Az elnök elmondta, hogy Magyarország mindig is érezte a balkáni országok fejlődésének következményeit és a védelmét. A balkáni országok is érezték az úgynevezett európaizálódási folyamat hiányát, mivel számunkra az Európai Unió valójában európaizálódást jelent. Amikor ez a folyamat ténylegesen megállt, megéreztük következményeit a Balkánon – mondta. Az EU még nem Európa – hívta fel a figyelmet.

„Ha a balkáni országok az Európai Unió részévé válnak, akkor szólalhat fel egész Európa hangjaként az EU. Másrészről a magyar elnökség alatt Magyarországnak sikerült egy szélesebb baráti és támogatói kört szereznie Macedón Köztársaság számára és ez egy olyan lépés volt, amit soha nem felejtünk el, mivel ez volt az az időszak, amikor a mi hangunkat is meghallották és a mi helyzetünket is megértették Brüsszelben.” Országunk EU-tagjelölt 2005 óta és 2009 óta megkezdődött a csatlakozási kérelem elfogadása: már nyolc pozitív ajánlással rendelkezünk a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez az EU-val – magyarázta. Hozzátette, hogy a blokádnak köszönhetően nem halad az ügy. 2001-ben aláírták a stabilizációs és társulási megállapodást, sokkal korábban, mint más államok, például Horvátország már tagja lett az EU-nak, Montenegró és Szerbia megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, amit Macedónia képtelenek elérni. „Ezért azt gondoljuk, hogy az olyan bilaterális együttműködések, melyeket az EU tagállamaival, mint a visegrádi államok egyikével, Magyarországgal kötünk nagyra becsülendőek és fontosak.”

Gjorge Ivanov úgy fogalmazott, hogy hálásak Magyarországnak, mert nem csak azzal segített, hogy rendőröket küldött a határra az Európai Unióval, hanem technikai felszerelések és minden olyan berendezés formájában támogatást nyújtott számunkra, melyek a határaink megvédéséhez szükségesek. Hálásak továbbá Orbán Viktor miniszterelnök támogatásáért is, aki bebizonyította, hogy a Macedón Köztársaság igaz barátja és hosszútávon szem előtt tartja a dolgok fejlődését. Macedónia is hasznosította a magyar tapasztalatokat a kerítéssel kapcsolatban, mindenekelőtt a migránsoknak és menekülteknek a balkáni folyosón és a balkáni úton való beáramlásának szabályozása kapcsán és később az út teljes lezárása kapcsán hasonlóan cselekedtek.

A migráció a jelen korunk súlyos problémája – hangsúlyozta a macedón államfő. Azzal kezdődött, hogy a menekültek eljöttek a háborús övezetekből és a konfliktuszónákból, mint Szíria és Irak, és ez ösztönözte a gazdasági migrációt is, hogy Közép-Ázsiából és Afrikából indultak el az emberek Európába. Ez egy nagyon komplex ügy – jelentette ki. Noha a balkáni út jelenleg le van zárva, nem jelenti azt, hogy a közép-mediterráni út nem nyitott azon emberek és migránsok számára, akik Afrikából jönnek, Ugyanez mondható el a nyugat-mediterráni útról Marokkó és Spanyolország között. Afrikában jelenleg több mint egy milliárd ember van és 2050-re feltehetőleg közel 2 milliárdra nő a számuk. Ha figyelembe veszik a klímaváltozást és azt a tényt, hogy az ott élő emberek élelem és víz hiányától szenvednek, valamint hogy Európa életmódbeli szuperhatalmat is jelent, tehát vonzó azok számára, akik keresik a boldogságot és a sikert az életben. A jelenlegi fejlődés a Közel-Keleten lelassította a migráció folyamatát, de továbbra is fennáll, hogy folytatni kell a kihívások kezelését.

