A családok egyik fele kuktarajongó, a másik be sem engedi a konyhába a sípoló fenegyereket. Feltehetően nem pusztán a zaj okozza az ellenérzést, talán a rémisztő „kuktarobbanós” történetek felidézése. Valójában a kukta egy kellemes társ az idővel való versenyfutásban.

Szeretnénk eloszlatni a fenntartást az eszközzel szemben, mert ennél praktikusabb konyhai kisegítő kevés akad. Hogy mi a furmányos, zárható fedővel ellátott fazék titka? Éppen a zártság, ami a Denis Papin által feltalált technológia lényege. Feltehetően átesett némi, inkább a külsőségekben megmutatkozó fejlesztésen az előd, ám a belső motor, hogy úgy mondjam változatlan. Amikor az edénybe helyezett vizet elkezdjük melegíteni, a párolgó gőz ahelyett, hogy utat találna az elillanáshoz, kénytelen bent maradni, s következik némi fizika, nő a nyomás az edény falain belül, ami emeli a benti hőmérsékletet, amely által gyorsabb a folyadék gőzzé válása s így a benne elhelyezett ételek egyre kevesebb idő alatt készül el az ebéd. Nincs más teendők tehát, mint kitalálni a menüt, előkészülni a kuktába valóval, s amíg benne minden megfő, e röpke idő alatt megteríthetjük az asztalt az ebédlőben. Sikerünk titka, ha betartunk néhány fontos lépést. Az eszköz legyen tiszta, ez nem kérdés, a folyadék a szilárd hozzávalókhoz képest legyen minimum 2 dl, maximum az edény befogadóképességének kétharmad része. A tetejét alaposan helyezzük rá, majd kezdjük el főzni az ételt,ami a csúcsfokán el kezd sípolni, jelezve a legmagasabb nyomást. Ekkor elkezdhetjük alacsonyabbra venni a láng erősségét vagy a fokozatot, s a használati utasításban megfelelő utasítást követve főzzük még az előírt ideig az ételt. kb. 10 perc elteltével nyitható a fedél, de előtte a szelep segítségével ellenőrizzük, hogy a gőz távozott. Így a nyomás megszűnik, nem fordulhat elő baleset.

Praktikus, gyorsabb és hatékonyabb vele a főzés, kevesebb energiát kell használnunk, az étel értékes alkotórészei biztosabban megőrízhetők. Vannak még valakinek fenntartásai?

Forrás: marmalade; Képek: marmalade;