Luxemburg

Hivatalosan Luxemburgi Nagyhercegség egy minden oldaláról szárazföld által határolt kis ország Északnyugat-Európában. Szomszédai: Franciaország, Németország és Belgium. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik. Az állam nevét magyarul Luxemburgnak, fővárosáét pedig Luxembourgnak írjuk.

A legnagyobb európai mini államot 1815-ben, a bécsi konferencia során hozták létre, de a nagyhercegi címet I. Vilmos holland királynak adták. Függetlenségét 1890-ben nyerte el, amikor Adolf nassaui herceg örökölte a nagyhercegi címet és megalapította a mai napig uralkodó Nassau-Weilbourg dinasztiát. Felszínét az Ardennek és az Eifel-hegység uralja, déli része lankás lépcsővidék. Az óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak. A Mosel folyó menti lejtőkön borszőlőt termesztenek. Fő ásványkincse a vasérc, melyre kohászat települ. Fővárosa Európa egyik pénzügyi központja.

Földrajz

Domborzat

Két fő természetes tájegységre oszlik.

Oesling

Északon az Oesling nevű vidéket az Ardennek és az Eifel-hegység meredek falú, völgyekkel szabdalt, erdős fennsíkja alkotja. Ez a tájegység az ország területének 32%-át alkotja, jelentős turisztikai célpont. Itt található Luxemburg legmagasabb pontja 560m tengerszint feletti magasságon Wilwerdange település környékén (Mount de Holdingen). A régióban számos természetes és mesterséges tó, folyók, illetve a dombok-völgyekben épített falvak találhatók. A dombokat jórészt tölgy- és fenyőerdők borítják. A régió legjelentősebb települései Wiltz, Clervaux és Vianden.

A Troisvierges-fennsík az Oesling északi részén található térségben a mezőgazdaság dominál, itt már kevés erdő található. Ez Luxemburg leghűvösebb és legcsapadékosabb tájegysége. Wiltz környékén található ardenneki fennsík, amelyek folyók szabdalnak meredek falú völgyekké, az Oesling legjellegzetesebb régiója.

Guttland

Az ország déli részén található Guttland, (szószerint jó föld) lankás vidék a Mosel és Sauer széles völgyeivel, az ország területének 68%-át alkotja. Itt található a főváros, Luxembourg is. A tájegység nagyobb régiói:

A márgás talajú völgyek, amelyek a Grès de Luxembourg és Dogger lábánál található, mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas, területének 2/3-a áll művelés alatt
A Mosel völgye az egyik leglátványosabb folyóvölgy Luxemburgban, méretei és változatos tájai révén. Az ország egyik legfontosabb turisztikai célpontja, illetve a luxemburgi szőlő- és bortermesztés központja
A Mullerthal vagy Petite Suisse luxemburgoise („Kis-Svájc”) néven ismert régió a Moseltől északra, a német határ mentén található, ahol összesen több mint 100 km hosszúságban építettek ki kiránduló- és bicikliutakat. A régió központja Echternach, az ország egyik legrégebbi települése
A Terres rouges vagy „vörös földek” néven ismert régió az ország déli részén található, ahol egykor igen jelentős bányászati és kohászati tevékenység foly, a vörös föld pedig a bányaművelés meddőhányóira utal. A régió központja Esch-sur-Alzette, Luxemburg második legnagyobb városa.
A „hét kastély völgye” (Vallée des sept châteaux) kisrégió 24 km-en egyesíti az ország legszebb állapotban fennmaradt kastélyait: Mersch, Schoenfels, Hollenfels, Septfontaines, a két Ansembourgi kastély és Koerich.

Vízrajz

Jelentősebb folyók: Mosel (Moselle), Sauer (Süle), Our és Alzette.

Éghajlat

Éghajlata az óceáni jellegű és a kontinentális jellegű között ingadozik. Az évi átlaghőmérséklet 2008-ban 9,7 °C (január 0. °C, július 18. °C), az évi átlagos csapadékmennyiség 782 mm, a napos órák száma 1430.

