Gáspár Lacit hétről hétre láthatjuk a Sztárban Sztár című műsorban, ahol már nem egyszer volt kénytelen magas sarkút húznia és nőként riszálnia.

Aki pedig már látott egyetlen műsort is az biztosan egyetért azzal, hogy elképesztően vicces nézni és jól lehet szórakozni rajta. Mindemellett pedig Laci nagyszerűen másolja le a sztárokat, mind hangban, mind pedig koreográfiában és kinézetben is. Már amennyire persze lehet férfiként egy nő előadót.

A Blikk készített interjút az énekessel, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy valójában végülis szereti-e a magas sarkúakat vagy sem.

„Hogy érzi magát magas sarkúban és harisnyában?

Gáspár Laci: Valóban többször voltam mostanában nő, mint férfi. Ez a műsor nagyon jó buli, egyszerűen imádok benne szerepelni. Igaz, amikor egy adásban kettőből kétszer kell női szerepet játszanom, akkor besokallok kicsit. Ennek ellenére élvezem ezt az egészet, ráadásul nagyon sokat tanít ez a műsor.

Ezt hogy érti?

Laci: Énekesként hatalmas alázat szükséges ahhoz, hogy az ember félretegye magát, a saját hangját, a saját mozdulatait, és egy másik énekes bőrébe bújjon. Ráadásul úgy, hogy az méltó legyen az előadóhoz, ne kifigurázza azt. Nekem az a fontos, hogy amikor az emberek látnak Cher, Whitney vagy akár Máté Péter bőrébe bújva, akkor azt érezzék, tisztelegtem az előadók előtt. Szeretném, ha az adott énekes rajongói is azt éreznék, hogy na, ezt most jól megcsináltam!

Ezekben a szerepekben nehéz félretenni az egóját?

Laci: Tény, hogy szeretem magamat, tudom, mit akarok, de a színpadon mindig az volt számomra a fontos, hogy a közönségnek adjak, hogy ők jól érezzék magukat. Most is annak ellenére, hogy jó értelemben hétről hétre valóban bohócot csinálok magamból, nagyon komolyan veszem ezt a játékot, nagyon készülök, gyakorlok. Szerintem ezt csak így lehet.

Mi segített átvészelni a nehezebb időszakokat az életében?

Laci: Isten. Számomra nagyon fontos a hit, és az, hogy tudom, Isten mindig velem van. Volt olyan időszak az életemben, amikor a rezsimet alig tudtam kifizetni, és én is emberből vagyok, hibázom. De a nagyobb baj az lett volna, ha nem tanulok belőlük. Én minden hülyeségemért hatalmas árat fizettem, de Isten végig velem volt, és megóvott attól, hogy komoly baj legyen. A mai napig minden fellépésem előtt megköszönöm neki, hogy ott lehetek a színpadon, és ilyen az életem. A Megasztárban is így volt, most, a Sztárban sztárnál is így van. Nekem ő nem a kapaszkodóm vagy a segítségem, hanem az életem. A másik nagyon fontos dolog, hogy bármit teszek, mindig tükörbe tudjak nézni, és meg tudjak álljak a gyerekeim előtt.

Ők nézik apát a tévében?

Laci: Persze! Lacika és Mirike is nagyon szurkol. Lacikát annyira elkapta ez az egész, hogy folyamatosan táncol, énekel. A Men in Black táncot lassan kívülről fújja, de Jacko is nagyon bejött neki. Nem is beszélve arról, hogy a Sötét zsaruk filmet hányszor meg kellett azóta nézni.

Zenész lesz?

Laci: Simán el tudom képzelni. Nem azért mondom, mert az én fiam, de nagyon tehetséges. Még csak négy és fél éves, de máris nagyon jó ritmusérzéke van, tökéletesen visszaénekel bármit. A gitár eddig is érdekelte, most már a dobok is. A hangja is nagyon jó, szóval benne van a pakliban, hogy ő is a színpadra vágyik majd.

Örülne, ha követné az ön pályáját?

Laci: Igen, de nem úgy, ahogy én. Nagyon fontosnak tartom, hogy tanuljon, legyen egy szakmája. Nekem csak egy szakmunkásképzőm van, szeretném, ha a gyerekeim ennél többre vinnék. Mindent meg is adok nekik azért, hogy tanulhassanak, és persze hogy azt csinálhassák, amit szeretnek. De mindennél fontosabbnak tartom a tanulást.”

Forrás: delina