Afrika esetében két részre kell bontani a vizsgálódásokat, az egyik a Szaharától északra fekvő, a Földközi-tenger partvidékének a térsége, ami elsősorban egy tranzitútvonalat és tranzitországokat jelent – mondta Orbán Balázs a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.

Ez a terület Egyiptomot, Líbiát, Tunéziát, Algériát és Marokkót foglalja magában – tette hozzá. A Szaharától délre található, „fekete-afrikai” országok pedig egyre inkább kibocsátó országként jelentkeznek, és egyre több országból, egyre nagyobb számban jelennek meg a bevándorlók az Európai Unió határain – mondta.

Komoly migrációs nyomás nehezedik Európára

Ezt a két térséget külön kell választani, különböző problémáik vannak, de az teljesen egyértelmű, hogy a következő évtizedekben komoly migrációs nyomás nehezedik majd Európára – hangsúlyozta a szakértő.

Nehéz azonban megbecsülni, pontosan mekkora tömegről van szó, sok elemzőintézetnek vannak becslései, akik most eljutnak Észak-Afrikába, vagy akik most megpróbálnak az Európai Unió területére bejönni, ők egy kisebb számot jelentenek ahhoz képest, hogy hány szubszaharai ember gondolkodik migrációban – nyilatkozta Orbán Balázs.

A felmérések szerint a migrációs potenciál nagyjából 30 százalék a szubszaharai térségben, az ottani népesség 30 százaléka gondolkodik az elvándorláson – tette hozzá.

Érdekellentét az afrikai és az európai országok között

Az afrikai kontinens országait a népességrobbanás, a klímaváltozás, a gazdasági kilátástalanság és az államok alacsony teljesítményképessége jellemzi. Ami különbség Afrika és más, olyan térségek között, ahol szintén lezajlott a népességrobbanás, az az államoknak a törékenysége – mondta a szakértő.

Hozzátette: a szubszaharai térség országai nagyon könnyen összeomlanak, az államok nem tudják tompítani a népességrobbanásból és a klímaváltozásból származó negatív hatásokat. Ezeknek az országoknak az infrastruktúrája nem tudja tartani a lépést a népesség növekedésével, a helyi elit pedig nem tud a munkaerőpiacra vagy az oktatásba belépni kívánó fiataloknak lehetőséget kínálni.

Ezért szerintük jobb megoldást, ha a fiatalok „szerencsét próbálnak” Európában – mondta. „Ez egy valódi és létező stratégia, nekünk, európaiaknak, azon kell dolgozni, hogy ez megforduljon” –hangsúlyozta Orbán Balázs.

Kapcsolódó cikk:

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának (SVKK) legfrissebb elemzése szerint Európa, amely a saját kontinensén kívüli afrikai migráció fő célpontja, a következő évtizedekben a jelenleginél jóval kiterjedtebb afrikai bevándorlásra számíthat.

Az SVKK hétfőn juttatta el az MTI-hez a migrációs diskurzusról készített háromrészes tanulmánya első részét, amelyben felidézte: az elmúlt évek migrációs hulláma következtében Európa-szerte állandó és meghatározó téma lett a migráció.

Az elmúlt másfél évben elkövetett európai terrorista merényletek miatt a migrációs/bevándorlási vita egyre gyakrabban összekapcsolódott és összekapcsolódik a terrorizmus kérdésével, így általánossá vált a jelenség „biztonságiasítása” – tette hozzá.

Ezzel együtt az SVKK már írásának elején leszögezte, „az európai kontinens lakossága és döntéshozói nem ringathatják magukat illúziókban: az Európa felé irányuló migráció nem állítható meg, legfeljebb – bizonyos mértékig – kontrollálható és szabályozható”. Mindez nemcsak a kontinens szűk értelemben vett biztonságának, de az európai életforma, jólét és kultúra védelme miatt is kulcsfontosságú – tették hozzá.

Marsai Viktor az „Afrika mint kibocsátó régió” című írásában felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt időszak migrációs diskurzusai többségükben elsősorban a tág értelemben vett Közel-Keletre és annak az elvándorlást erősítő konfliktusaira (az Iszlám Állam tevékenységére, a szíriai, az iraki és az afganisztáni polgárháborúra) koncentráltak.