Az óceáni hatás révén minden évszakban rendszeresen esik az eső, a telek pedig enyhék, csapadékosak. Amikor a kontinentális hatás érvényesül, nyáron jelentős melegre, télen pedig hideg, száraz fagyokra lehet számítani. A legmelegebb hónapok általában július és augusztus, de igen gyakran a napsütéses órák száma májusban és júniusban a legnagyobb. Szeptemberben és októberben is sokat süt a nap.

Élővilág, természetvédelem

Növényvilága a szomszédos belga és német erdős hegyvidékekhez, illetve a franciaországi kútúr tájakhoz hasonló. A jellemző fafajták a bükk, a tölgy, a lucfenyő; a tisztásokon hanga és magyal él. A déli részeken mediterrán vidékekre jellemző ajakos virágúak is előfordulnak. Állatvilága is közép-európai jellegű, szarvasok és vaddisznók, ragadozó madarak élnek főleg az erdős vidékeken.

Vizei halban gazdagok, pisztráng, csuka, süllő, angolna, ponty és sok más halfajta él bennük.

Nemzeti parkjai

Nincs nemzeti parknak nevezett nemzeti park. Hasonló szerepet betöltő természetvédelmi terület: Parc Naturel Haute-Sűre Forêt d’Anlier. Ez a természetvédelmi terület közös Belgiummal, az Ardennek hegységben található.

Főbb természetvédelmi területek: Bongert Altenhoven, Halbtrockenrasen (félszáraz gyepes rész), Junglinsterben (Jonglënster), Deiwelskopp-i tanösvény, Prënzebierg.

Természeti világörökségei

Luxemburgban az UNESCO nem tart számon természeti világörökséget.

Történelem

963-ban Siegfried, az Ardennek grófja megszerezte a Lucilinburhuc nevű kis erődítményt és ott alakította ki grófi székhelyét. IV. Károly német-római császár Vencel nevű féltestvérét 1354-ben megtette Luxemburg hercegévé. 1443-ban a luxemburgi hercegség Jó Fülöp burgundi herceg kezébe kerül. Négy évszázados külföldi uralom vette kezdetét.

Luxemburg 1506-ban a spanyol Habsburgok tulajdonába került, amikor V. Károly császár apja jogán a burgundiai birtokokat, anyja jogán pedig Spanyolországot örökölte meg.

1659-ben a pireneusi béke nyomán Spanyolország átadta Luxemburg déli részeit (Thionville és tartozékai) XIV. Lajos francia királynak. XIV. Lajos csapatai 25 év múlva, az ún. „egyesítési háború” során Vauban marsall vezetésével, több hónapos ostrommal 1684 júniusában elfoglalták Luxembourg erődjét.

1697-ben a pfalzi örökösödési háborút lezáró rijswijki (ryswicki) békeszerződés részeként megkötött spanyol–francia egyezmény nyomán Spanyolország visszakapta Luxemburg hercegséget, kivéve az 1659-es pireneusi békében átadott területeket. 1713-14 között a spanyol örökösödési háború nyomán az utrechti és rastatti békében a Habsburgok és a Bourbonok felosztották a spanyol örökséget. Luxemburgot VI. (Habsburg) Károly német-római császár kapta meg. A francia forradalom után kirobbant első koalíciós háborúban a francia forradalmi hadsereg ostrom alá vette a luxembourg-i erődítményt. A védők fél évre elegendő készletekkel rendelkeztek, de 7 hónapon át tartó ostrom után 1795. június 6-án-án fel kellett adniuk az erődrendszert, amely a napóleoni háborúk végéig szilárdan francia kézben maradt.

1815-ben a bécsi kongresszus döntése nyomán Luxemburg nagyhercegség formájában önálló állammá vált. Az első nagyherceg I. Vilmos holland király (orániai-nassaui ház) lett, azaz Luxemburg és Hollandia perszonáluniót alkotott. 9 évvel az 1830-as belga forradalom után a londoni egyezményben a nagyhatalmak megerősítették Luxemburg függetlenségét, de nyugati része Belgium részévé lett (a Luxembourg nevű belga tartomány). Kialakult az ország mai határa.

