életünket, haza szinte csak aludni jártunk.

Egyre többet veszekedtünk, hol másutt? – az étteremben. Amikor a lengőajtónál találkoztunk – Angi az ételt hozta, én a csetrest vittem – egymásra sziszegtünk: le vagy…

Sok verítékkel ugyan nagyon sok pénzt kerestünk, de hét év múltán házasságunk romokban hevert. Vágytam valakire, akinek a karjában jól érzem magam. Pincérlányok és mások jöttek sorban. Tele volt velük a naptáram!

Lakott a városban egy vendéglátós elvált asszony, Erika, ő valahogy más volt. Eleinte csak beszélgettünk, randizgattunk. A szimpátia oda vezetett, hogy hamarosan a boldogságot is nála kerestem. Addigra úgy megromlott a házasságunk, hogy beadtuk a válópert. A feleségem jobbra, én balra. Váltunk, osztozkodtunk. Volt miből.

A pénzt be kellett fektetni, vettem két kocsmát. Egyedül próbáltam vinni, de nem bírtam. Olyan segítségre volt szükségem, aki az érdekeimet képviseli, nem lopja ki a szememet. Kértem Erikát, legalizáljuk a kapcsolatunkat, legyen a feleségem és az üzlettársam, segítsen be a munkába. Igent mondott. Vele is sokat dolgoztam, de nem akartam, hogy ugyanott kössünk ki, mint Angival.

Erika okos asszony volt. Ragaszkodott hozzá, hogy alkalmazottakat vegyünk fel. Osszuk meg a munkát. Előbb heti két-három alkalomra, később állandóra alkalmaztunk két-két lányt a sörbárokba.

Ma már mindkét üzlet nagyon jól megy, és mi sem dolgozzuk magunkat halálra, virradattól késő éjszakáig. Erikával szépen, boldogságban élünk.

Egy baj van csak, hogy közben elszaladt egy pár évtized. Ha akkor Angival is így gondolkoztunk volna, nem kellett volna felborítani családunkat és a gyermekeim az apjukkal nőhettek volna fel. Az a baj, hogy az ész csak idővel jön meg, de akkor már nem lehet mindent visszacsinálni!

Forrás: blikkruzs.blikk.hu

 

Szólj hozzá, mondd el véleményed és ne felejtsd el megosztani!

hozzászólások

Megosztás: