Ezt mondja Dmitri Trenin, a Carnegie Alapítvány moszkvai elemzőközpontjának szakértője.

Az elemző a szíriai válság rendezésének esélyeit latolgatja, miközben az érintett államok mostani és lehetséges szerepét, erőviszonyukat és újraindult pozícióharcukat magyarázza.

Szerinte Moszkva a szíriai beavatkozás szeptember végi kezdete óta arra várt, ami Aleppónál történt pár hete. Arra a katonai áttörésre, amelyre a szíriai kormányhadsereg egészen addig képtelennek bizonyult. Moszkvának elég sok bosszúságot okozott, hogy a rezsim hónapokon át nem tudta kihasználni az előnyt, amihez az orosz légicsapások révén jutott.

Aleppó bevétele az első jelentős eredménye annak az offenzívának, amelyet a szíriai hadsereg és a vele szövetséges síita milíciák még ősszel indítottak.

A döntő kérdés most az – fejtegeti Trenin -, hogy a felkelők, akik fontos bástyájukat veszítették el Aleppóval, kérnek-e, és ha igen, kapnak-e szárazföldi támogatást Törökországtól és Szaúd-Arábiától. Ha igen, akkor a szíriai polgárháború újból gellert kap: a hatalomért és a befolyásért folytatott, 25 év után újraindult nemzetközi küzdelem legfontosabb terepévé válik – ennek összes következményével.

De ez nem jelenti azt, hogy Szíriában a nagyhatalmak diktálnak. Trenin szerint a térség meghatározó szereplőin, Szaúd-Arábián, Iránon és Törökországon múlik, hogy mikor és milyen áron lesz béke Szíriában. Az jól látszik, hogy egyelőre nem hajlandóak a kompromisszumra. Az újabb genfi tárgyalások nem a szíriai ellenzék konokságán, hanem Rijád, Teherán, Ankara és Damaszkusz makacsságán feneklettek meg január végén – mondja Trenin.

A következő évtizedekről döntő kérdés az, hogy a Nyugat kilép-e egyetlen adekvát szerepéből, a békéltetésből, és beleártja-e magát bárki oldalán az aktuális konfliktusba a Közel-Keleten. Ha igen, ugyanaz vár Szíriára, amit Spanyolország a múlt század 30-as éveiben elszenvedett – írja Dmitri Trenin, az amerikai Carnegie Alapítvány politikai elemzője.

Forrás: euronews