A szociálpszichológusok a vonzalmat többfaktoros vonásként képzelik el, amely tartalmazza a vonzerő dinamikus és statikus összetevőit is.

Dinamikus elemek alatt az egyén kommunikációs készségét, személyiségét, humorérzékét, másokra való nyitottságát, segítőkészségét érthetjük. Végső soron pedig az arra való képességét, hogy az egyén egy másik emberrel kölcsönös én-közléseken alapuló kapcsolatban vegyen részt.

A kutatók kezdetben azt gondolták, hogy a vonzalom alakulásában a fizikai kiterjedéssel mérhető vonások tanulmányozhatók igazán (arcvonások, (esti jellemzők, stb.), a fenti dinamikus változók pedig csak nehezen mérhetők.

Az arcvonások mérése egy fényképen statikus jellemzője, míg a mosoly tipikusan dinamikus jellemzője a szépségnek, de amikor az utóbbit mérjük, nem igazán tudjuk elkülöníteni a statikusaktól. Például ilyen nehézségekkel találkoznak a kutatók, a beszéd fizikai vonzerejét mérik, hiszen a dinamikusan változó hangszínt nehéz kontrollálni a vizsgálatokban.

A fizikai kiterjedéssel nem rendelkező vonások közül – amelyek fontosak a másik vonzerejének megítélésében — a közeli kapcsolatokra épülő csoportokban a személyes jó hírnév az egyik legfontosabb.

Számos társadalomban az egyént reputációja segíti az erőforrások elérésében, a kölcsönösségre hajló partnerek megtalálásában, és még olyan – a párkapcsolatokban kitüntetett jelentőségű összetevőkkel is kapcsolatba hozható, mint az egyén egészségi állapota, illetve promiszkuitásának mértéke, így a reputáció hatással van az egyén vonzerejének megítélésére is.

Egy bolíviai vizsgálatban azt találták, hogy az Amazonas mentén élő cimán népcsoport nőtagjairól szóló pozitív illetve negatív információk, összefüggnek azzal, hogy mennyire találnak vonzónak valakit.

A vonzerő megítélésében különösen fontosnak tartott vonások az anyaság, a megbízhatóság, a háziasság (a háztartási teendők ellátására való hajlam), a társas intelligencia, az egészségesség volt, amelyek alapján kirajzolódott a csoporttagok reputációja és a magasabbra értékeltek nagyobb vonzereje. ‘

Azt is tudjuk, hogy a statikus vonzerő növelhető a hátrányos vonások háttérbe szorításával, illetve az előnyös vonások kihangsúlyozásával. A nyugati világ szépségipara, a kozmetikai szerek használata, a smink, a ruhadivat, a különböző hajviseletek éppen ezt a célt szolgálják. Az öltözködés, a parfüm, a testdíszítés (tetoválás), az ékszerek, stb. minden ismert emberi kultúrában elterjedtek valamilyen formában.

Ezeknek a díszeknek a funkciója – kevés kivételtől eltekintve – viselője fizikai vonzerejének fokozása. Azonban az említett mesterséges ornamentikák nem csak a potenciális partner figyelmét keltik fel, hanem egyúttal az önmegjelenítést, az önkifejezését is lehetővé teszik.

A nők és férfiak egymás megítélésében különleges figyelmet tulajdonítanak bizonyos fizikai tulajdonságoknak és jellegeknek még akkor is, ha éppen nem szeretnének partnert keresni. Más szavakkal: egy a partnerével teljesen elégedett ember is el tudja dönteni, ha találkozik valakivel, hogy az illető vonzó külsejű-e vagy sem.

A szépség megítélése tehát a párválasztási preferenciákkal függ össze, és főként a másodlagos nemi jellegekre irányul, de a párválasztási helyzettől függetlenül is működik. Leegyszerűsítve, a férfiak a nőknek azokra a jelzéseire érzékenyek, amelyek a szaporodás lehetőségének maximumát hirdetik ilyen a fiatalság, amely a termékenység és egészség reklámja.

Forrás: delina