1842-ben Luxemburg vámunióra lépett Poroszországgal. 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háború nyomán feloszlott a Német Szövetség, amelynek Luxemburg is tagja volt 1815 óta. A Porosz Királyság vezetésével újjáalakult Észak-német Szövetségnek Luxemburg már nem lett a tagja, csak laza kapcsolatot tartott fenn vele. Egy évvel később III. Napóleon vételi ajánlatot tett III. Vilmos holland királynak és luxemburgi nagyhercegnek Luxemburgra. Bismarck ellenezte a tervet. A nemzetközi feszültséget okozó „luxemburgi kérdést” egy új londoni egyezmény oldotta meg, amely kimondta Luxemburg örökös semlegességét és demilitarizált státusát. A porosz csapatok kivonásának előfeltételeként le kellett rombolni Luxembourg erődítményeinek nagy részét, csak azok a kazamaták maradhattak meg (és láthatók ma is), amelyeknek felrobbantása a város beépített negyedeinek pusztulásával járt volna.

1890-ben III. Vilmos holland király férfi örökös nélkül halt meg, utódja a holland trónon Vilhelmina királynő lett. A perszonálunió feltételei szerint a nagyherceg csak férfi lehetett, ezért a nagyhercegi cím Adolf nassaui hercegre szállt. Ez jelentette a jelenlegi nagyhercegi dinasztia kezdetét. 1914. augusztus 2-án a német csapatok megszállták Luxemburgot. 1918–ban Luxemburg felmondta a Német Birodalommal addig fennállott vámuniót. 3 év múlva a nagyhercegség gazdasági unióra lépett Belgiummal.

1940. május 10-én a német hadsereg újra elfoglalta Luxemburgot; a nagyhercegi család száműzetésbe vonult. 1947–ben megalakult a Benelux vámunió. 2 évvel később Luxemburg a NATO alapító tagja lett.

1951-ben a nagyhercegség az Európai Szén- és Acélközösség alapító tagja volt, 1952-től a szervezet székhelye is ide került. Luxemburg 6 év múlva az Európai Gazdasági Közösség alapító tagja lett. Az EU több fontos intézménye jelenleg is az ország fővárosában található.

2002-ben az euró lett az ország hivatalos valutája.

Államiságának története

Az önálló luxemburgi állam létrejöttét és fennmaradását nagyrészt az európai nemzetközi erőviszonyok alakulása tette lehetővé. A napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus a korábban Franciaország által annektált luxemburgi hercegséget – amelyhez akkor hozzátartozott a mai Belgium Luxembourg tartományának területe is – független nagyhercegség rangjára emelte és nagyhercegének I. Vilmos holland királyt tette meg, mintegy kárpótlásul a holland király által a Rajna-vidéken elszenvedett területi veszteségekért. Az ekkor kialakult Nagy-Hollandiához tartozott egyébként az Egyesült Tartományok (a mai Hollandia), a volt Osztrák Németalföld (kb. a mai Belgium) valamint az utóbbitól addig külön álló Liège fejedelemsége.

A luxemburgi nagyhercegség egyúttal része lett a Német Konföderációnak, ennek a mintegy 40 államból álló szövetségnek, amelynek feladata Franciaország féken tartása volt; Luxembourg városában pedig ennek jegyében porosz helyőrség rendezkedett be.

Az így létrejött Luxemburg Nagyhercegség nyugati része (a mai belga tartomány) francia nyelvű volt (azaz a helyi vallon nyelvjárást beszélték), keleti részében pedig a német, illetve konkrétabban annak helyi nyelvjárása, a luxemburgi volt a beszélt nyelv.

A helyi lakosság passzívan fogadta a nagypolitikai fejleményeket. A holland király gyakorlatilag országa közönséges tartományaként kezelte a nagyhercegséget.

