Egy ásító ember je­len­té­té­ben te is ásí­tani fogsz. Abban a pil­la­nat­ban, ahogy meg­lá­tod át­ra­gad. Fel­ké­szül­tél?

A jókedv, a nevetés, az ásítás bizony ragályos

Vannak olyan gesztusok, amelyek a mindennapokban természetesek ugyan, de nyilvánosan csínján kell bánni velük. Legyen szó egy kiadós kacagásról, böfögésről, ásításról az illem azt diktálja, hogy fogd vissza magad. De ha jól belegondolsz, ez már nem rajtad múlik.

Ha egy ember ásít, akkor ez arra készteti a másik embert, hogy együtt érezzen vele. Együtt érző ásításra késztet, ha figyeljük egy másik ember arcát – főleg a szemeit – ásítás közben, de az ásításról olvasás, gondolkodás, vagy egy ásító ember képe is kiválthatja ezt a reflexet.

Két típusú ásítás létezik

Az egyik a spontán, a másik a ragályos, amikor visszatükrözzük azt, amit a külvilágban látunk.

A ragályos ásítás azonban nem kezdődik 4 éves kor előtt, mert ekkorra alakul ki az empátia képessége az embernél. Egy 2007-es tanulmány kimutatta, hogy autista gyerekek kevésbé érzékenyek a ragályos ásításra. Kevesebbszer ásítottak, miközben ásító emberekről készült videókat néztek.  Ez a kutatás is alátámasztja, hogy a ragályos ásítás összefüggésben áll az empátia képességével.

A jelenség már főemlősöknél is megfigyelhető

Ha csimpánzoknak és makákó majmoknak mutatnak fajtársaik ásításáról videót, ásítással reagálnak. Nem mentes a ragályos ásítástól a kutya sem, aki megérzi az emberi érzelmeket.

Forrás: Ripost