Egy vezető amerikai űrszakértő azt állítja, hogy ufók figyelték Neil Alden Armstrongot, amikor 1969. július 20-án, a Hold felszínén megtette az első lépéseket – ami „egy kis lépés az ember számára, de hatalmas ugrás az emberiség történetében”.

Maurice Chatelain már nem dolgozott a NASA-nál, amikor 1979. szeptemberében nyilvánosságra hozta, hogy az asztronauta egy közeli kráter szélén vette észre az ufókat, amikor kilépett az Apollo-11 űrhajóból. Chatelain szerint, amíg Armstrong jelentést tett az ufókról a houstoni irányítóknak, BuzzAldrin másodpilóta az Apollo belsejéből filmezte az idegen űrhajót. De – állította Chatelain – a NASA hírzárlatot rendelt el az esettel kapcsolatban. Az expedíció földi irányítói „biztonsági okokból” kivágták Armstrong rádiójelentését a történelmi jelentőségű esemény- nemzetközi közvetítéséből.

A NASA a sztorit „teljes képtelenségnek” minősítette. John McLeaish első szóvivő elmondta, hogy „az Apollo-1 l -iől történt közvetítés csak akkor szakadt meg, amikor az űrhajó a Hold másik oldalán járt.

Az egyedüli beszélgetés, amit sohasem hoztunk nyilvánosságra, magánjellegű párbeszéd volt az asztronauták és az orvosok között.” A Chatelain által elmondottak nem várt támogatást kaptak Moszkvából. Dr. Vlagyimir Azsazsa fizikus így nyilatkozott: „Két évvel ezelőtt mi is hallottunk erről az epizódról. Én biztos vagyok benne, hogy megtörtént, de a NASA cenzúrája miatt nem került nyilvánosságra.”

Szergej Bosics professzor, szovjet űrszakértő hozzátette: „Az én véleményem az, hogy egy másik civilizációban élő lények fogták a Földről érkező rádiójeleket, és kikémlelték az Apollo holdra szállását, hogy megtudják, meddig terjed az emberiség tudása. Aztán kapcsolatteremtés nélkül távoztak.” Más amerikai asztronautáknak is voltak közeli találkozásaik különös űrhajókkal. Gordon Cooper – aki később részt vett a NASA-program- ban – 1953-ban látott egy ufót, amikor Németország fölött repült, így nyilatkozott: „Most már szilárdan hiszek a földönkívüli űrhajókban.”

1965-ben James McDivitt és Ed White 100 mérföld magasságban, a Gemini-4 fedélzetén Föld körüli pályán mozogtak, amikor egy ezüstös színű hengert vettek észre, melyből antennák álltak ki. McDivitt fényképeket próbált készíteni róla, amikor az ufó hirtelen feléjük vette az irányt.

A két férfi ügyesen manőverezett, az ütközés mégis elkerülhetetlennek látszott, amikor a különös űrhajó egyszer csak eltűnt. Az expedíció földi irányítói Houstonban a Gemini egyik gyorsító rakétájának vélték a tárgyat, ami az űrhajó mellett szintén Föld körüli pályán mozog, és nem foglalkoztak vele. De McDivitt elmondta, hogy „gyorsító rakéta nem lehetett, mert ahhoz nem volt a megfelelő helyen és időben.” Nyolc évvel később Jack Lousma, Owen Garriot és Alan Bean asztronauták egy piros, forgó tárgyat láttak a Skylab-2-ből.

Tíz percen keresztül fényképezték, 270 mérföldnyire a Föld fölött. A NASA ismét cáfolta, hogy a fénylő kapszula egy másik űrhajó lett volna.Gordon Cooper szerint:

”A NASA és a kormány nagyon jól tudja, hogy más bolygókról származó intelligens lények rendszeresen látogatják a Földet, hogy óvatosan felvegyék velünk a kapcsolatot, és megfigyeljenek bennünket.” „Rendkívül nagy mennyiségű bizonyítékuk van, de nem beszélnek róla, nehogy megijesszék az embereket”.

Forrás: delina