A szakértő szerint viszont a közép- és hosszú távú trendek alapján az afrikai kontinensről, különösen annak szubszaharai régiójából jóval intenzívebb elvándorlás várható Európa felé.

Kifejtette: az előrejelzések szerint (népesedés, klímaváltozás, fegyveres konfliktusok) a negatív folyamatok a következő évtizedekben is erősödni fognak, mivel az afrikai kontinens lakossága 2100-ra meg fogja közelíteni a 4,4 milliárdot, a törékeny afrikai államok pedig nem lesznek képesek megfelelően kezelni a felmerülő kihívásokat. Mindezek, valamint a globalizáció fokozni fogják a szubszaharai lakosság körében az elvándorlási kényszert és szándékot.

Bár a klímaváltozás hatásai napjainkban fokozottan jelentkeznek az afrikai kontinensen, napjainkban Afrika a Föld legdinamikusabban növekvő kontinense. Az előrejelzések szerint 2050 után, miközben az összes többi nagy térség lakosságszáma stagnál vagy egyenesen csökken majd, a szubszaharai Afrika népessége intenzíven gyarapodni fog.

Mindezek eredményeképpen 2050-re bolygónk lakosságának negyede, 2100-ra pedig csaknem 40 százaléka lesz afrikai. Ráadásul – mint írták – a népességnövekedés a Föld 48 legkevésbé fejlett országában kiemelkedő marad, ezek közül 27 található a fekete kontinensen. 2015 és 2050 között 33 országban megháromszorozódik, majd 2100-ig több országban – mint például Mali, Niger, Szomália – megötszöröződik a lakosságszám.

Felhívták a figyelmet arra, hogy a fegyveres erőszak is hozzájárul a menekülthullámok generálásához, márpedig tavaly a 43 háborús konfliktusból 23-nak Afrika volt a színtere. Ezen felül – az SVKK szerint – a nagy afrikai menekülthullámok kiváltásához nem szükséges több százezer halálos áldozattal járó háború. Példaként kiemelték, hogy a nigériai Boko Haram 2009 óta tartó felkelésében mára több mint 20 ezer ember halt meg és 2,5 millióan menekültek el, míg a dél-szudáni polgárháborúban 2013 decembere és 2015 augusztusa között a becslések szerint 10 ezer ember vesztette életét és 2,2 millióan menekültek el.

A tapasztalatok alapján egy néhány száz emberből álló milícia is képes tízezres menekülthullámot előidézni pár nap alatt – írta a kutatóközpont, megjegyezve: ráadásul a telekommunikáció fejlődésének – illetve a korábbi tapasztalatoknak – köszönhetően a lakosság zöme már nem várja meg a fegyveresek megérkezését, hanem tömegesen menekül el otthonából.

A városokban tapasztalható fokozott információáramlás, illetve a migrációs hálózatokhoz (például embercsempészcsoportokhoz) való jobb hozzájutás is elősegíti az elvándorlást – tették hozzá.

Az SVKK szerint a líbiai állam összeomlásának hatása, hogy az utóbbi két évben Afrika felől is nagyobb számban jelentek meg menekültek Európa partjainál. Ezáltal egy kulcsfontosságú migrációs kapu nyílt meg Európa felé, „amelynek lezárására jelenleg minimális esély mutatkozik” – emelték ki.

Az NKE kutatóközpontjának elemzése szerint Európa számára nem az a fő kérdés, hogy több afrikai migráns érkezik-e, hanem az, hogy olyan emberek érkeznek-e a kontinensre, akiknek a nyelvtudása, képzettsége, kulturális háttere, hajlandósága lehetővé teszi-e a sikeres integrációt és a munkaerőpiacra való belépést.

„Mindez csak a migrációs politika tudatosabb működtetésével, a bevándorlás ellenőrzésével biztosítható” – szögezték le.

Mindezek nyomán az SVKK szerint fontos, hogy az a gondolkodás, amely az elmúlt években már kormányzati szinten is megkezdődött (szubszaharai nagykövetségek újranyitása, önálló Afrika Főosztály megalakítása a Külgazdasági és Külügyminisztériumban), tovább folytatódjon és konkrétumban realizálódjon.

Forrás: Kossuth rádió 180 perc, MTI, SVKK, Honvedelem.hu

Képek: hirado.hu, svkk, honvedelem.hu, lokal.hu, bbc, pestisracok.hu