1830-ban a mai Belgium lakossága felkelt a holland uralom ellen és kikiáltotta függetlenségét. Luxemburg lakossága a belga felkelőket támogatta.

Ezúttal is a nagyhatalmak beavatkozására volt szükség: az 1831-es londoni szerződés („A XXIV. cikk Szerződése”) elválasztotta egymástól Belgiumot és Hollandiát. Luxemburgot mindkét fél magának követelte, végül a hosszan vajúdó „luxemburgi kérdést” ugyancsak Londonban oldották meg 1839-ben a nagyhercegség két részre osztásával: a nyugati részt Belgium kapta, a keleti, a lakosság tiltakozása ellenére, mint nagyhercegség, a holland királyság része maradt.

Luxemburg számára igen nehéz korszak következett. Életképességét sokan – saját lakosságának nagy része is – kétségbe vonták. Minden szomszéda igényt támasztott területére, annak ellenére, hogy ebben az időszakban az ország kimondottan szegény vidék volt.

1842-ben Luxemburg a német vámunió része lett, ami ugyan további veszélyeket jelentett függetlenségére, de az időközben felfedezett nagy vasérckészletek kiaknázásának beindulásával megnyitotta a komoly gazdasági fejlődés útját.

1867-ben újabb londoni szerződés erősítette meg az ország függetlenségét. Az 1870-es évektől a vasércbányászat és kohászat alapján felgyorsult az ipari fejlődés. 1913-ban már 2,5 millió tonna öntöttvasat és 1,4 millió tonna acélt termelt a kis ország, lépést tartva a német ipari fejlődéssel. A munkaerő-szükségletet bevándorlásból kellett fedezni: 1875-1930 között Németországból, 1890-1960 között Olaszországból, 1960 után Portugáliából volt jelentős betelepedés.

A 19. század minden nyugat-európai válsága során veszélyben forgott az ország függetlensége, Németország pedig a 20. század mindkét világháborúja során be is kebelezte. A megszállások azonban tovább erősítették a luxemburgi nemzeti érzést, és a nagy háborúk után újra meg újra megszilárdult az ország függetlensége szomszédaival szemben. Az ország helyzetének folyamatos veszélyeztetettsége is hozzájárult ahhoz, hogy Luxemburg az egyenrangú európai egységesülés élharcosa lett és mindvégig aktív szerepet játszott az Európai Unió létrejöttéhez vezető európai integrációs folyamatban.

A gazdaság alapja a 20. század hatvanas-hetvenes éveiig az acéltermelés volt, annak fellendüléseit és visszaeséseit követte az ország jóléte. 1930-tól gyakorlatilag a teljes nyersvastermelést feldolgozták acéllá. 1974-ben 6,45 milliót tonna acélt termelt a luxemburgi kohászat, amikor az ország lakossága mindössze 375 ezer fő volt.

Az 1960-as évektől a kormányzat nagy erőfeszítéseket tett a gazdaság diverzifikálására. Ösztönözték más iparágak, így a vegyipar és a fémfeldolgozás fejlesztését.

A döntő változást a pénzügyi szolgáltatásoknak ugyancsak az 1960-as évektől megindult fellendülése hozta. Az országban működő bankok és más pénzügyi intézmények száma az 1966-os 17-ről 1999-re 220 darabra emelkedett. A bankszektor foglalkoztatásának növekedése ellensúlyozta az ipari foglalkoztatás csökkenését, a munkanélküliséget sikerült igen alacsony, 2–4%-os szinten tartani.

Államiságának összes szimbólumát csak fokozatosan, már az európai integráció keretein belül alkotta meg, illetve véglegesítette a nagyhercegség. A címer mai formáját 1972-ben határozták meg V. Henry, Luxemburg grófja (1235-1239) címerének alapján. A címernek van kis, közepes és nagy változata.

A nemzeti ünnep a 18. század óta érvényes szokás szerint az uralkodó születésnapja. Charlotte nagyhercegnő hosszú uralkodása (1919–1964) alatt ez január 23-ra esett. 1961-ben gyakorlati, klimatikus okokból áthelyezték az ünnepet június 23-ra, ettől kezdve ezen a napon ünneplik minden uralkodó jelképes születésnapját.

