A trópuson élő óriási botsáskák olykor egy jó arasznyira megnőnek, az óriáskagylók átmérője pedig akár az 1 métert is elérheti.

A trópusi tengerekben élő bőrteknősöknek nincs erős páncéljuk, viszont meglehetősen méretesre nőnek, egyes példányok hossza meghaladhatja a 2 métert.

A legnépesebb emlősrend, a rágcsálók legkisebb képviselőinek testtömege nem nagyobb 1 kg-nál, de sokuké még a 10 dkg sincsen. Ugyanakkor a dél-amerikai vízidisznó félmázsásra is megnőhet, sőt egyes példányok testtömege ettől is nagyobb lehet.

A legkisebb emlősök a fehérfogú cickányok, mindössze kb. 2 grammot nyomnak. Ez azért is érdekes, mert a cickányokat tartják a legfalánkabb állatnak, szinte telhetetlen az étvágyuk. Hogy mégsem nőnek nagyra, azt élénk anyagcseréjük, szapora – a percenkénti 1200-as – pulzusuk magyarázza.

A disznófélék rokona, a főleg vízben élő, olykor durvaságra, agresszióra hajlamos, óriás víziló hossza közelítőleg 4 méter. A thaiföldi kitti törpedenevér akkora, mint egy poszméh, míg a legnagyobb denevérek, az ugyancsak a trópusokon élő repülőkutyák testtömege meghaladhatja a 1,5 kg-ot, a szárnyuk fesztávolsága pedig 1,5 m-t.

A patkányok hozzávetőlegesen 3-4 évet élhetnek, az éti csigák átlagos élettartama 9, a hangyáké 11-15, a macskák 10-20, a kutyák 14-18, a folyami rák és a juhok kb. 20, a tyúk és a réce – hasonlóan, mint a kanári és a szarka – 20-30 évre számíthatnak. A pióca 27, a strucc, a ló és a teve 40-50 évet, a pelikán 55-öt, a hollók és egyes papagájok 60-100 évet, az elefánt, a csuka, a ponty, a harcsa pedig – szerencsés esetben – akár 100 év fölötti életkort is megélhet. Az utóbbiaknál is tovább élhetnek egyes óriásteknősök, azonban az abszolút rekordot – több mint 400 évvel (életkorát 405-410 év körülire becsülték) – az Izland partjainál talált sellőkagyló tartja.

A világ legmagasabb állata a zsiráf, a bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett. Az afrikai elefánt 3,50 m magas, a strucc 2,75 m, a gorilla 2 m, az emu 1,70 m, a csimpánz 1,50 m, a pingvin pedig 1 méteresre nőhet.

Testsúlyát tekintve, 120 tonnájával a kékbálna vezet, az óriás cápa tömege 43 tonna, az elefánté 8-11, a fehér cápa 5 tonnás, nem sokkal marad el tőle a fehér orrszarvú sem: súlya 4-4,5 tonna, és a vízilóbikák között sem ritkák a 4 tonnás példányok. A kifejlett krokodilok testsúlya általában 700 kg körüli, de a tengeri rokonaik testtömege olykor ennek a tripláját is megközelíti.

Amíg a róka testsúlya kb. 7 kg, a borzé ennek csaknem háromszorosa 20 kg. A strucc 100 kg-ot is nyomhat, a grizli medve 450-et, a jegesmedve testtömege 800 kg, a rozmáré pedig 1 tonna.

A madarak szárnytávolsága közül feltehetően az albatroszé a legszélesebb, 3,60 m, de mondják 4 méteresnek is. A bütykös hattyúé 3 m, a parlagi sasé 2,5 m, a fehér gólyáé 1.80 m, a varjúé 1 m, a fecskéé 35 cm, az ökörszemé 15 cm.

Az apró fáraóhangya hossza mindössze 1,5 mm, az ember bolhája 2-3,5 mm nagyságú, a földi giliszta kb. 30 cm-es, a hal galandférge viszont 8 méterre is megnőhet.

A ponty 70 cm-es, a harcsa viszont már 4 m, az érdes cápa (cetcápa) pedig 20 m hosszú is lehet. A zöld gyík a fejétől a farkáig mindössze 2-3 arasz nagyságú, az óriási teknős 2,30 m-re, a tigriskígyó pedig 10 m hosszúságra is megnőhet. A Nomura-medúzák testsúlya elérheti a 220 kg-ot, átmérőjük 2 méteres. Az ámbráscetek hossza meghaladhatja a 20 m-t, földünk legnagyobb állatai, a kék bálnák pedig 31-33 méteresek.

A madaraknak két lábuk van, az emlősöknek és a hüllőknek négy, a pókoknak 8, a vízibolháknak 8-12, a százlábúaknak 20-300, az ezerlábúak lábainak száma pedig általában 36 és 400 között van, de egyik nem régen felfedezett ritka fajuk 750 lábat számlál.

A skorpiók, tintahalak, éti csigák vére a réztől kék színű, a tengeri sünöké vörösessárga, a gerincesek, néhány kagyló, földi giliszta, házi legyek, piócák vére – a vastartalma miatt – vörös színű.

A tavi denevér testhőmérséklete 42 C fok, a mezei tücsöké 37 C fok.

A leggyorsabb madár az ázsiai sertefarkú sarlósfecske, repülési sebessége 170 km/óra. Az egyik apró kolibrifajta, 1000 km-t tesz meg a Mexikói-öböl átrepülésével.

A kígyók percenként 100 métert képesek haladni, ami egy tempós gyaloglásnak felel meg, a fürge afrikai mamba óránkénti 13 km-es sebességgel tekereg, de rövid időre 16 km/órára is fel tud gyorsulni.

A leggyorsabban futó állat, a gepárd, zsákmányra vadászva a 110 km/ó sebességet is eléri. A halak közül – 70-80 km/ó sebességgel – a kard- és a vitorláshalak a leggyorsabbak. A sikló – akárcsak a kígyók – 5-6 km-t tesz meg óránként.

Ugyanakkor – a mérések szerint – a galápagosi óriásteknős csak 250, a háromujjú lajhár mintegy 150, az éti csiga pedig mindössze 100 m megtételére képes óránként. (Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy még senki sem látta őket egy órán át folyamatosan mozogni.)

A rókák közül a sivatagi rókák a legkisebbek, viszont arányukban az ő füleik a legnagyobbak. A fehér színű sarki rókák igen edzett állatok, akár a mínusz 80 C fokot is kibírják, nagy távolságokat – olykor 150 km-t – képesek naponta bejárni.

A ló percenként 8-16-szor vesz levegőt, a szarvasmarha 10-30-szor, a patkány és a tengerimalac 100-150-szer, az egér pedig 200-szor.

Forrás: erzsebetrosta.hu