Teljesült egy haldokló amerikai kisfiú álma: találkozhatott a Mikulással, hogy aztán karjai között szenderedjen a másvilágra. Halála pillanata előtt a télapót megtestesítő idős férfi első számú karácsonyi manójának nevezte ki őt, hogy ezen a néven kopogtasson a mennyországba.

A 60 éves Eric Schmitt-Matzen a minap sürgős telefonhívást kapott: egy Tennessee állambeli kórház nővére kérte, hogy mindenképp látogasson meg egy haldokló ötéves kisfiút, akinek már nincs sok hátra. Annyira sietnie kellett, hogy teljesen beöltözni sem volt elegendő ideje, miután hazaért a munkából. A súlyos beteg kissrác annyira rossz állapotban volt, hogy amikorra a Mikulás odaért hozzá, csak segítséggel tudta kibontani az ajándékát, amelyet előtte az édesanyja csúsztatott a télapót megtestesítő férfi kezébe.

Schmitt úr leült az ágyára és ezt mondta ekkor: „Jól hallom, idén kihagyod a karácsonyt? Nem lehet kihagyni a karácsonyt! Hogy miért? Mert az első számú manóm vagy!” – mesélte a történetet az idős férfi, aki az események hatására annyira megrendült, hogy saját bevallása szerint többé nem lesz képes eljátszani a Mikulást.

„Azt mondják, meg fogok halni. Hogyan tudom megmondani, mikor értem oda, ahová megyek?” – kérdezte tőle ekkor a kisfiú. „Megtennél nekem egy nagy szívességet? Amikor odaérsz, mondd meg nekik, te vagy a Mikulás első számú manója, és tudom, hogy beengednek majd” – elevenítette fel első és egyben utolsó, de annál szívszorítóbb párbeszédüket a férfi.

A civilben gépészmérnökként dolgozó Schmitt elé ekkor kissé felült a fiú, megölelte őt, majd megkérdezte: „Mikulás, tudsz nekem segíteni?” Ez volt a fiúcska utolsó kérdése.

„Hagytam, hogy így maradjon, csak öleltem folyamatosan és kapaszkodtam belé. A szobán kívül állók mindannyian észrevették, mi történt. Az édesanyja berohant. Sikoltozott: ’Ne, ne, ne még!’ Visszanyújtottam neki a fiát, majd olyan hamar eljöttem, ahogy csak tudtam” – számolt be a fiúcska legutolsó pillanatairól az idős Schmitt.

A Mikulást megtestesítő és a kissrácnak oly nagy reményt nyújtó férfi az Egyesült Államok hadseregében szolgált elitosztagosként, de ma már veterán. Még annak ellenére is, hogy rengeteg szörnyűségen és háborún ment már keresztül, amikor lépdelt ki a kórházból, odakiáltott keserűen az őt értesítő nővérnek: „Nem nekem való ez!”

Beszámolója szerint a történtek után másnap képtelen volt meglátogatni saját unokáit és teljesen magába zuhant. Több mint egy teljes hétbe telt számára, hogy ne gondoljon folyamatosan a kisfiú halálára és hogy képes legyen visszamenni dolgozni.

Forrás: Independent