A luxemburgi parlament 1984-ben emelte a nemzeti nyelv rangjára a luxemburgi nyelvet, a német helyi dialektusát.

A luxemburgi zászló színeit a nagyherceg határozta meg az 1993. július 27-i a törvénynek megfelelően. A hagyományos piros-fehér-kék színeket az azonos holland zászlótól való megkülönböztetés érdekében úgy módosították, hogy világoskék árnyalatot (színkódja Pantone 299C) választottak. A piros színkódja Pantone 032C.

Ugyancsak az 1993. július 17-i törvény véglegesítette a luxemburgi himnuszt, az Ons Hémécht-et.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Szervezeti és működési kereteit biztosító alkotmánya 1868. október 17-én lépett hatályba, azóta többször jelentősen módosították. Alkotmánya szerint Luxemburg örökletes alkotmányos monarchia.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A törvényhozó hatalmat a 60 tagú, öt évre választott egykamarás parlament, a Képviselőház (Chambre de Députés) gyakorolja. Néhány törvényhozási funkciót a nagyherceg által kinevezett 21 tagú tanácsadó Államtanácsra ruháztak, amelynek döntéseitől a törvényhozás eltérhet.

A végrehajtó hatalom a nagyherceg kezében van, ő nevezi ki a parlamentnek felelős Minisztertanács tagjait.

Bírósági szervezeti rendszere élén álló Legfelsőbb Bírósága két fellebbezési bíróságból és egy semmítőszékből áll.

Közigazgatási felosztás

Luxemburg 3 körzetre oszlik, amelyek további 12 kantonra és 116 önkormányzatra vannak osztva. Az önkormányzatok közül 12 rendelkezik városi ranggal, köztük a legnagyobb Luxembourg, az ország fővárosa. Az ország területén négy szavazókörzetet alakítottak ki.

Népesség

A főváros, Luxembourg városközpontjának egy része

Általános adatok

Luxemburg lakossága 2011. január 1-jei adat szerint 511 840 fő, 9 774 fővel több, mint 2010-ben. Népsűrűség: 197 fő/km2/. Népességnövekedési ráta: 1,9%. Várható átlagos élettartam 2010-ben férfiaknál 77,6 év, nőknél 82,7 év volt[2]. Átlag életkor 38,51 év. Csecsemőhalandósági ráta 2009-ben 3‰ volt.
Luxemburg legnagyobb városa a főváros, Luxembourg, ahol a 2010-ben 90 800 fő lakott. Ezután következik Esch-sur-Alzette (30 100 fő), Differdange (21 500 fő), Dudelange (18 500 fő), Pétange (15 600 fő), Sanem (14 400 fő) és Hesperange (13 200 fő). A többi luxemburgi település lakossága 10 000 fő alatt van.
2010-ben a lakosság 43,1%-a külföldi volt (összesen 216 400 fő). A külföldiek közül a legnagyobb arányban a portugálok (79 800 fő, 15,9%), franciák (29 700 fő, 6%), olaszok (18 200 fő, 3,6%), belgák (16 700, 3,3%) és németek (12 000 fő, 2,4%) vannak jelen az országban.[2].

Nemzetiségre való tekintet nélkül a lakosság 77%-a beszéli a luxemburgit anyanyelvi szinten, 13% pedig második nyelvként. A francia nyelv esetében ez 6% és 90%, a német esetében 4% és 88%, az angol esetében 1% és 60%.