Már három éve folyamatosan politikai válságokban vagyunk, mely jogilag értékes anyagok közzétételével és néhány korábbi eseménnyel kezdődött – mondta a macedón belpolitikai helyzetre utalva Gjorge Ivanov. „Megpróbáltunk az Európai Unióra és az Amerikai Egyesült Államokra támaszkodni és a segítségükkel elértük az ún. Przino egyezményt, amelynek az volt a célja, hogy segítsen kiutat találni a politikai válságból. Ezen egyezmény része volt a parlamenti választások megtartása, mely eredményes volt. Sajnos a választások nyertesének nem sikerült kormányt alakítania. Az alkotmányunkban nincs előírva eljárás arra vonatkozóan, hogy mit kell tennünk abban az esetben, ha az első elmulasztja megkísérelni a kormány alakítását. Így hívtam a politikai vezetőket és hivatkoztam az elnökre és arra az 1992-es gyakorlatra, hogy az egykori elnök, Gligorov a mandátumot a második személynek adta a többség bizonyításának megkövetelése után. Azt mondtam, hogy hivatkozhatunk arra az elnökre, és a politikai vezetőktől kértem a többség bizonyítását 10 napos alkotmányos határidőben. Azonban 10, 20 és még 25 is nap eltelt. A parlamenti többség aláírásával a listát a 27. napon kaptam meg és ez – ahogy mondtam – egy jogi akadály volt, mivel ha megadtam volna a megbízást az 1992-es elnökre hivatkozással, az alkotmánybíróság vitathatta volna a döntést, mert az nem a jogszabályban előírt 10 napos alkotmányos határidőben történt meg.” Van egy másik probléma is ezzel kapcsolatban, amely sokkal lényegesebb és súlyosabb – tette hozzá. A parlamenti többség, amely így létrejött, egy zsarolás terméke volt. Jóváhagyták az albán politikai pártok és Macedónia platformját, melyet Tiranában fogadtak el és írtak alá. Egy másik országban, egy másik miniszterelnök irodájában. A macedón jogszabályok és jogalkotás szerint ez azt jelenti, hogy az ország egy másik államtól válik függővé. Ez pedig egy büntethető és szankcionálható cselekmény, amely ellentétes az ország elnökeként tett esküvel. „Ha most annak adom a mandátumot, aki elfogadott egy olyan külföldi platformot, melyet külföldön készítettek és írtak alá, az azt jelenti, hogy pontosan azt tenném, hogy a saját államom szuverenitását, területi sérthetetlenségét és függetlenségét veszélybe sodornám. És világos megmondtam, hogy miután a politikai és jogi akadályok elhárulnak, nem lesz probléma részemről a megbízás megadása másodszorra.”

A Balkán volt mindig az a terület, ahol a kelet és nyugat összeért és elvált. Az a hely, ahol több birodalom pusztulására és vallások keveredésére volt példa, amely hatással volt a területen lakó emberek életére. „A XX. században megtapasztaltuk a Balkán-háborút, a világháborúkat, a hidegháborút, Jugoszlávia összeomlását, azokat a konfliktusokat, melyek ezen összeomlás eredményezett és mindezek meghatározott befolyással bírtak az itt élő polgárok felfogására. Ezért próbál meg még egyszer a Balkán annak a nyitott térnek a részévé válni, amelyet az Európai Unió alakjában láttunk, mert hiszünk abban, hogy egy nyitott térségben lenni nyitottságot hoz az emberek gondolkodásában és elengedik korábbi konfliktusokból származó régi kétségbeesettségüket. Az volt a cél, hogy bevezessük, integráljuk a Balkánt az Európai Unióba és hogy közösen élvezzük azon szervezetek minden hasznát. Azonban láttuk, hogy az európaizálódási folyamat lelassulásával ismét a nagy nacionalista programok jelentek meg, és ez visszahozott néhány múltbeli problémát. Nekünk mindig nehézségeink voltak ezekkel a nagy nacionalista ideákkal. Amit mi akartunk, az Európai Unió ideája volt, amely a társadalmaink önkéntes átalakulását képviselte és az európai szabványok, kritériumok és alapelvek bevezetését.” A nacionalista eszmék felemelkedése következtében az emberek visszatérnek a gettóikba és csak a saját fajtájuk szerinti embereket akarnak. Bizonyos balkáni politikusok nyilatkozatai etnikai intoleranciát eredményezhetnek. Ez látható volt az albán politikai pártok platformjában is – mondta az interjúban a macedón államfő. Ezért kell a védelmi rendszer, az igazságügyi rendszer és a többi reformmal való foglalkozás helyett etnikai ügyekkel foglalkozni. Ez egy nagyon szenzitív kérdés, mert nem lehet rá megoldást találni egy demokráciában, ugyanis az emberek érzéseire vonatkozik. „Ezért hajlamos vagyok azt mondani, hogy az EU elmulasztotta annak lehetőségét, hogy helytelenítse azt a platformot. A NATO úgyszintén. Nem vártuk a NATO-tól, hogy csendben marad, amikor ilyen nyilatkozatok és platformok történnek. És most látjuk, hogy ennek dominóhatása van mindenhol a régióban, mert most látjuk a nagy nacionalista eszmék visszatérését és nagyon szomorú az embereink számára. Látjuk ezt, mert látjuk őket kint tüntetni és felemelni a hangjukat méltóságteljes módon ilyen eszmék ellen.”

forrás: M1