Franciaország 14 afrikai országban nyomtat pénzt, amellyel megakadályozza ezen afrikai országok fejlődését, és hozzájárul a menekültek útnak indulásához, akik aztán vagy életüket veszítik a Földközi-tengeren, vagy az olaszországi partokra érkeznek – nyilatkozta a múlt héten az olasz lapoknak Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes.

Az Öt Csillag Mozgalom vezetője nem először hibáztatja a migrációs válságért Franciaországot, szavai miatt pár napja be is kérették Párizsban az olasz nagykövetet, Di Maio azonban továbbra is egyfajta gyarmatosítással vádolja a franciákat.

Az olasz miniszterelnök szavai túlzásnak tűnnek, ám azt, hogy az egykori afrikai gyarmatok továbbra is függnek Franciaországtól, a hivatalos francia politika is többször elismerte. Jacques Chirac korábbi francia államfő például 2008-ban azt mondta, hogy őszintén el kellene ismerni, hogy a francia bankokban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik.

Nehéz a kilépés az egykori anyaország árnyékából

Támadható, sőt, ízekre is szedhető a kijelentés, de a lényegét tekintve több mint igaz. Di Maio valójában telibe talált, amikor azt mondta, a nyolc nyugat- és hat közép-afrikai országot Franciaország csellel egyfajta új gyarmatként becsatornázta, és az „afrikai frankjával” folyamatosan nyomást gyakorol rájuk. Ezeknek az államoknak mindenben alá kell vetniük magukat Franciaországnak: nem adhatnak el semmit engedély nélkül, és előjogot kell biztosítaniuk a francia vállalatoknak – fejtette ki Szomráky Béla Olaszország-szakértő a Kossuth Rádió A nap kérdése című műsorban.

Hozzátette: Emmanuel Macron elnök hiába mondta, hogy kiléphet, akinek nem tetszenek a feltételek – ez nem egyszerű.

Ráadásul Franciaország katonai támaszpontokat is telepített ezekbe az országokba – reagált Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, nemzetközi jogász.

Kifejtette: Párizs titkos szerződéseket is köthetett a korábbi gyarmatokkal. Ha léteznek ilyenek, azok a rendfenntartással kapcsolatosak, azaz ha Franciaország vagy valamely francia vállalat érdekei sérültek, akkor Párizs kivette a részét a rend helyreállításából. Az a nyolc vezető viszont, amelyik nem akart csatlakozni, rövid időn belül elhunyt – jegyezte meg Tóth.

Összehasonlítva a két korábbi nagy gyarmattartót, a franciákat és a briteket, mintha Franciaország keményebben fogná a korábbi gyarmatait. A franciáknál érezhető az egyenlőtlenség, a britek viszont – ha néha csak látszólag is – törekednek arra, hogy a nemzetközösség tagjai ne érezzék a rekolonizációs törekvéseket – mondta.

Franciaország még mindig sakkban tartja korábbi gyarmatait?

Ezek az országok a valutatartalékaik 65 plusz 20 százalékát különféle címeken a Francia Nemzeti Bankban vagy annak Afrikába kihelyezett fiókjaiban kell tartaniuk, és csak a fennmaradó 15 százalék felhasználásáról dönthetnek szabadon. „Ha ennél többet akarnak felhasználni, akkor a saját pénzükből kell kölcsönt felvenniük” – hangsúlyozta az Olaszország-szakértő.

Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy Di Maio számára miért most jött el a legmegfelelőbb pillanat a vádaskodásra, Szomráky Béla azt felelte, hogy pár hónapja még az olasz vezetők sem biztos, hogy ismerték a francia–afrikai hátteret, az utóbbi időben viszont üzengetések formájában elmérgesedett Róma és Párizs diplomáciai kapcsolata, és az olasz politikusok most látták elérkezettnek a pillanatot, hogy felemlegessék.

„Macron európai értékekről beszél, de miféle érték az, ha szegény sorsú nemzetek egész sorát 18-19. századi stílusban kizsákmányolják?” – hangoztatta.

Franciaországnak erős a befolyása az unión belül, és sokáig a legfontosabb alapítónak számított. A németek befolyásának erősödésével azonban visszaszorult a jelentősége, de ezt ma sem szabad alábecsülni. Az Európai Unió Afrika-politikájára a mai napig a franciáknak van a legerősebb ráhatása – mutatott rá Tóth Norbert.

Hangsúlyozta: nem szabad elfelejteni a többi gyarmattartó országot sem, kiemelve Belgium kongói népirtását a 19. és a 20. század fordulóján. „A belgáknak van a legtöbb takargatnivalójuk” – nyomatékosította, és hozzátette: „A Benelux államokat és a franciákat szent tehenekként könyvelik el az európai integrációban, holott vannak olyan történelmi bűneik – például a gyarmatosítás –, melyek hatásai a jelenben is érzékelhetők.”

A migránsok a szegénység elől menekülnek Európa felé

Tóth elmondta: a brit gyarmatbirodalom megszűnése – bár voltak konfliktusok – a brit korona bölcsességének is az eredménye, a francia eset viszont jóval több konfliktust eredményezett. Ez arra is visszavezethető, hogy Franciaország mindig centralizált állam volt, és ez látható a megyéknél is, például Korzika esetében.

A britek pont emiatt voltak stabilabb és sikeresebb gyarmattartók, mivel nagyobb önállóságot engedtek a mai nemzetközösség országainak – tette hozzá.

A probléma inkább onnan ered, hogy Franciaország a gyarmatok függetlenné válását merő formalitásnak tekintette. Eljátszatták velük a választásokat, de valójában továbbra is gyarmati sorban akarták tartani őket – jegyezte meg Szomráky.

A Száhel-övezet, ahol a migráció a legtöbb problémát okozza, korábbi francia érdekszféra. Az itteni országok produkálják a legtöbb illegális bevándorlót Európa számára. Ha hagyták volna ezeket az államokat a saját lábukra állni, és valódi segítséget nyújtottak volna nekik, akkor lehet, hogy nem alakul ki a mai migrációs nyomás – mondta Tóth Norbert.

Ugyanakkor a francia állam továbbra is törvényesen sarcolja és fosztogatja ezeket az államokat, mélyszegénységben tartva azokat, valamint hozzájárulva a migráció elindításához – reagált Szomráky.

forrás: Kossuth Rádió