Vallás: római katolikus (95%), protestáns (1%), egyéb (4%)

Gazdaság

Általános adatok

Gazdasági fejlettsége kimagasló, a GNP/fő értéke már Svájc hasonló értékét is meghaladja. A banki és biztosítási tevékenységek nemzetközi szinten meghatározóak, amelyből a GDP-jének több mint 20%-a származik. A túlnyomórészt külföldi tulajdonú bankok által előállított profit az 1990-es évektől napjainkig több mint 20%-kal nőtt évi átlagban. A kedvező pénzügyi szabályozásoknak és adózási feltételeknek köszönhetően Európa vezető off-shore területe. A munkavállalók 1/3-a külföldi napi ingázó, naponta utazik ki az országból és tér haza. Nemzeti valutája: euró, korábban luxemburgi frank volt. GNP: 18, 76 USD. GDP/fő: 113 043 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság: 1%, ipar: 30%, szolgáltatások: 69%. A világvezető szolgáltatás exportőre. Áruimportjában az ásványi anyagok, nyersanyagok és energiahordozók vezetnek. Külkereskedelmi kapcsolatainak közel 90%-át az Európai Unión belül bonyolítja le.

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Luxemburg területének kb. 86%-át vonták be a mezőgazdasági vagy erdőgazdasági művelésbe. Ennek ellenére a mezőgazdaság csak igen kis hányadát teszi ki a nemzeti összterméknek. A mezőgazdaságban dolgozik 5400 fő, a népesség alig több mint 1%-a.

Növénytermesztés

2009-ben összesen 2242 farm üzemelt az országban, ebből 2012 gazdálkodott 2 hektárnál nagyobb területen. A farmok átlagos nagysága 64,9 hektár. A mezőgazdasági művelésbe bevont terület nagysága 130 762 hektár volt 2010-ben, amelyen gabonaféleségeket (az összes terület 23,3%-a) és állati takarmányt (18,4%) termeltek. Az összes mezőgazdasági terület 44,6%-a legelő. 2009-ben közel 98000 tonna gabonát, 18000 tonna repcét, 20000 tonna burgonyát, 110000 tonna állati takarmányt, 219000 tonna kukoricát termeltek, illetve 554000 tonna takarmányt takarítottak be a legelőkről.

Állattenyésztés

Az állatállományt tekintve első helyen állnak a szarvasmarhák (196470 db), utána következnek a sertések (80217 db), birkák (8824 db) és a lovak (4562 db) (2009-es adatok). Az állati eredetű élelmiszerek tekintetében a termelés 28000 tonna hús és 284 000 tonna tej és tejtermék volt 2009-ben.

Szőlőgazdaság és bortermelés

A 2009/2010 szezonban 134 000 hektoliter bort termeltek Luxemburgban. A legjelentősebb fajták a Rivaner (47,2e hl), az Auxerrois (19,5e hl), Elbling (16,1e hl), Riesling (14,5e hl) és a Pinot blanc (14,0e hl) voltak. A bortermelés azonban folyamatosan csökken – 1999/2000-ben 184 000 hektoliter bort termeltek. A helyi bortermelés jelentős hányada (kb. 50e hl) kerül külföldi piacokra.

Erdőgazdaság

A nyilvános és magánerdők területe közel 90000 hektár volt 2009-ben. A lombhullató erdőkből 128 500, a tűlevelű erdőből 124 200 m³ fát termeltek ki ebben az időszakban.

Ipar

A luxemburgi iparosodás kezdetei a 19. századra tehetők, elsősorban az 1840-es években feltárt vasérckincsnek köszönhetően. Az ipar legjelentősebb ágazatai ezután a bányászat, a kohászat és a fémfeldolgozás lettek. A nehézipar dominanciája egészen 1973-ig, az első olajárrobbanásig tartott, amikor is az ipar elvesztette vezető helyét és a szolgáltatási szektor indult fejlődésnek.
2002-ben az ARBED (Aciéres réunies du Burbach, Eich, Dudelange) egyesült két másik acélipari vállalkozással, az UNISOR és az ACERALIA vállalatokkal és ARCELOR létrehozták az acélipar egyik legnagyobb vállalatát, amely 2005-ben 46,7 millió tonna acélt állított elő világszerte és 32,6 milliárd dolláros bevételt könyvelt el. 2006 januárjában az indiai eredetű Mittal acélipari vállalat ajánlatott tett a két vállalat összeolvasztására, majd az engedélyezési eljárás után 2006 júniusában létrejött a világ legnagyobb acélipari vállalata, az ArcelorMittal.

