A Csendes-óceán déli részén elterülő Melanézia az ellentétek hazája: a világ minden tájáról érkező bevándorlók magukkal hozták kultúrájukat a szigetekre, ami keveredett az őslakosokéval, így minden szigetcsoport sajátos jellemvonásokkal bír.

Azonban ősi szokások is megtalálhatók a félreeső szigeteken vagy a sűrű dzsungel mélyén – olyan tradíciók, melyeket évszázadok óta ápolnak.

Guam: Guam a Marianna-szigetcsoport legdélebbi és egyben legnagyobb szigete búvárok és merülök paradicsoma. A sziget egy korallplató közepén áll, mely gazdag, színpompás élővilága miatt már önmagában megér egy merülést. Aki azonban valami különlegesre vágyik, azt a Guam körüli vizekben találja meg. A sziget hosszú évekig az amerikai tengerészet támaszpontja volt, így a második világháború idején is. Erről a múltról mesélnek az elsüllyedt hadihajók, melyek a roncsbúvárok körében a számos tenger alatti barlang mellett nagy lelkesedést váltanak ki.

Kiribati: Az idegenforgalom számára még szinte felfedezetlen a mikronéziai szigetország, Kiribati korallgyűrűi, melyek összesen 5 millió négyzetkilométer területen terülnek el az Egyenlítő két oldalán a Csendes-óceánban. A hosszú, pálmafák áltól szegélyezett álomstrandok legkésőbb az esti órákban szinte teljesen üresek, és nappal is zavartalanul úszhatunk a kristálytiszta vízben.

Megéri ellátogatni Polinéziába is

Polinézia tökéletesen lefedi a déltenger fogalmát. A Csendes-óceán déli részén található kicsi szigetparadicsom minden nyugalmat kereső európai nyaralót fellelkesít pálmákkal övezett fehér homokos strandjaival, az éjszakai égbolt ragyogó csillagaival, türkizkék, magányos lagúnáival, ősi kultúrájával és kábító, színpompás víz alatti világával.

Fidzsi-szigetek: Trópusi esőerdő orchideákkal, páfrányokkal és bambusszal, ez jellemzi a Fidzsi-szigetek esőben bővelkedő délkeleti oldalát, míg északnyugati részén száraz szavannái vegetációt találunk. A tengerparton mangroveerdők burjánzónak. A vulkáni eredetű szigetek dús növényzete megőrizte eredetiségét o lakóihoz hasonlóan.

Társaság-szigetek: Álomba illő déltenger – ezt találja a látogató Francia Polinézia területén, a Társaság-szigeteken. Tahiti, Moorea, Borabora, Huahiné, Tahaa – a zöld gyöngyszemek a Csendes-óceán közepén évszázadok óta csillapítják az európaiak paradicsom utáni vágyát. S akit a repülőtéren jázminillatú tiara-virágfüzérrel fogadnak, soha nem felejti ezt az élményt.

Cook-szigetek: „Kisebb részei egyáltalán nem tartoznak a Földhöz, hanem leváltak róla”- állítólag ezt mondta Thomas Cook 1777-ben, amikor a róla elnevezett Cook-szigeteket megpillantotta. S ma is ilyen vidám, laza atmoszféra jellemzi a szigeteket, ahol a tipikus polinéz flair o leginkább érezhető. A Cook-szigetek, és mindenekelőtt Rarotonga fősziget olyan, mint Polinézia kicsiben.

Tuamotu-szigetek: A Társaság-, a Marquises-, a Gambier- és a Déli-szigetekkel együtt a Tuamotu-szigetcsoport alkotja Francia Polinézia csillogó gyöngysorát a Csendes-óceánban. A vulkáni szigetekkel ellentétben o Tuamotu lapos korallgyűrű, mely ritkán magasodik 50 m fölé. Pompás búvár- és fürdőparadicsom veszi körül a szigetcsoportot, melynek vegetációja inkább mondható kopárnak.

Szamoa: A déltengerről alkotott klisének Szamoa is teljes mértékben megfelel: fehér strandok, romantikus vízesések és szép egzotikus nők. Majdnem a legszebb nők Szamoán a fa afafinék, akik férfinak születtek, de gyermekkoruktól kezdve lányként nevelik őket, hogy így ellensúlyozzák a családokban a lányhiányt. Ez a szociális szerepváltás többnyire egy életre szól.

Forrás:delina.hu;