A Nagyfater elszabadul című vígjáték nem egy hétköznapi film és még finoman fogalmaztunk. Bőven lehetne még azt a bizonyos karikát feljebb tolni pár évvel, hogy a korhatár a helyére kerüljön. Nagyon sok filmkritikus egész egyszerűen lehúzza a filmet és úgy ír róla, mintha valami gyomorforgató hányadék lenne. Valóban az? Dehogy! Cikkünkben meg is indokoljuk, hogy miért!

A filmkritikusok „nyafogása”?

„Nagyfater elszabadul ugyanis túlzottan tapló film. R korhatáros zavarában az elsőfilmes forgatókönyvíró minden szemérmetlen és bűnös dolgot belezsuppolt a játékidőbe, ami eszébe jutott, elegyengetni őket viszont már nem volt kedve. A milliószor látott, előre lejátszott „merev hisztérika menyasszony” vs. „laza kedves csaj” meccs, illetve a két főszereplővel való rokonszenvezés lehetőségének teljes hiánya pedig a maradék esélyt is felőrli.

Efron figurájának kirohanásai túlpörgetettek, De Niróé pedig nem csak unokájával, de gyakorlatilag az összes szereplővel képtelen a megfelelő hangot megütni, ha meg mégis fordulat áll be ebben, az teljesen légből kapott. Sunyi dolog lenne azonban elhallgatni, hogy Dicknek azért van pár eszelős beszólása (Reviczky Gábor szokás szerint prímán szinkronizál), aminek felét mondjuk többször is elsüti, de a legnagyobb kár az, hogy nem méltó kontextusban hangzanak el.”- írják az aeonflux.blog.hu oldalon

„Láttam már jó pár gyatra fércmunkát, ócska bohózatot, ízléstelen viccet. De olyat, mint a Nagyfater elszabadul, emberemlékezet óta nem – ez a film felért egy lelki abúzussal. Nem arról van szó, hogy a letolt gatyás komédiák túl mocskosak az én patyolattiszta, finom lelkemnek – azt is lehet jól csinálni, lásd Judd Apatow szorgos kis csapatát, nekik időnként sikerül bájos tréfákat sütögetni a pisi-kaki, fütyi-punci tengelyen.

Arról van szó, hogy hirtelen nem találom a nyelvet, amivel ezt az ízléstelen, moráltalan, minden logikát nélkülöző, kusza katyvaszt leírhatnám. Nem mondhatok mást: merénylet a néző ellen.”- írja az origo.hu

Szerintünk az év egyik legjobb vígjátéka!

Fentebb két kritikát is megosztottunk, de lényegében nem csak ezen a két helyen van gyökeresen ugyanaz a sablonos vélemény, hanem valamennyi filmkritikával foglalkozó oldalon. Miért? Rögtön abba kötnek bele, hogy nem méltó De Niróhoz és hogy alpári az összes poén benne. Most komolyan? Filmkritikusok elcsépelik ennyivel az egész történetet? Áh! A film arról szól, hogy az életet nem lehet úgy leélni, hogy folyamatosan mindenkinek megfeleljünk és úgy éljünk, mint valami robot az íróasztal mögött és tervezzük meg életünk hátralévő részét egy látszólag „tökéletes” partival, akihez egyébként semmilyen érzelem fűz. Igen, durvák a sokszor a poénok, sokszor polgárpukkasztók, sokszor többet megenged magának, mint kéne.

Ja, hogy mindezekkel is azt hangsúlyozza, hogy nem kell kényszeresen megfelelni a normáknak és ilyen-olyan társadalmi skatulyáknak? A filmkritikusok gondolata már nem jutott el eddig, na mindegy. Nem lepődünk meg rajta, hiszen az sem ugrott be nekik, hogy De Niro szerepe egy teljesen más korosztály, mint Zac Efroné, ezzel együtt pedig teljesen eltérőek azok a társadalmi normák is, amelyek hatással voltak rájuk. Ebből adódóan tehát akadnak olyan témák vagy viccek, amelyek napjaink társadalmának egy kicsit kényes téma. Hangsúlyozzuk megint, nem egy beskatulyázós, tucatvígjáték!

Nem gyerekeknek való. Ebben teljes mértékben egyetértünk! Ugyanakkor az összes olyan felnőtt remekül fog szórakozni rajta, aki nem elcsépelt filmkockákra vagy elcsépelt szereposztásra kíváncsi.

Forrás: delina