A luxemburgi kormány aktívan támogatja a gazdaság diverzifikálódását, új ágazatok megtelepülését, ennek köszönhető pl. az anyagtechnológiában a DuPont vagy a Guardian Glass megtelepedése, illetve számos autóipari beszállító (Goodyear, Delphi) is üzemet létesített Luxemburgban.

Bankszektor

A luxemburgi bankszektor az 1960-as, 1970-es években indult rohamos fejlődésnek, elsősorban az európai közös piac kialakítására tett kísérletek következményeként. Az 1980-as évektől kezdve nagy számban telepedtek meg az országban az európai bankok tőzsdei részlegei, illetve különféle befektetési alapok. Ez részben az ország politikai-jogi stabilitásának, részben a bankszektornak kedvező törvények és szabályozásoknak köszönhető. A bankok és befektetési alapok után számos biztosító társaság, illetve a banki szektornak szolgáltatásokat nyújtó cég is megtelepedett.

Napjainkban a 2008-as pénzügyi válság ellenére is Luxemburg a világon a második legnagyobb központja a befektetési alapoknak (az Egyesült Államok után), a legnagyobb európai viszontbiztosítás központ és az euro zóna legnagyobb privát banki központja.
Luxemburg mindig is jelentős szerepet játszott az európai kommunikációs piacon két óriáscég jelenléte miatt. Az egyik az RTL (Radio Télévision Luxembourg ), amely napjainkban Európa egyik legnagyobb televíziós és rádiós vállalkozása (többek között Magyarországon is jelen van az RTL Klub csatornával).

Logisztika

Európában egyedülálló, központi fekvésének köszönhetően Luxemburg jelentős logisztikai központ, míg a Cargolux légiközlekedési vállalat Európa legnagyobb, a világon pedig az ötödik légi teherszállítási vállalat. Egy nemrégiben elfogadott törvénynek köszönhetően a Findel repülőtér közelében egy logisztikai központ építését kezdték meg, ahol elsősorban nagy értékű, kis volumenű áruk (pl. értékes borok, órák, ékszerek) tárolását tudják vállalni vámszabadterületen.

Közlekedés

Légi közlekedés

Luxemburg egyetlen nemzetközi repülőtere a Findel, 6 km-re a fővárostól Luxembourgtól és 40 km-re a németországi Triertől. 1945-ben nyílt meg, korábban a helyén egy a 30-as évektől működő kisebb repülőtér volt. A személyi forgalmat lebonyolító luxemburgi légitársaság a Luxair, a teherforgalomé a Cargolux.

2010-ben a luxemburgi reptér 1 551 000 utast fogadott és 628361 tonna áruforgalmat bonyolított le (az egy évvel korábbi adat 788 224 tonna volt, de a gazdasági világválság miatt a teherforgalom is erősen visszaesett).

Úthálózat

Az országban összesen 2899 km szilárd útburkolattal ellátott út van, ebből 152 km az autópályák hossza (amelyek használata személygépkocsik számára ingyenes).

Gépkocsiállomány

2010-ben Luxemburgban összesen 408 000 járművet tartottak nyilván, ebből 331 000 személygépkocsi volt. A legkedveltebb márkának a Volkswagen (13,9%), a BMW (8,6%) és az Audi (7,6%) számít. 2010-ben több mint 52000 új járművet helyeztek forgalomba, ebből 47265 volt az új személygépkocsik száma.

Az UNESCO a világ kulturális öröksége részének tekinti Luxembourg város óvárosát és erődrendszerét.

2003. októberében nyílt meg Luxembourgban a német-francia-luxemburgi kulturális intézet, Institut Pierre Werner néven (Pierre Werner Luxemburg miniszterelnöke volt 1959-1974 és 1979-1984 között).
A Luxemburgi Nagyhercegség kultúráját Magyarországon a Lëtzebuerger Zentrum hivatott bemutatni.

Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Luxemburg
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu